Kétszer is olimpiai 8. volt a legerősebbek között
Bemutatkozásképpen: ifi Eb-n hetedik, ifi vébén hatodik hely
Tizenhárom évesen lett egyetlen klubja (1982-2004), a Tatabányai Bányász. 1987-ben tette le névjegyét a hazai korosztályos mezőnyben: a serdülőknél bajnokságot nyert félnehézsúlyban, majd rá egy évre az ólomsúlyúaknál ismételte meg sikerét. Az 1989-es ifjúsági Európa-bajnokságon hetedik lett kisnehézsúlyban, vagyis a mázsás legények között összetettben 302,5 kilóval úgy, hogy mindkét fogásnemben hatodikként végzett. Egy évre ár az ifi vb-n nehézsúlyban a hatodik helyet szerezte meg összetettben 337,5 kilóig jutva, míg a korosztályos Európa-bajnokságon összetettben (330) és lökésben (185) negyedik, szakításban (145) hatodik helyezést ért a teljesítménye.
Az első ötkarikás erőpróba: 15. hely Barcelonában
A válogatottnak 1991-ben lett a tagja, első vb-jén a nehézsúlyúak szakításversenyében nyolcadikként zárt 162,5 kilóval, 1875-es lökése, és 350-es összetettje pedig egyaránt a 11. helyhez volt elegendő. Korosztályában látványosabban szerepelt: juniorként 1992-ben vb-ezüsttel és Eb-bronzzal rukkolt ki.
Húszévesen jutott ki élete első olimpiájára, és helytállt a világ legerősebbjei között: az 1992-ben 165 kilós szakításával és 190-es lökésével összetettben 355 kilogrammal tizenötödikként végzett a 110 kilós súlycsoportban. Első felnőttbajnokságát 1993-ban nyerte, összesen pedig nyolcszor állhatott a dobogó legtetejére ob-n, utoljára 2001-ben.
Atlantában és Sydney-ben is heten előzték meg
1993-ban kapott első ízben lehetőséget Eb-n, és rögtön bizonyított: összetettben - 375 kilogrammal - a kilencedik helyet érdemelte ki Szófiában, szakításban (170) a 8., lökésben (205) a 9. legjobb eredményt érve el a 108 kilós kategóriában. Túl a helyezésen, az igazán meggyőző az volt, ahogyan gyakorlatsorozatát megvalósította. Egészen kivételesen teljesített: mindhárom szakítása (160, 165, 170) és lökése (195, 200, 205) tökéletesre sikerült, összetettben pályafutása addigi legjobbját 15 kilóval javította meg. Az atlantai olimpián úgy lett nyolcadik a plusz 108 kilóban, hogy mindkét fogásnemben, és összetettben is megjavította országos csúcsait. A fogásnemenkénti rekordok - 187,5 és 227,5 kg - adták ki a 415 kilogrammos újabb saját leget. És nem állt meg a fejlődésben: harmadik olimpiáján, a 2000-es sydney-i játékokon a plusz 105 kilós súlycsoportban a nyolcadik helyet friss magyar csúcsokkal - 425 (195, 230) - érdemelte ki.
Páratlan Európa-bajnoki győzelem
A két olimpia között sem tétlenkedett. Kiemelkedett teljesítményei közül az 1997-es világbajnoki negyedik (összetettben 405 kilogrammal) és hatodik helyezés, és még inkább az az évi Eb-remeklés, fogásnemi érmekkel és összetett arannyal! Az 1997 májusában, Rijekában szerzett összetett Európa-bajnoki cím kivételességét jól érzékelteti, hogy utána - és ennek bő negyedszázada már - sem sikerült hasonló bravúr magyar férfi emelőnek. Érdekesség, hogy Stark Tibor úgy lett ólomsúlyban a kontinens legjobbja 412,5 kilós összteljesítménnyel, hogy szakításban a 187,5 kiló ezüstöt, lökésben pedig a 195 kiló bronzérmet ért. Eb-győzelmét a szakma is értékelte, hiszen 1997-ben ő lett az év férfi súlyemelője.
Nemzetközi búcsú vancouveri vébével
2001-ben még vb-ötödik volt, és harmincéves, amikor 2002-ben súlyos sérülést szenvedett, kis híján abba kellett hagynia a versenyzést. Miután felépült, újra megsérült, az országos bajnokságot is kihagyta, így a 2003-as vancouveri vb-n nem kockáztatott, inkább biztosra ment a plusz 105 kilóban. Szakításban 185 kilót teljesített, és a harmadik kísérletével már nem élt, a folytatásban pedig, miután a 210 kilót elsőre kilökte, tartva a sérüléstől a hátralévő két gyakorlatát kihagyta. Ennélfogva 395 kg-os eredménnyel fejezte be, így a 34 fős mezőnyben a 17. helyen végzett karrierje utolsó nagy világversenyén.
Dicsőséglistája összefoglalva
Olimpiai 8. és 15., világbajnoki 4. , vb-5. , vb-6., Európa-bajnok, junior vb-2. és Eb-3., nyolcszoros magyar bajnok (1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2001).
