Az EYOF-remekléstől az első felnőtt-Eb-érmekig
Késely Ajna még nem volt 13 esztendős, amikor bronzérmet nyert a felnőtt-ob-n 200 méteren – ugyanebben a szezonban (2014) 17-szer javított korosztályos csúcsot, így például az év végi dohai rövid pályás vb-n, amelyre már elvitték tanulni és tapasztalatot gyűjteni. 2015-ben a korosztályos úszók hagyományos „belépő” versenyén, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) jött az első tarolás, Tbilisziben, négy aranyéremmel. És innen nem volt megállás: a következő három évben Európa-bajnokságokon halmozta a sikereket a juniorok között, összesen 15-ször állt a dobogó tetején – a 400-800 gyorsot mindhárom alkalommal nyerte, de 2017-ben, Netanyában a 200-400-800-1500 mesternégyest is abszolválta. Nem sokkal később a junior-világbajnokságon „csak” a 400 gyors lett meg, miután a másik három távon egy argentin ifjú, Delfino jobbnak bizonyult – más kérdés, hogy vele később nemigen találkoztunk komolyabb eseményeken, Ajna viszont már rég letette a névjegyét a felnőttek között is. Élete első Eb-jén, Londonban 200 gyorson egészen a 6. helyen tempózott, s miután délelőtt úszott a 4 × 200-as gyorsváltóban, az esti győzelem okán már Európa-bajnoknak is mondhatta magát. 2017-ben – miközben Netanyában és Indianapolisban is gyűjtötte az érmeket – immár a „nagy vb-n”, a Duna Arénában sikerült döntőbe jutnia 400-on (6.) és 1500-on (8.). A következő év már komoly áttörést hozott: miközben a juniorok Eb-jén még egy komolyabb „adaggal” egészítette ki a kollekcióját, majd a korosztályos szereplések megkoronázásaként Buenos Airesben három távon (200-400-800) ifjúsági olimpiai bajnok lett, a glasgow-i felnőtt-Eb-n előbb 800-on megszerezte a csapat első érmét (egy ezüstöt), majd egy bronzot 1500-on, 400-on pedig a másik két távon győztes olasz „metronómmal”, Simona Quadarellával vívott egészen parádés csatát, s bár a vége felé vezetett is, végül a talján visszaelőzte. No majd legközelebb – mondogatta mindenki, ám senki sem sejtette, mikor kerül legközelebb kézzelfogható közelségbe egy Eb-arany.
A kvangdzsui törés
2019-ben, pályafutása első felnőttévében a kvangdzsui világbajnokság nyitónapján, 400 gyorson szenzációsan úszott, 4:01.31-gyel parádés új országos csúcsot ért el. Ám 0.02-vel lemaradt a dobogóról; hiába volt a legjobb európai, hiába az új rekord, utólag azt mondja: ott valami megtört. Mindenki érmet remélt, iszonyú kevésen múlt, hogy nem jött össze – innentől viszont valahogy semmi sem működött úgy, mint addig. Persze, ettől még kiegyenesedhetett volna minden – a rövid pályás Eb-n, decemberben, megint csak Glasgow-ban jött egy ezüst és egy bronz –, csakhogy a biztató januári újraindulást követően a világjárvány minden létező számítást keresztbehúzott. De innentől adjuk át a szót Késely Ajnának: „Szerintem a 2019-es világbajnokságon tört meg valami. Nagyon jó idővel lettem negyedik, de mindenki dobogót várt, én is. Akkor tudatosítanom kellett magamban, hogy ilyen a sport, sőt ilyen az élet, van ilyen. Nehéz volt feldolgozni, viszont a 2020-as évem jól indult, kiváló időket úsztam, amivel gyógyítani is tudtam magam. Aztán jött a Covid, és minden szétesett megint. Pedig már nagyon közel voltam, de akkor újfent azt éreztem, hogy nem tudom, hol vagyok, és mi történik velem. Amikor bejött a járvány, akkor folyamatosan halasztották a versenyeket, majd egyáltalán azt is, hogy uszodába mehessünk. Egyre csak húzták, borzalmas bizonytalanságban éltünk. Teljesen magamba fordultam, feküdtem az ágyban, sportolni sem volt kedvem, elkezdődött a depresszió. Úgy éreztem, ebből ki kell rángatnom magam, ekkor jött az érettségi, ami új célt adott nekem. Addig 0–24-ben az a Késely Ajna voltam, aki úszik, nem pedig az, akinek meglehetősen színes a világa. Az olimpia miatt azt az énemet feltettem a polcra. Aztán jött az iskola, ami miatt sokat stresszeltem…” Túl sokat. Gyógyszerezés, hajlevágás, lelki gyötrődés a közösségimédia-reakciók miatt… „Idővel elkezdtem a belső békémre figyelni, onnantól kezdve találkoztam olyan emberekkel, akik segítő kezet nyújtottak, ami nagyon jólesett. Láttam a tiszta lelkeket, az őszinteséget, a fényességet. Ez tényleg elindította a gyógyulást, ami viszont elvett az úszástól. Rájöttem ugyanis, hogy a pályafutásom rövid, és inkább azt mondtam, hogy szeretném mentálisan egészségesen élni az életemet. Addig mindent a célért áldoztam fel, de nem akartam belebetegedni, meghülyülni, mert később szeretnék a gyerekeimmel úgy foglalkozni, hogy ne járjak pszichiátriára.”
Edzőváltás, mentális megújulás – végül Eb-aranyak
A 2021-re halasztott Eb-re és olimpiára valamelyest összeszedte magát, ám saját bevallása szerint nem teljesen. A különböző versenyeken elért helyezések a legkevésbé sem segítették a lelki visszapattanást: az országos bajnokságon az előző évek triplázásai (400-800-1500) után a 800-at nyerte meg, a másik két versenyben ezüst lett. Ennél is fájdalmasabb, hogy az Eb-n 800-on 4. lett, az olimpián pedig mindkét távján (400, 1500) 9. helyen zárt, azaz épp lemaradt a döntőről. Nem elsősorban ez, hanem az egy éve tartó folyamatok sarkallták végül egy nagyon komoly váltásra: elköszönt addigi mentorától, Turi Györgytől és a Kőbánya SC-től, és az akkoriban visszavonult és edzőnek állt Bernek Péterrel folytatta a munkát. Ez 2022-ben két bronzérmet fialt (400 gyors, 4 × 200 m gyors) – Késely Ajna mégis úgy látta jobbnak, ha egy rutinos mester, Kovács Ottó veszi át az edzései irányítását. A közös munka pedig 2024-re kezdett beérni – a 2023-as vb-n megint egy 9. hely tesztelte a lelkét, de a mentális megújulásnak hála egyáltalán nem esett kétségbe –, a vb-n 800-on meglett a döntő (bár 8. hellyel a végén), az ob-n ugyan a korábbi aranyak helyett most arany-ezüst-bronz maradt a három kedvenc távján, ám az Európa-bajnokságon aztán azt a Késely Ajnát láttuk, akit ő maga is várt, nyolc esztendőn át. Előbb 800-on lett Európa-bajnok, aztán a zárónapon szenzációs úszással, a csúcsfavorit cseh Seemanovát lehajrázva 400-on is aranyérmes lett, plusz 4 × 200-ról is lett egy ezüstje. „Emlékszem, 2016-ban, Londonban már pizsamában voltam, lefekvéshez készülődtem, amikor csak úgy odaadták külön a váltóérmet. Azt mondtam az akkori edzőmnek, hogy egyszer aranyérmes leszek egyéni számban. Nyolc évnek kellett eltelnie ehhez. Mindig pár századdal maradtam le, most végül sikerült” – mondta utóbb Ajna. A belgrádi sikerek kapcsán elárulta: „Nagyon okosan építettem fel az úszásokat, nagyon jelen voltam, jól reagáltam. Végül azt mondom, teljes mértékben elégedett vagyok, a szüleim is büszkék voltak rám, hogy sikerült. Ez a következő időszakban nagy lendületet, magabiztosságot és motivációt ad majd.”