Márton

Viviána

Az édesapja, Márton Zsolt itthon kick-boxolt, az édesanyja, Barbara, a Vasasban kézilabdázott. 2000 körül nyaralni jártak Tenerifére, megtetszett nekik a sziget, és feladva óbudai életüket, kint telepedtek le. Ikerlányaik 2006-ban születtek. Viviana egy perccel fiatalabb testvérénél, Luanánál. Hétévesek lehettek, amikor az apjuk elvitte őket a tengerpartra. Nagy nyüzsgés volt, kérdezgették, hogy mi történik ott. Futóversenyt rendeztek a kicsiknek, benevezte lányait, és már éremmel a nyakukban mentek haza. Az úszás is tetszett a lányoknak, de egy tenerifei taekwondo-bemutatóedzés eldöntötte a kérdést, melyik sportágat választják. A legmenőbb madridi klub, a Hankuk Internacional vezetői megnézték őket, és arra biztatták, hogy költözzenek Madridba, mert ott olyan edzéseket kaphatnak, amelyektől a fejlődésük garantált. A család válaszút elé került, de a lányok álmait, hogy olimpiai bajnokok legyenek, nem engedhették elveszni. Felszámolták tenerifei életüket, és Madridba mentek, most is ott élnek.

Ahogy a felnőttek között indulhattak, Viviana nem maradhatott az 57 kilós súlycsoportban, mert nem szeretett volna konkurenciát jelenteni a testvérének, ezért ő váltott. A 62 kilóban a bakui világbajnokságon az ötödik lett, az első három ellenfelét legyőzte, az üzbég Sadikovától kikapott. Mivel ez nem olimpiai súlycsoport, ezért a család úgy döntött, hogy Viviana próbálkozik a 67 kilóban. A juniorok közt már ebben a súlycsoportban lett Európa-bajnok. „Luanának vannak napok, amikor oda kell figyelnie az étkezésére, nekem nem számít. Disznóhúst nem ehetünk, a hal és a csirke mindig javasolt. Tudatosan odafigyelünk a táplálkozásra, az edzésekre, mert az erő nem jön magától. Nagy izmokat nem kaphatok, mert akkor elveszik a gyorsaságom. Odafigyelünk a sulira is, amikor például Kínába mentünk, volt időnk tanulni a repülőn. Folyamatosan kapjuk a leckét a többiektől, tornáztatjuk az agyunkat is. A fej amúgy is fontosabb a taekwondóban. Ész nélkül előremenni, rohamozni, akárki tud. Kitalálni a másik gondolatát, kivédeni egy támadását, és utána a sajátomat végigvinni, ez a szép feladat. No, meg hát tanulni a hibáinkból. Nekem például nem szabad kapkodnom, a tavalyi térdsérülésem után úgy tértem vissza, hogy eléggé siettettem. Nyugodtabbá kell váljak” – nyilatkozott Viviana a 2023-as sportévkönyvben.

Miután Luanának nem sikerült a párizsi olimpiai részvétel kiharcolása, másnap Viviana próbálta meg a szófiai kvalifikációs tornán, és három magabiztos győzelmével – imponáló akciókkal és pontkülönbséggel nyerte a mérkőzéseit – megszerezte az olimpiai részvételt. Luana végig segítette az edzéseit, az olimpiai faluban is együtt laktak.

Első ellenfele, a kétszeres olimpiai bronzérmes elefántcsontparti Ruth Gbagbi volt a Grand Palais-ben, csodálatos körülmények közt. Az első menetet megnyerte, a másodikat azonban elveszítette afrikai riválisával szemben. A harmadikban 3-2-re nyert, az utolsó tizenöt másodpercben tökéletesen hárította riválisa rohamait, így készülhetett a következő fordulóra. A nyolcaddöntőben nem a francia jött, hanem az őt legyőző amerikai Teachout, a forgatókönyv hasonló volt, egy menetet vesztett, kettőt megnyert, és máris az elődöntőben találta magát. Noha az első kiemelt a belga Chaari várt rá, az önbizalmát növelte, hogy ellene pozitív volt a mérlege a korosztályos versenyeken. Mindkét menetet megnyerve jutott el a döntőig, ahol a szerb Perisicen is átgázolt, és élete legnagyobb sikere után boldogan táncolt a pódiumon, valamint a magyar zászló után a Kanári szigetek zászlajával is futott egy tiszteletkört, ha már ott született. A taekwondónak ez volt a legnagyobb magyar sikere az olimpián, Márton Viviana lett az első magyar bajnoka. Győzelme és teljesítménye olyan hatású volt, hogy 2024-ben megválasztották a világ legjobb női taekwondósának is. „Amikor még a derekamig sem értek, már akkor megfogott a tekintetük, utána a lendületük, ahogy megértették, amit kértem tőlük. Tényleg négy szót (igen, értem, világos, köszönöm) használtak eleinte az edzésen. Mostanra nagyvadak, Hummerek lettek, így szoktam őket jellemezni” – magyarázta a siker után a spanyol vezetőedző, Jesus Ramal. Viviana így nyilatkozott fülig érő szájjal:

A 2025-ös világbajnokságon Márton Viviana a 62 kilós súlycsoportban indult, és ikertestvére aranyérme után ő is fergetegesen kezdte a napot. A legjobb 16 közé jutásért a portugál Maisa Monteirót győzte le úgy, hogy egy pontot sem tudtak csinálni rajta, míg ő a két menetben 20 pont fölé jutott. A nyolcaddöntőben a szerb Nadja Szavkovicsot, a negyeddöntőben pedig az orosz, de a vb-n semleges színekben induló Lilija Huzinát búcsúztatta, mindkétszer két menetet nyert. Az elődöntőben a kínai Csen Hszi-mint győzte le, az első menetben hajszállal volt jobb (neki kedvezett a döntetlen), a másodikban 11-2-re. A fináléban a junior-világbajnok tunéziai Maszguni Vafa volt az ellenfele. Az első menet 7-7-tel zárult, noha már 6-3-ra is vezetett Márton. Mivel a tunéziai versenyző szerezte az utolsó pontot, így övé lett a menet is. A második két perc inkább a védekezésről szólt, és mivel nem született érvényes találat, és Vafát látták aktívabbnak, ő lett a felnőtt világbajnok is.