Korosztályos aranyak sorával bizonyított
Hajdu Jonatán versenyszerűen atletizált, miközben nyolc-kilenc éves korától a kenuzás is a mindennapi rutinjának része lett – a vízitelepre a hét évvel idősebb bátyját követte. A legfiatalabb korosztályokban – elmondása szerint – nem ő volt a csoportja legjobbja, versenyszelleme azonban korán megmutatkozott; szeretett versengeni a minél jobb pozícióért az edzéseken is.
Másodéves serdülőként, négyesben jutott ki az első nemzetközi versenyére, az utánpótláskorúak Európa-bajnokságára, ezután kezdett céltudatosabban edzeni. 2011 és 2013 között remekelt az Európai Olimpiai Reménységek Versenyén: három viadalon összesen tíz aranyérmet gyűjtött – teljesítménye motivációt adott neki a folytatásra. A dunaújvárosi sportoló tehetségét ifjúsági világ- és Európa-bajnoki aranyak is igazolták. 2013-ban C–1 200 méteren és Khaut Kristóffal C–2 1000 méteren győzött a korosztályos vb-n, ebben az évben a sprinttávon egyesben kontinensbajnok is lett. 2014-ben C–1 200 és 1000 méteren ifi vb-címet ünnepelt.
A felnőttek között nagyobb lett a tét
Az első felnőttvilágversenyén, a 2014-es moszkvai világbajnokságon Lantos Ádámmal, Nagy Péterrel és Korisánszky Dáviddal váltóban az oroszok és az ukránok mögött 3.-ként ért célba, ám az oroszok eredményét utóbb (2022-ben) doppingvétség miatt törölték, így a mieink ezüstérmesként kerültek a sportág történelemkönyvébe. „Nagy élmény, egyben alapvetően más volt a felnőttek között versenyezni: érezhető volt, hogy a profik sokkal komolyabban állnak hozzá. A vb hangulata is eltérő volt az utánpótlás-viadalokéhoz képest, amelyeken mindenki felszabadultan kenuzott, Moszkvában már érződött, hogy sokkal nagyobb a tét” – emlékezett vissza.
A 2015-ös milánói olimpiai kvalifikációs vb-n C–1 200 méteren elért 7. helyével kvótát szerzett a Rio de Janeiró-i játékokra. Ő indulhatott a 2016-os olimpián, ahol összesítésben a 10. lett. Visszatekintve úgy értékelt: húszévesen nem volt kellő fizikai ereje ahhoz, hogy eredményesebb legyen egy olyan versenyen, ahol gyors egymásutánban következtek a futamok.
A második olimpia és vb-ezüstök
Noha 2017-ben Fekete Ádámmal párosban még 200 méteren szerzett vb- és Eb-bronzérmet, elkezdett a hosszabb távokra készülni. A duó utóbb – 2019-ben és 2021-ben – már az olimpiai műsorba újonnan bekerülő 500 méteren nyert vb-ezüstérmet. A 2023-as szezonra készülve tavasszal megbetegedett, ami rányomta a bélyegét az idényére. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon ötkarikás számban nem indulhatott, a sportágban Európa-bajnokságnak számító krakkói Európai Játékokon azonban Feketével C–2 500 méteren negyedik lett.
Egyúttal Takács Kincsővel összetérdelve jó eredményekkel kecsegtető útra talált vegyes C–2 500 méteren, párosuk a 2023-as duisburgi vb-n negyedik, egy év múlva a szamarkandi nem olimpiai számos vb-n második lett. Közben pályafutása második olimpiáján versenyezhetett: Párizsban az Adolf Balázzsal alkotott párosuk 6.-ként ért célba.
18 éve várt vb-diadal
Molnár Gergely tanítványa a 2025-ös milánói világbajnokságon egy 18 éve várt aranyérmet ünnepelhetett, amely egyben első felnőttvilágbajnoki címét jelentette. A Juhász István, Kollár Kristóf és Fejes Dániel társaságában kivívott diadallal 2007 után született újra magyar vb-győzelem C–4 500 méteren.
