XXVI. nyári olimpiai játékok

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Tokióban tartott közgyűlésén 1990 szeptemberében jelentette be Juan Antonio Samaranch elnök a centenáriumi olimpia színhelyéről tartott szavazás végeredményét: 51:35 arányban Atlanta győzött Athén előtt. Megdöbbent a világ. Hogyan lehetséges, hogy az ókori görögség egyik legértékesebb hagyatékának, a felújított ötkarikás játékoknak százéves ünnepe nem Görögország fővárosában lesz, hanem az amerikai dél egyik metropoliszában? Lassan megtudtuk itt Európában, hogy Atlanta Georgia állam fővárosa, 1845-ben alapították, elviselhetetlen a hőség és a sokszor százszázalékosa páratartalom. Atlanta a Coca-Cola városa és valószínű, hogy az üdítő nedűnek fontos szerepe volt abban, hogy ezt az olimpiát világszerte csak „Coca-Cola olimpiának” nevezték. A kétmillió jegyigénylőből végül 85 ezer boldog néző ült a lelátón és 3,5 milliárd ember a tévék előtt, ezzel az emberi történelem addigi legnagyobb „nézettségű” eseménye volt a nyitóünnepség. A műsor valóban csodálatos volt, azonban egy szörnyű esemény, egy robbantás árnyékolta be. A televízió az amerikai úszócsillag, Janet Evans-szel készített riportot, amikor hatalmas durranás közben a színpad megemelkedett. Néma csend, a közönség azt hitte, hogy pirotechnikai trükk az egész. Csak a véletlennek volt köszönhető, hogy „csupán” két halott és száz sebesült került fel a veszteséglistára. Nyomasztó napok következtek: félelem telepedett a városra. A Marta közlekedés társaságot – főleg a metrót – naponta fenyegették terrortámadással. Az FBI szinte teljes állománya járta az utcákat fénydetektorokkal, szimatoló kutyákkal és árgus szemekkel. A NOB vezetősége a robbanás után fél órával úgy döntött: „The Games will go on!” És a játékok folytatódtak… Maguk a sportversenyek izgalmasak és színvonalasak voltak, helyenként pedig egy-egy sportág vagy versenyszám létezése óta a legjobb „produkcióval” örvendeztette meg a közönséget.