Nem volt könnyű, de nem adta fel
Nem volt feltétlenül kegyes a sors Szabó-Feltóthy Eszterrel pályafutása azon szakaszában, amikor a fiatal úszók a korosztályos sikerélményeket szokták gyűjteni, hogy aztán arra alapozva haladjanak az úton, amelynek első szakasza kifejezetten rögös, az átmenet a juniorkorból a felnőttviadalok kőkemény világába. Mégis: Eszteren egy pillanatig nem lehetett érezni azt, hogy elment volna a kedve az egésztől – alighanem azért is, mert az úszásra nem kizárólag sportként tekint; egyik figyelemre méltó megállapítása szerint: „Nagyon kellemes, meditatív tevékenység, rendben tartja a testet és a szellemet.” Az indulás egyébként kifejezetten biztatóan alakult, Eszter bronzérmet szerzett első fellépésén, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF), ráadásul hazai medencében, 2017-ben Győrben. A folytatásban azonban a neve mellől elmaradoztak az érmek, az első két junior-Eb-jén egyaránt hatodik lett fő számában, 200 háton (2018-ban Helsinkiben, majd 2019-ben Kazanyban) – hogy aztán az a verseny, amelyen úgymond a legjobb korban indulhatott volna 18 évesen, elmaradjon a világjárvány miatt. Ugyanakkor egy esztendővel korábban kétszer is megtapasztalta, milyen közel járni a világ legjobbjaihoz – és mégis picivel lemaradni mögöttük: a 2019-es budapesti junior-világbajnokságon egyaránt negyedik lett, 200 háton és 200 vegyesen.
A bánat messzire elkerüli
És ez a bánatra sarkalló trend folytatódott a világjárvány lecsengését követően is, immár a felnőttek között: Eszter 4. lett pályafutása első rövid pályás Eb-jén (2021, Kazany), majd a felnőttek között, Rómában (2022), és 2024-ben, a dohai világbajnokságon is (eggyel előtte, Fukuokában 7. hellyel mutatkozott be a vb-ken). Mégis, akik ismerik, pontosan tudják, a bánat az utolsó, ami Eszter kapcsán bárkinek is eszébe juthat. Egészen csodálatra méltó az a derű, amely árad belőle a legnagyobb tétre menő viadalokon is, kivételes intelligenciájának hála nincs az a helyzet, amelyen ne tudna felülemelkedni – és nincs az az eredmény, amelyet ne tudna mosolyogva kommentálni. „Brand new dolog világbajnoki negyediknek lenni – szögezte le például a dohai vb-n. – Elégedett vagyok a negyedik helyemmel. Még egy kicsit megtanulom ezt, hogy most nem a kilencedik vagyok, hanem a második legkevésbé szerencsés, úgyhogy már mindenkinek megígértem, legközelebb második leszek.” Még szigorúan sportszakmai alapon elárulta, hogy a döntőben semmit sem bízott a véletlenre: „Az elejétől a végéig hajtottam, mint a megveszekedett vadállat.”
Mosollyal a dobogóra
Meglehet, az összkép nem azt sugallja, hogy ő a minden idegszálával a győzelemre törő sportoló prototípusa – ugyanakkor a fejlődése megkérdőjelezhetetlen. Mindezt egyértelműen jelezte, hogy sikerült bekerülnie az olimpiai csapatba, és persze az is, hogy 2023-ban és 2024-ben már legyőzhetetlen volt az országos bajnokságon (korántsem mellesleg olyan bravúrt is bemutatott, mint 2023 őszén a medencés hosszútávúszó ob-n az aranyérem megszerzése 10 ezer méteren). És végül – az olimpiai csapattagság megőrzése mellett – csak meglett a hőn áhított érem is: a 2024 júniusi belgrádi Európa-bajnokságon Szabó-Feltóthy Eszternek sikerült felállnia a dobogó harmadik fokára, természetesen a 200 hát döntőjét követően. Eszter mindezt nagyjából ugyanolyan tündéri mosolyok közepette vette tudomásul, mint bármelyik korábbi eredményét, avagy korábban nem véletlenül választott egy bibliai üzenetet motivációs idézetként: „Aki versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”