Eltanácsolták, de visszatért a Fradihoz
Farkas Andrea 12 évesen kezdett kézilabdázni a Ferencváros csapatában, rögtön kapusposzton, a nevelőedzője Radványi Tibor volt. Óriási csalódás volt a számára, mikor 18 évesen eltanácsolták a zöld-fehér klubtól, így megfordult a Lőrinci Fonóban és a Budapesti Spartacusban is, mielőtt 1994-ben visszatért volna Fradihoz úgy, hogy az edzések mellett, reggel 6 és délután 2 között a Fonógyárban dolgozott. A Népligetben részese volt a csapat sikereinek, négy bajnoki címet és ugyanannyi Magyar Kupa-sikert aratott, miközben 1994-ben a Kupagyőztesek Európa-kupájának (KEK) döntőjébe is bejutott, ahol a német Walle Bremen összesítésben egy góllal bizonyult jobbnak.
Mindent megnyert a Dunaferrel
A magyar válogatottban 1993-ban mutatkozott be, első világversenye pedig az 1995-ös, magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstéremmel kezdett. 1997 nyarán Dunaújvárosba igazolt, és folytatta hazai sikersorozatát, 1998-ban és 1999-ben is magyar bajnoki címet szerzett, és az európai kupasiker is összejött, ráadásul többször is: 1998-ban az EHF-kupát, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligáját és az európai szuperkupát nyerte meg a Dunaferr együttesével. Ezt követően légiósnak állt, 2000-ben a francia Metzbe igazolt, majd két év múlva hazatért, itthon Székesfehérvárott és a Vasasban védett. 2004-ben újra kipróbálta magát külföldön, az akkor európai élcsapatnak számító szlovén Krim Ljubljanába igazolt, egy év múlva bajnoki címmel és kupagyőzelemmel búcszott, és egyben be is jelentette visszavonulását.
Sikeres évek a válogatottban is
Egyszer még visszatért, 2006-ban a Győri ETO sérülések miatt villámigazolással leszerződtette a Podgorica elleni KEK-döntőre. A válogatottban is kiemelkedően sikeres volt, két olimpián is tagja volt a dobogós magyar válogatottnak, 1996-ban Atlantában bronzérmet, négy évvel később Sydneyben ezüstérmet szerzett. Európa-bajnokságról is van érme, 1998-ban a harmadik helyen zárt a nemzeti együttessel, illetve belekóstolt a strandkézilabdába, majd a magyar női strandkézilabda-válogatott kapusedzőjeként is dolgozott. Volt még egy utolsó kalandja, 41 évesen 2010 januárjában fél évre leszerződött a luxemburgi Roude Léiw Bascharage csapatához, amellyel megnyerte a német negyedosztályt, és feljutott a harmadosztályba.
Nem voltam kimagaslóan tehetséges kézilabdázó. Gyerekként még a labdától is féltem, így azt gondolom, hogy a leginkább a szorgalmamnak, a kitartásomnak köszönhetem a sikereimet. Az én történetem remek példa arra, hogy igazi elszántsággal, akarattal minden célját el tudja érni egy sportoló.
„„
Díjai, eredményei
• olimpiai ezüstérmes (2000)
• olimpiai bronzérmes (1996)
• világbajnoki ezüstérmes (1995)
• világbajnoki 5. (1999)
• világbajnoki 6. (2001)
• világbajnoki 9. (1997)
• Európa-bajnoki bronzérmes (1998)
• Európa-bajnoki 10. (Dánia 1996)
• Bajnokok Ligája-győztes (1999)
• EHF-kupa-győztes (1998)
• 2x Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-2. (1994, 2006)
• európai szuperkupa-győztes (1999)
• 6x magyar bajnok (1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999)
• 7x Magyar Kupa-győztes (1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000)
• francia bajnok (2002)
• szlovén bajnok (2005)
• szlovén kupagyőztes (2005)
