Márton

Richárd

Mondjuk úgy, elég korán megismerkedett a vízzel, hiszen szülei két hónaposan babaúszásra vitték, hatévesen pedig már igazolt versenyzőnek mondhatta magát, akiről ráadásul hamar kiderült, hogy tehetségesebb az átlagnál. Ennek megfelelően Horváth Tamás keze alatt fokozatosan fejlődött a Budafóka ifjú ígéreteként, hogy aztán jöjjön az első komolyabb, pozitív visszajelzés: két bronzérem a 2016-os, hódmezővásárhelyi junior-Eb-n, 200 és 400 gyorson, plusz egy ezüst a mixed 4×100-as gyorsváltóval.

Márton Richárd számára 2017-ben még csodásabb élmények következtek – ha egyéniben nem is, de váltóban egymást érték a sikerek, előbb a netanyai Európa-bajnokságon, majd az indianapolisi junior-világbajnokságon. Utóbbin történelmi tettet hajtottak végre a magyar srácok, hiszen az amerikaiak otthonából hozták el a 4×100 és a 4×200 gyorsváltó aranyérmét – persze olyan társakkal, mint Milák Kristóf, Németh Nándor vagy Holló Balázs, ez azért nem volt annyira nagy meglepetés. Különösen a 4×200-as váltó extázisa a mai napig feledhetetlen, ahogy Németh kereken egy századdal megelőzte a hazaiak utolsó emberét a falnál. Hol máshol, ahol kellett. Ami a folytatást illeti… Nos, inkább adjuk át a szót Ricsinek: „Szárnyalásnak kellett volna következnie, de nem így történt. Megtorpantam és elbizonytalanodtam, aztán egy csomó rossz döntést hoztam. Lázadásba kezdtem a szüleim ellen, helyettük egy olyan emberre hallgattam, akire nem kellett volna, hanyagoltam az úszást és beálltam ételfutárnak.” Reggelente indulás Pesterzsébetről, az első rendelés felvétele a Közvágóhídnál, vagy még beljebb, a Jászai Mari térnél. Napi 100 km-t tekert ekkoriban, azaz hihetünk neki, amikor úgy emlékszik vissza ezekre a hónapokra, hogy kemény időszak volt. Minimum éles kontrasztként hatott, hogy Milák Kristóf ekkoriban kozmikus világrekordot úszott 200 pillangón a 2019-es vb-n – igaz, az is tudható volt, hogy a világklasszis egyedül készül, és ez egyre kevésbé tűnt tartható helyzetnek. Társakat kerestek mellé, és végül az edzők Márton Richárdot és a korábbi ifjúsági olimpiai bajnokot, a karrierjét épp befejezni készülő Biczó Bencét ajánlották. Ricsi hezitált kicsit, elsőre nem volt benne biztos, hogy ismét akar-e olyan keményen melózni, mint korábban, legalábbis a vízben. Végül meggyőzték. „Fél évet elpocsékoltam a sportpályafutásomból, de észbe kaptam, és még időben fordultam vissza a rossz felé vezető úton. Rájöttem, hogy a tehetségemet nem herdálhatom tovább. Örökre megtanultam, hogy a jövőben ugyanazokat a hibákat még egyszer nem követhetem el.”

Igaz, majdnem sikerült még egyszer, elvégre néhány hónap edzés után újfent elbizonytalanodott, de Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke személyesen győzte meg: sokkal több van benne annál, mint amennyit eddig mutatott. 2020 első hónapjaiban már valóban elkezdett régi önmagához hasonlítani, az edzéseken úgymond „felrobbant a stopper” az ő úszásainál is; ám a világjárvány mindent elvágott. Megint nem volt könnyű az újrakezdés, mégis odatette magát, és az egyre javuló formának köszönhetően – valamint egyfajta gesztusként azért, hogy az olimpián taroló Kristófnak társául szegődött – részt vehetett a tokiói játékokon, a 4×200-as váltó tagjaként (sajnos, egy rossz váltás miatt kizárták őket – bár a döntőre így sem volt esélyük). Az igazán nagy váltás viszont ezután jött – Selmeci Attila és Milák Kristóf útjai elváltak, és Ricsi barátjával együtt Virth Balázs csapatában folytatta. Az ifjú mesteredző pedig az első adandó alkalommal tudatosította benne: nem edzőpartnernek tekinti, hanem versenyúszónak, és Ricsitől is azt várja, hogy így gondoljon magára. Innentől csodálatos fejezet kezdődött, aminek előjátékaként már sikerült vb-döntőbe jutni 2022-ben Budapesten, a 4×200-as gyorsváltóval. Másfél hónappal később pedig az indianapolisi felállásban (Németh, Márton, Holló, Milák) fantasztikus győzelmet arattak a római Európa-bajnokságon, új országos csúccsal; egyszersmind megszerezve a magyar úszósport történetének századik Eb-aranyát. És itt még nem volt vége: 200 pillangón végig remekül versenyezve nem csupán a döntőt sikerült kiharcolnia, de másodikként ért a falhoz Milák mögött. A bajnok ennek jobban örült, mint a saját győzelmének, majd örökkön emlékezetes módon az eredményhirdetésen maga mellé hívta Ricsit, és a Himnuszt együtt hallgatták a dobogó tetején. Immár valóban versenyúszó volt, igaz, a 2023 tavaszán beállt változás – Kristóf egy ideig távol tartotta magát az edzésektől és a versenyektől – talán némi megtorpanást hozott az egész csapat életében. Ám ettől még 2023-ban és 2024-ben is magától értetődő módon jutott be a vb-döntőkbe, és lett Fukuokában hetedik, Dohában pedig hatodik. A kettő között egy bronzérmet is begyűjtött az otopeni rövid pályás Eb-n, szintén 200 pillangón. Ezen a távon már az ob-n kipipálta az olimpiai szintet 2023-ban, így nyugodtan készülhetett – igaz, a 2024-es belgrádi Eb-n elmaradt kissé a várakozásoktól, hiszen 1:56-os idővel kocogott be a negyedik helyre. A váltókban kárpótolta magát, besöpört egy aranyat (mixed 4×200), egy ezüstöt (4×200) és egy bronzot (mixed 4×100 vegyes) – úgyhogy jöhetett az első igazi olimpiai fellépés.

A párizsi olimpián a 14. helyen zárt, a szingapúri világbajnokságon ugyanez a pozíció lett az övé. A párizsi Eb-n Milák távollétében egy másik korszakos zsenivel, León Marchand-nal szállt szembe 200 pillangón. Az olimpiai bajnok francia legyőzésére nem volt esélye, mert űrtempóban tette meg a távot, de de a görög Siskos és az olasz Razzetti előtt óriási csatában, egyéni csúcsot elérve szerezte meg az ezüstérmet.