Érdi

Mária

Tizennégy évesen, 2012-ben kezdett vitorlázni. A 2013-as balatonfüredi Laser Worlds idején ismerhettük meg a nevét, amikor Laser 4.7-ben egy Európa-bajnoki 5. és világbajnoki 11. hellyel üstökösként robbant be a vitorlás világba. Mindezt úgy, hogy alig egy évvel korábban kezdett el versenyezni a Balatonfüredi Yacht Clubban, vagyis nem voltak optimistes előzményei, még az ilyen korban szokásos versenytapasztalata, rutinja sem. Mégis – még abban az évben – világbajnok lett Byte CII osztályban. Ötszörös ifjúsági világbajnok (2013, 2014, 2015, 2016, 2017 ), emellett van két Eb-ezüstje és egy-egy Eb- és vb-bronzérme is – összesen 11 korosztályos Eb- és vb-érmet nyert. Ennél jóval többet is begyűjthetett volna, de már fiatalon a felnőttmezőnyre összpontosított.

2016-ban az ISAF ifjúsági vb-n 55 nemzet versenyzői őt szavazták meg a Bengt Julin-trófea győztesének. Ezt az elismerést azok érdemelhetik ki, akik a leginkább megtestesítik azokat a tulajdonságokat és célokat, amelyekért az ISAF ifjúsági világbajnokság létrejött. Nem csak a tehetsége kiemelkedő, hanem az elszántsága és a munkabírása is. BYC-es edzője, Csomai József mesélte róla, hogy egy hosszú utazás után, egy világversenyről hazatérve megbeszélték, hogy másnap találkoznak a kikötőben, de csak akkor edzenek, ha ideálisak a körülmények. Csomai reggel arra ébredt, hogy odakinn 5 fok van, viharos szél fúj, és vízszintesen esik az eső. Becsületből azért lement a vitorlás telepre, ahol Mári felszerelt hajóval, edzésre felkészülve várta, és csodálkozott, hogy ugyan miért ne mennének vízre.

2016-ban már a felnőttmezőnyben is bizonyított. Az utolsó olimpiai kvalifikációs versenyre, a 47. Princesa Sofia regattára már csak két kiadó hely maradt Európából. Arra a két helyre viszont számos nála idősebb, rutinosabb és a papírforma szerint jóval esélyesebb ellenfél pályázott. De Mári semmi esélyt sem adott nekik! Mindvégig az élmezőnyben vitorlázott, egyre növekvő előnnyel a kvótára hajtó ellenfelei előtt, és már az utolsó selejtezőfutam előtt matematikailag is utolérhetetlenné vált. Bejutott az éremfutamra jogosult legjobb tíz közé, és végül nyolcadik helyen végzett a versenyen! „Igazából még fel se fogtam, hogy mi történt. A felnőttmezőnyben legtöbbször lassúnak éreztem magam, de most, Palma de Mallorcán összejött minden, ami egy jó eredményhez kell. Bejutottam a legjobb tízbe. Négy éve vitorlázom, ezért hihetetlen, hogy eljutottam egy olimpiára.” Rio a tapasztalatszerzés miatt volt fontos. Az elutazása előtt, egy újságírói kérdésre úgy válaszolt, hogy szeretne az első húszban lenni, ha pedig a mezőny első felében végez, akkor nagyon boldog lesz. Ez – még az első húsz is – elég ambiciózus célkitűzésnek tűnt. A szakértők inkább a 25. hely környékére várták. Leírva nem nagy különbségek ezek, de a versenypályán, egy ilyen erős olimpiai mezőnyben öt helyezés is már jelentős differenciát jelent. Szóval a 20. hely mindenképpen óriási bravúrnak számított volna… Harminchét nemzet képviseletében, a világ legjobb vitorlázói, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok, valamint érmesek alkották Rióban az olimpiai Laser Radial mezőnyt. Érdi Márinak velük kellett megküzdeni. Minden reális várakozást felülmúlva állt helyt, ami a 14. helyre volt elég. A kifejezetten erős szélben, néhány versenyzőt kivéve, mindenkivel fel tudta venni a versenyt, a normális szélviszonyok között a legjobbak közt haladt.

2018-ban az első lehetséges alkalommal kvótát szerzett a 2020-as tokiói olimpiára az aarhusi olimpiai kvalifikációs vitorlázó-világbajnokságon elért nyolcadik helyével. A felkészülését zavarták egy sérülés után visszamaradt hátfájdalmai. Egy jó ideig nem tudott százszázalékos edzésmunkát végezni, sőt, több fontos versenyt, köztük az olimpia előtti világbajnokságot is ki kellett hagynia.

Tokióban nem volt szerencséje, pedig nagyon megérdemelte volna. Vagy legalább elkerülhette volna a balszerencse, mert nagyon összeszedett volt ezen az olimpián. Úgy tűnt, maga mögött hagyta az összes korábbi hibáját. Nem csinált korai rajtot, nem büntették a versenybírók, nem tett szélsőségesen rossz futamot a szatyorba. Egyenletesen hozta azokat a helyeket, amelyek neki akkor is sikerülnek, amikor valami nem jön össze. Megbízhatóan hozta az átlagot. Viszont csak egyetlen futamban jött be, amit látott, elképzelt, amire hajtott. Pedig többször is ott volt az élmezőnyben. Sokszor halljuk, hogy az olimpia egyedi, nem véletlenül több és értékesebb minden más versenynél. A szokottnál létszámában szűkebb mezőny (ami persze a legkevésbé a 44 hajós női Laser Radialra igaz), egészen speciális lelki tehet jelent a versenyzőknek. Ráadásul ide minden ellenfél csúcsra járatva érkezik, mindenki az olimpiára igyekszik időzíteni a legjobb formáját. Érdi Mári így végzett a 13. helyen. Mit kellett a második olimpiája előtt tennie Márinak? Nos, hajtani, rutint szerezni, megvívni a legnagyobbakkal, nem csak alkalmanként, hanem megbízhatóan, tartósan. Ehhez felépíteni a fizikumot, a hajóvezetői képességet mindenféle körülményekre, és – nem utolsósorban – a lelkét-eszét kondicionálni, amit a csúcsvitorlázás megkövetel. És mit hajtott végre, és mit ért el ezek közül? Mindent. Mégsem valósult meg az álma, egy tízen belüli helyezés, olimpiai pontszerzés, esetleg dobogó. Ha csak az utolsó futamban kicsúszik egy nyavalyás nyolcadik hely (és persze a többiek ugyanúgy mennek, ahogy mentek), már akkor is meglett volna a részvétel a Medal Race-en, azaz a top tízes helyezés. A párizsi olimpia remélhetőleg kárpótlást nyújthat.

Úgy utazott ki a hágai világbajnokságra, hogy nem lenne elégedett azzal, ha csak egyszerűen megszerezné az olimpiai kvótát. Az első két futam után már vezetett is, a hatodik után is az élen állt, aztán visszacsúszott, az éremfutamot a harmadik helyről kezdte. Ebben a duplaszorzót érő medálfutamban azonban tökéletesen versenyzett, és svájci valamint dán riválisát megelőzve az első helyen végzett. Olimpiai hajóosztályban ő az első magyar nő, aki győzni tudott. Sikerét így értékelte:

Érdi a vb-győzelem után 2024 elején megkapta az újságíróktól az év legjobb női sportolójának járó díjat. A 2024-es januári világbajnokságon a hetedik helyen zárt Argentínában, ami azért elismerésre méltó, mert műszaki hiba hátráltatta.

Mint az már ismert, hazánkat két versenyző, Érdi Mária (ILCA 6) és Vadnai Jonatán (ILCA 7) képviselhette a párizsi olimpián – a nemzeti kvótát 2023. augusztusában, a hágai világbajnokságon szerezték meg. Párizstól közel 800 kilométerre egy újszerű, minden igényt kielégítő kikötő várja a párizsi olimpia vitorlásversenyeire érkezőket a marseille-i öbölben. A hajóosztály – régi nevén Laser – az atlantai olimpián került első ízben az ötkarikás játékok programjába, azóta is az egyik legnépszerűbb osztály. Világ- és Európa-bajnok vitorlázónk, Érdi Mária hajóosztálya egyik esélyeseként érkezett a párizsi olimpiára, ám az első három nap futamai nem úgy alakultak, ahogy a magyar versenyző tervezte. Ennek oka pedig egy sajnálatos, visszatérő sérülés, ami megakadályozza Érdit abban, hogy azt nyújtsa, amit megszoktunk tőle, amit szeretett volna. Az ILCA (korábban Laser)-hajóosztály versenyei 2024.08.01-jén rajtoltak Marseille-ben, de a szélcsend miatt a második futamot rögtön elhalasztották. Az elsőben Érdi Mária a 20. helyen ért célba: nem sikerült jól a rajtja, a 32. helyig csúszott hátra, innen kapaszkodott vissza. „Ez a harmadik olimpiám, de ehhez nem lehet hozzászokni, bevallom, hogy izgultam a futam előtt – ismerte be Érdi. – Sajnos nem jött be a rajt utáni húzásom, aztán még büntetőt is kaptam. Eléggé buta hibákat vétettem, pedig a szélviszonyok kedveztek nekem. Nem így akartam kezdeni, de tudom, hogy mit rontottam el, nincs veszve semmi. Mindig, minden futammal tanulunk, a mai is tanulságos volt.” Egyik külső helyszínünkön, Marseille-ben folytatódott a vitorlázás, de nem túl jó eredményekkel, amik révén Érdi Mária csak a 24. helyen állt. Az ILCA hajóosztályban előbb a 19., majd a 33. helyen ért célba – utóbbit persze kiejtheti majd az összesítéskor. Ezen a napon azonban peches is volt, mert a nőknél három futamot terveztek, ám egyet elhalasztottak, és abban Érdi a második helyen állt, amikor lefújták. A következő szakasznál Marseille-ben, a sérüléséről beszámoló Érdi Mária a 18. lett, miután egy 14. és egy első helyet hozott össze ILCA 6-ban. Tovább bonyolította az életet a vitorlázóknál a Marseille-ben uralkodó szélcsend: Érdi Mária a deréksérülése ellenére futamot nyert, a következő verseny és így a továbbjutása azonban elmaradt, így végül a 14. helyen zárt az olimpián.