XXXIII. nyári olimpiai játékok
Magyarország, megőrizve a helyét a legeredményesebb tizenöt nemzet között, a 14. helyen végzett a párizsi olimpia éremtáblázatán. Egy helyet lépett előre az előző, tokiói játékokhoz képest – ebben jelentősen közrejátszott, hogy Oroszország az Ukrajnában indított háború miatt csak néhány versenyzőt küldhetett az olimpiára. Az országot 20 sportágban 178 sportoló képviselte, akik összesen 19 érmet szereztek. A hat arany-, hét ezüst- és hét bronzérem mellett kilencen végeztek a negyedik helyen, heten az ötödiken, míg öten a hatodik pozícióban zártak. Három úszó győzött: Kós Hubert (200 m hát), Milák Kristóf (100 m pillangó) és Rasovszky Kristóf (nyílt víz, 10 km), ezért is lett a legeredményesebb sportág az úszás. A férfi párbajtőrcsapat egy 52 éve várt aranyérmet nyert meg a japánok elleni kiélezett döntőben, Márton Viviána sporttörténelmi sikert ünnepelhetett, miután 18 évesen taekwondóban nyerte – ebben a sportágban magyar érem sem született eddig ötkarikás játékokon. Gulyás Michelle az öttusának abban a formájában volt a legjobb (világcsúccsal), amelynek utoljára volt az egyik tusája a lovaglás. Szimbolikus siker volt, mert Magyarország nyerte a legtöbb aranyat ebben a sportágban 1896 óta.
A francia főváros 1900 és 1924 után harmadszor nyerte el a rendezés jogát, 2017 szeptemberében ítélte oda neki a jogot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A franciák megígérték, és meg is valósították, hogy az olimpiai versenyek illeszkedjenek a város vérkeringésébe. A strandröplabda mérkőzéseit az Eiffel-torony lábánál rendezték meg, a hosszútávúszók a Szajnában küzdöttek egymással, és a triatlonosok is a folyóban versenyeztek. Az impozáns Grand Palais falai között avattak bajnokokat a vívásban és a taekwondóban is. Fontos szempont volt még a pénzügyi fenntarthatóság, korábban még nem rendeztek olyan olimpiát, amelynek ez lett volna az egyik legfontosabb szervezési elve. A létesítmények ugyanis 95 százalékban rendelkezésre álltak. Az olyan patinás helyszíneket, mint a Roland Garros, nemcsak a tenisz, hanem az ökölvívóversenyekre is bevetették. A költséghatékonyság jegyében először fordult elő, hogy az eseménynek otthont adó várostól igen jelentős távolságban is rendeztek viadalt: a Párizstól több mint 15 700 kilométerre lévő, Francia Polinéziához tartozó Tahiti szigeteken versenyeztek a szörfösök. Szinte nem akadt olyan verseny, amelyet ne tömött lelátók előtt rendeztek volna meg, míg korábban nem ez volt a jellemző. A szervezők úgy kalkuláltak, hogy az olimpia utóhatása a turizmusra és a párizsiak életminőségére egyaránt jó hatással lesz. Az olimpiai turizmus 1,8 milliárd euróval járult hozzá a francia GDP-hez, de ez a hatás a következő években még akár emelkedhet is.