Bajnok lett az Újpesttel – távollétében
Szanyó Károly 1973. november 10-én született Budapesten. Hektikus pályafutást élt meg korosztályos játékosként, a Vasas Izzó, az Újpesti Dózsa, a Ferencváros, majd újra az Újpesti Dózsa játékosa volt. Az akkor már az UTE nevet viselő lila-fehér csapatban mutatkozott be az élvonalban, 1992. szeptember 19-én. 1996 végéig játszott az Újpestben, majd fél évet Németországban, a VfL Lübeckben töltött. Visszatérése óta két idényen újra a lila-fehérek játékosa volt, de a bajnoki címmel zárt 1997–1998-as szezon tavaszát a DVSC-nél töltötte.
Játszott az osztrák élvonalban is
1999 nyarától három félévet két különböző klubban (az osztrák Bundesliga 1-ben a Josko Riedben, majd az izraeli második vonalban a kint léte alatt nevet váltó Kirjat Ata-i egyesületben. 2001 elejétől a Győri ETO-ban futballozott, 2003-ban visszament Újpestre, játszott a Vasasban is, majd megkezdte a „hosszú levezetést”, tíz esztendőn keresztül különböző kis csapatokban játszott. Ezek közül egy volt külföldi, az osztrák DSG Union Perg.
Két mérkőzés az 1996-os olimpián
Részese volt az olimpiai válogatott nagy menetelésének az atlantai olimpiára vezető úton, játszott kint a tornán is. A brazilok és a japánok ellen is csereként állt be a második félidőben
Két periódusban is irányította a Vasast
A REAC-nál pályaedzőként, Abonyban és Törtelen játékos-edzőként dolgozott. 2014 januárjától húsz hónapon keresztül a Vasast irányította, majd a Kozármisleny, a Csákvár és a Balassagyarmat edzője volt. 2018 novemberétől 2019 karácsonyáig ismét a Vasas szakvezetője volt.