Vigvári

Vince

Vigvári Vince sportcsaládban nőtt fel. Édesanyja Schmitt Gréta magyar bajnok teniszező, édesapja Vigvári Csaba vízilabdázó. Nagyszülei: Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok vívó, a nemzet sportolója. Testvére, Vendel is pólózik. A Jövő SC-ben kezdte a sportolást, kitűnő alapokat kapott Perjámosi Katalintól – megtanult nagy sebességgel úszni, aminek később hasznát vette vízilabda-pályafutása alatt. Ebben az úszócsoportban ott volt Kós Hubert is, aki olimpiai, világ- és Európa-bajnok lett. Vigvári Vince a Kópé nevű egyesületben kezdett vízilabdázni, majd az UVSE-be vezetett az útja, ahol a háromszoros olimpiai aranyérmes Benedek Tibor foglalkozott vele. 2018-ban megkapta az Élen a sportban, élen a tanulásban díjat.

2019-ben bronzérmes lett az ifjúsági Európa-bajnokságon, miként 2022-ben a podgoricai junior-kontinensviadalon is. A második helyezett OSC tagjaként ebben az évben szerezte meg első felnőttbajnoki érmét. A 2023-as bukaresti junior-világbajnokságon a magyar válogatott csapatkapitánya, a szerbek elleni döntőben három góllal vette ki a részét a 12–7-es sikerből, emellett a torna legjobb játékosának választották. Ahogy a vb-nek vége lett, Varga Zsolt szövetségi kapitány jelezte, számít rá a felnőttek júliusi világbajnokságán. A fukuokai vb-n az argentinoknak négy gólt lőtt csoportmeccsen, őt választották a meccs emberének. A 7–4-re vezető spanyolok ellen az utolsó másodpercben 12–11-re megnyert elődöntőben négy és fél percet töltött a vízben, és fontos gólt szerzett. A görögök elleni győztes fináléra ugyan nem nevezte a szövetségi kapitány, ám így is elmondhatja: egy hónap alatt két világbajnokságon is felállhatott a dobogó tetejére.

Tagja volt 2024 februárjában a csalódást jelentő hetedik helyet hozó dohai világbajnokságon szereplő válogatottnak, miként ott lehetett 21 évesen a párizsi olimpián is. Játszott a negyeddöntőben (Olaszország 9–9, ötméteresekkel 3–1), az elődöntőben (Horvátország 8–9) és az ugyancsak vesztes bronzmeccsen is (Egyesült Államok 8–8, ötméteresekkel 0–3), a tornán összesen tíz gólt szerzett. Párizsba már azután utazott el, hogy júniusban megállapodott az európai klubporond egyik nagyágyújával, a Barcelonetával (öt olyan együttes kereste, amely a 2023–2024-es idényben ott volt a Bajnokok Ligája főtábláján). A legeredményesebb spanyol vízilabdacsapattal mindjárt megnyerte a bajnokságot és a kupát is, egyúttal bejutottak a BL négyes döntőjébe. Az elődöntőben 10–10 után ötméteresekkel 5–4-re kikaptak a Novi Beogradtól, Vigvári a rendes játékidőben egy gólt szerzett, a szétlövésben pedig értékesítette a maga ötméteresét. A bronzmeccsen 19–9-re legyőzték a szétesett Marseille-t.

A válogatott ezüstéremmel feledtette a doha vb hetedik helyét a 2025-ös szingapúri világbajnokságon. Vigvári Vince is megtette a magáét, teljesítményét így értékelte a Nemzeti Sport: „Ismét bizonyította, hogy bármikor képes váratlan villanásokra, az életerős lövései mellett finom ejtéssel is jelentkezett. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen technikai repertoárjuk van, és bár a riválisok kapusai egyre jobban ismerik, elvégre évek óta a legmagasabb szinten játszik, még mindig meg tudja lepni őket. Csupán egy mérkőzésen, a románok ellen nem szerzett gólt, ez is mutatja, hogy fiatal kora ellenére érett, megbízható játékos." Huszonkét lövésből tíz gólig jutott a világbajnokságon. Második Európa-bajnokságán vett részt 2026 januárjában, és az utolsó napon az első Eb-érmét akasztották a nyakába. A csoportkörben a franciák ellen háromból három, a máltaiak ellen négyből három kísérlete volt sikeres, a középdöntőben a hollandok bánták a játékát, hét lövéséből négyszer született gól. Az elődöntőben és a szerbek ellen elvesztett fináléban sem talált be, ugyanakkor hét gólpasszából hatot a csoportkör után, vagyis a torna lényegi szakaszában osztott ki.

A 2003-as vb óta gyakori, hogy van a világbajnok csapatban egy testvérpár. 2003-ban Varga Tamás és Varga II Zsolt; 2013-ban Decker Attila és Ádám, valamint Varga Dániel és Dénes; 2023-ban pedig Vigvári Vendel és Vince.