Hajdu

Jonatán

Hajdu Jonatán versenyszerűen atletizált, miközben nyolc-kilenc éves korától a kenuzás is a mindennapi rutinjának része lett – a vízitelepre a hét évvel idősebb bátyját követte. A legfiatalabb korosztályokban, elmondása szerint, nem ő volt a csoportja legjobbja, versenyszelleme azonban korán megmutatkozott; szeretett versengeni a minél jobb pozícióért az edzéseken is. Másodéves serdülőként négyesben jutott ki az első nemzetközi versenyére, az utánpótláskorúak Európa-bajnokságára, ezután kezdett céltudatosabban edzeni. 2011 és 2013 között remekelt az Európai Olimpiai Reménységek Versenyén: három viadalon összesen tíz aranyérmet gyűjtött – teljesítménye motivációt adott neki a folytatásra. A dunaújvárosi sportoló tehetségét ifjúsági világ- és Európa-bajnoki aranyak is igazolták. 2013-ban C–1 200 méteren és Khaut Kristóffal C–2 1000 méteren győzött a korosztályos vb-n, ebben az évben a sprinttávon egyesben kontinensbajnok is lett. 2014-ben C–1 200 és 1000 méteren ifi vb-címet ünnepelt.   

Az első felnőttvilágversenye a 2014-es moszkvai világbajnokság volt, amelyen Lantos Ádámmal, Nagy Péterrel és Korisánszky Dáviddal váltóban az oroszok és az ukránok mögött harmadikként ért célba, ám utóbb (2022-ben) doppingvétség miatt az oroszok eredményét törölték, így a mieink ezüstérmesként kerültek a sportág történelemkönyvébe. „Nagy élmény, egyben alapvetően más volt a felnőttek között versenyezni: érezhető volt, hogy a profik sokkal komolyabban állnak hozzá. A vb hangulata is eltérő volt az utánpótlás-viadalokéhoz képest; míg a korosztályos megméretéseken mindenki felszabadultan kenuzott, Moszkvában érződött, hogy sokkal nagyobb a tét” – emlékezett vissza. A 2015-ös milánói olimpiai kvalifikációs vb-n C–1 200 méteren elért hetedik helyével kvótát szerzett a Rio de Janeiró-i játékokra. Ő indulhatott a 2016-os olimpián, ahol összesítésben a tizedik lett a sprintszámban. Utólag visszatekintve úgy értékelt: húszévesen nem volt kellő fizikai ereje ahhoz, hogy eredményesebb legyen egy olyan versenyen, ahol gyors egymásutánban következtek a futamok. Noha 2017-ben Fekete Ádámmal párosban még 200 méteren szerzett vb- és Eb-bronzérmet, elkezdett a hosszabb távokra készülni. A duó utóbb – 2019-ben és 2021-ben – már az olimpiai műsorba újonnan bekerülő 500 méteren nyert vb-ezüstérmet. A 2023-as szezonra készülve tavasszal megbetegedett, ami rányomta a bélyegét az idényére. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon ötkarikás számban nem indulhatott, a sportágban Európa-bajnokságnak számító krakkói Európai Játékokon azonban Feketével C–2 500 méteren negyedik lett.

Egyúttal Takács Kincsővel összeállva jó eredményekkel kecsegtető útra talált mix C–2 500 méteren, vegyes párosuk a 2023-as dortmundi vb-n negyedik, egy év múlva a samarkandi nem olimpiai számos vb-n második lett. A párizsi játékokon sokáig a második helyen haladtak Adolf Balázzsal a C–2 500 döntőjében, ám az ellenfelek jobban bírták a hajrát, így a hatodik helyen végeztek.

Molnár Gergely tanítványa 2025 júniusában a második legjobb idővel jutott be a racicei Európa-bajnokság döntőjébe 200 méteren. A fináléban a hatos pályán lapátolva jól kapta el a rajtot, tapadt az előtte haladó hármasra, de lemaradt a dobogóról. A 2025-ös vb-n Milánóban viszont egy 18 éve várt aranyérmet ünnepelhetett. A kenu négyes ugyanis ismét a világ legjobbja lett. Juhász István, Kollár Kristóf és Fejes Dániel társaságában lett első. Nyolc tizedet vertek a második helyen beérő belarusz egységre. A magyar egység a rajtnál rögtön élre állt, majd a féltávnál érkező indításokat visszaverte egy remek robbantással. Ez a tempó már megfoghatatlan volt a riválisoknak, nem tudták a lépést tartani.