Fiatalon légiósnak állt Németországban
Ancsin Gábor a Békéscsabától alig húsz kilométerre fekvő Kétsopronyban kezdett kézilabdázni, majd 2005-ben Dunaújvárosba költözött, és négy évig a Dunaferr SE jobbátlövője lett, ahol bekerült az élvonalbeli felnőttcsapatba is. Tizennyolc évesen, 2009-ben hívta be először a magyar válogatottba Hajdu János szövetségi kapitány, egy bécsi tornán mutatkozott be Tunézia ellen, az idény végén pedig légiósnak állt, és a német Bundesligába igazolt két évre. Megfordult a Rhein-Neckar Löwen, majd a TSG Friesenheim együtteseiben. 2011 januárjában kapott újra válogatottmeghívót, immár Mocsai Lajostól, aki tartalékként a csapattal vitte a svédországi világbajnokságra, de végül nem lépett pályára. Szezon végén hazatért Szegedre, ahol már a Bajnokok Ligájában is játszhatott, Juan Carlos Pastor edző egyre többször rakta be a védelembe is, 2014-ben pedig az elődöntőben a német Füchse Berlin, a döntőben pedig a francia Montpellier legyőzésével megnyerték az EHF-kupát.
A mai napig libabőrös leszek, ha erre a sikerre gondolok. Nagyon jó döntés volt hazatérni, azóta is ezer szállal kötődöm Szegedhez, megszerettem a várost, a feleségemet is ott ismertem meg, a mai napig rengeteget járunk vissza, már csak a családi szálak miatt is.
“„
Megjárta a két legnagyobb magyar klubot
A 2012-es Európa-bajnokság óta szinte valamennyi világversenyen ott volt a nemzeti csapattal, kivétel a londoni olimpia és a 2020-as Eb, amelyen könyöksérülése miatt nem vehetett részt. Hiába ment neki jól a játék, a 2014-es dániai kontinenstorna után megromlott a kapcsolata a szegediek spanyol trénerével, aki egyre többször mellőzte. Volt külföldi ajánlata is, de végül a rivális Veszprém hívására mondott igent, mert nem akart elszalasztani egy ekkora lehetőséget. Nagy László poszttársa lett a csapatban, így végül kevés játéklehetőséget kapott, de 2017-ben magyar bajnok és kupagyőztes lett, valamint bronzérmes a Bajnokok Ligájában, bevallása szerint sokat tanult az Építőknél. Közben újra kereste a Löwen, de az edzője mondvacsinált okokra hivatkozva végül nem engedte el, csak amikor 2018-ban megkereste a Ferencváros, ahol mindössze egyetlen idényt töltött el.
Történelmi Eb-helyezés és párizsi olimpia
Ezután lett igazán meghatározó játékos az ország harmadik legerősebb klubjában, Tatabányán, és a világklasszis Nagy László visszavonulása után a magyar válogatottban is. A Bányásszal 2021-ben és 2023-ban is a harmadik helyen végzett a bajnokságban a Szeged és a Veszprém mögött, valamint játszott az Európa-ligában, a klubot pedig akkor sem hagyta el, amikor 2023-ban nehéz pénzügyi helyzetbe került, idény végén azonban visszatért az egyre ambiciózusabb Fradihoz. A Chema Rodríguez vezette magyar válogatottban is egyre meghatározóbb szerepet játszott, alapembere volt a 2021-es világbajnoki ötödik és a 2024-es Európa-bajnoki ötödik helyezett nemzeti csapatnak is, utóbbi egyébként a valaha volt legjobb helyezés a válogatott történetében. Márciusban a tatabányai selejtezőtornán kiharcolták a párizsi olimpián való részvételt, ahol végül a tizedik helyen végzett a nemzeti csapattal. A következő évi világbajnokság után, márciusban lemondta a válogatottságot.
Díjai, eredményei
• olimpiai 10. (2024)
• világbajnoki 5. (2021)
• világbajnoki 7. (2017)
• 3x világbajnoki 8. (2013, 2023, 2025)
• világbajnoki 10. (2019)
• Európa-bajnoki 5. (2024)
• 2x Európa-bajnoki 8. (2012, 2014)
• Európa-bajnoki 12. (2016)
• Európa-bajnoki 14. (2018)
• Európa-bajnoki 15. (2022)
• Bajnokok Ligája-3. (2017)
• EHF kupa-győztes (2014)
• junior világbajnoki 17. (2011)
• ifjúsági Európa-bajnoki 12. (2008)
• magyar bajnok (2017),
• Magyar Kupa-győztes (2017)
• az év magyar ifjúsági kézilabdázója (2008)
• az év magyar junior kézilabdázója (2011)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor