Vallja: korán igazolt Tatabányára
Újkígyóson ismerkedett meg a kézilabdával, keresztapja az NB I/B-s csapatban játszott, majd tízévesen Békéscsabára költöztek, ahol előbb focizott, majd kiszúrta Perényi László nevelőedző, és elhívta kézilabdázni. 2006-ban a fővárosba igazolt, a budapesti PLER csapatába, ahol két év múlva bemutatkozott az NB I-ben is. Innen 2010-ben Pécsre igazolt, ahol folyamatos játéklehetőséget kapott, és az a Danyi Gábor volt az edzője, aki később Bajnokok Ligáját nyert a Győr női csapatával. Stílusáról így írt a pécsi napilap 2010-ben, épp a PLER ellen játszottak: „Bartucz elképesztő bravúrokat mutatott be, és utána olyan önkívületben, mellét verve, üvöltözve ünnepelt, hogy különszáma talán még jobban tetszett a közönségnek, mint védései.” Egy szezon után Tatabányára igazolt, de utólag elhamarkodott döntésnek tartja, mert nem kapott elég játékidőt, így 2013-ban a Ceglédre távozott, ahol érdeklődött utána a német Rhein-Neckar Löwen is, egy sikeres próbajáték után visszahívták, de az utazás előtt egy héttel súlyos térdsérülést szenvedett.
Kimagasló szerepe volt az Eb-rekord elérésében
Bartucz 2015-ben mutatkozott be a magyar válogatottban, a Portugália elleni idegenbeli győzelemben fontos szerepet játszott, és az akkori kapitány, Talant Dujsebajev a 2016-os, lengyelországi Európa-bajnokságra is kivitte a csapattal. Utána nyolc év szünet következett, nem benne látták a megoldást a kapitányok, ő azonban türelmesen várt az újabb lehetőségre. Közben megjárta Ceglédet és Csurgót, ahol már az Európa-ligában is bemutatkozott, majd 2018-ban visszatért Tatabányára, ahol egyre jobb teljesítményt nyújtott. 2022-ben lejárt a szerződése, és meglepetésére nem hosszabbított vele a Bányász, de egy erősebb gyöngyösi idény után a klub visszahívta, így immár harmadszor igazolt szeretett klubjába. A magyar válogatottba is visszakerült, Chema Rodríguez szövetségi kapitány adott neki lehetőséget újra 2024-ben, amikor Mikler Roland kihagyta a januári Európa-bajnokságot.
A 2024-es olimpiai selejtező hőse
Bartucz pedig meghálálta a bizalmat, a szerbek ellen parádézott a csoportmeccsen, de végig remekül teljesített, cserekapusból első számú lett a tornán, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a nemzeti csapat történetének legjobb Eb-eredményét elérve az ötödik helyen zárt. Eddigi legemlékezetesebb védésére a márciusi, tatabányai olimpiai selejtezőn került sor, a portugálok elleni mindent eldöntő mérkőzésen. Szokásához hűen megcsókolta a kapufát, majd a 13. percben állt be, az első félidőben is bravúrokat mutatott be, már akkor skandálta a nevét a hazai közönség. A második félidőben a csapat 19:22-ről fordított, és 30:27-re nyert, ezzel kivívta a párizsi részvételt. Bartucz az utolsó percben bemutatott egy földöntúli bravúrt, ziccert lőttek neki, de nem tudtak túljárni az eszén, ezzel a védéssel végleg eldőlt a mérkőzés.
Régen mindig kimondtam, amit gondolok, ami nagy hibám volt, de egy idő és a pofonok után rájön az ember, hogy ez nem az a világ, ahol mindig mindent ki lehet és ki kell mondani. Nem attól leszel a tökös csávó, hogy mindig megmondod a frankót. Ahogy idősebb és tapasztaltabb az ember, rájön, hogyan kell alakítania az életét ahhoz, hogy könnyebben átvészelje, illetve átugorja az akadályokat.
“„
Díjai, eredményei
• olimpiai 10. (2024)
• világbajnoki 8. (2025)
• Európa-bajnoki 5. (2024)
• Európa-bajnoki 12. (2016),
• junior-világbajnoki 17. (2011)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor