Élete: Soha nem szabad feladni
Fórizs János a magyar birkózósport kiválósága Túrkevén született, s szinte magától értetődő módon itt kezdte a birkózás alapfogásait elsajátítani. Annak a Kiss Kálmánnak a keze alatt vált a sportág jeles képviselőjévé, akiről még életében neveztek el sportcsarnokot.
Fórizs János maga is Kiss Kálmán legsikeresebb neveltjei közé tartozik. Európai és világversenyeken hosszú éveken át képviselte Magyarországot, Atlantában az olimpián birkózhatott hazánk színeiben. A negyedszázados sikeres sportpályafutásának állomásait, eredményeit még felsorolni is nehéz lenne a teljesség igényével, ahogyan Fórizs János mondta, „százig számoltam az aranyérmeimet, az volt az álomhatár”.
A kezdetekről, a Kiss Kálmánhoz fűződő emlékeiről így mesélt:
— Talán 6 éves lehettem, amikor a bátyám Fórizs Sándor, aki maga is magyar bajnok levitt az első edzésre a túrkevei ligetben álló régi mozi, kissé lepusztult edzőtermébe — folytatta.
— Téli időszakban, aki a leghamarabb érkezett, az gyújtott be a szenes kályhába. Ilyen körülmények között birkóztunk, de ez akkor a legkevésbé sem szegte kedvünket. Kiskölyökként csodáltam Bíró Lacit, akinek már szép eredmények voltak a háta mögött. Ő birkózásra született, zseniális volt. Emlékszem, hogy volt egy verseny Túrkevén, de kevesebben voltak a résztvevők, mint ahány érem volt. Kálmán bácsi pedig nagy találékonysággal — vagy remek pedagógiai érzékkel — számunkra, kezdőknek sebtében szervezett egy házibajnokságot (ha már az érem kimaradt, vegyük valami hasznát). Megnyertem a versenyt, s rendkívül büszke voltam a nyakamba akasztott éremre. No persze az eredetileg bronzérmen átkarcoltuk a helyezést, s így „aranyéremmel” mentem haza. Ez volt az első érmem! — emlékszik nem kevés nosztalgiával Fórizs János. — Utána persze sok-sok versenyen vettem részt és sok-sok igazi aranyérmet szereztem. Huszonöt évig birkóztam, ez idő alatt a birkózásnak rendeltem alá mindent.
Hozzátette: neki kimaradt az életéből a hétvégi bulizás, a „büntetlen” evés, ivás. Olykor még a családi ünnepeken sem értették a rokonok, miért nem eszik többet, de két tányér leves +20 dkg-ot jelent.
— Nem tehettem meg versenyző koromban, hogy erre ne figyeljek, ne tartsam be kőkeményen az előírásokat. Azt is mondhatnám, hogy talán ez volt a legnehezebb része a pályafutásomnak, nem maga a birkózás. Mindettől függetlenül teljes odaadással végeztük a dolgunkat, másképp nem is lehet csinálni. Míg Bíró Lacit zseniális képességei, addig engem a szorgalom és a kitartás juttatott el a legmagasabb szintre. Jól ment a birkózás, szinte végig válogatott voltam, rengeteg versenyem volt. Az is biztos, hogy abban az időben nem a TV vagy a számítógép előtt ülve éltük gyerekkorunkat. Ezt a munkafegyelmet ma is tetten lehet érni, ha otthon dolgozom, ezt szoktam meg.
Humorral nyugtatta őket a döntő percekben
— Kiss Kálmán humorral nyugtatott bennünket versenyek előtt — mondta Fórizs János. — Vannak olyan edzők, akik egy-egy versenyen kiabálnak, leszidják az embert, de Kiss Kálmán nem ilyen volt. Ő mindig humorral próbált nyugtatni bennünket a döntő percekben. Sokszor mondta, hogy bármi történhet az erősebb ellenféllel is, például megbotlik a szőnyeg sarkában, elesik, s eltörik a keze. Ezen persze jól szórakoztunk, de egyet megtanított: nincs olyan, hogy esélytelenség. Egy életre megtanultam, hogy soha nem szabad feladni!