Út a Vasasba, és onnan a csúcsra
Kántor Anikó 1968-ban, Budapesten született, a Postás SE-ben kezdett el kézilabdázni, ahonnan ifistaként rövid időre a Ferencvároshoz igazolt. A Szekszárdon megszerzett ifjúsági bajnoki címét követően azonban továbbállt és a Spartacus játékosa lett, döntésében nagy szerepet játszott a volt válogatott játékosból lett edző – és a magyar válogatott egykori másodedzője, majd szövetségi kapitánya –, Szabó „Patyi” István személye és a tőle remélt új impulzusok. 1989-ben igazolt a Vasashoz, ahol kisvártatva a csúcson is találta magát. 1992-ben és 1993-ban bajnoki címet szerzett csapatával, 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben az FTC mögött ezüstéremmel zárt együttesével a Magyar Kupában, mindeközben a BEK-ben 1993-ban és 1994-ben is döntőt játszottak.
A sikerek folytatása az FTC-ben
1995-ben igazolt át a női mezőnyben akkor szinte egyeduralkodónak számító Ferencvároshoz. Itt Németh András kezei alatt edződött, a felnőtt női válogatott gerincét adó játékosokkal együtt, sérülések miatt azonban nem lehetett tagja az 1995-ben és 1996-ban magyar bajnok csapatoknak. A következő évben azonban ismét rendelkézésre állt, de Dunaferr menetelése miatt csupán egy bajnoki cím jutott neki 1997-ben zöld-fehér színekben, illetve egy harmadik és egy második hely, valamint két MK-ezüst az 1999-ig tartó időszakban. A nemzetközi szerepléseket illetően, 1997-ben ismét szerepelhetett a BEK-ben, ekkor az elődöntőig jutottak csapatával.
Érmek a válogatottal
1995-ben részt vett a részben hazai rendezésű világbajnokságon, majd visszatérését követően az 1996-os atlantai olimpián szintén az utazó keret tagja lett. Előbbin ezüstéremmel zárt a nemzeti együttes, míg utóbbin a dobogó harmadik fokára állhatott fel a Laurencz László vezette magyar csapat. 1997-ben a világbajnokságon csupán a 9. helyre ért oda a magyar csapattal, de aztán szintén tagja volt az Európa-bajnokságon 1998-ban bronzérmet, majd a 2000-ben aranyérmet szerző válogatottnak. Ugyanebben az évben, a sydney-i olimpián, bár sérüléssel bajlódott, amikor pályára került, remek teljesítményével segítette a magyar válogatott a történelmi olimpiai ezüstéremhez.
Levezetés” Dániában, sportegyesület a jövőért
1999-ben, a Ferencvárossal való szerződésének lejárta után Dániába szerződött, a Randers HK együtteséhez, amelynek szintén hamar meghatározó játékosává vált. 2001 januárjában keresztszalag-szakadást szenvedett, így a szerződése lejárta után, 2002-ben egyébként is visszavonulni készülő jobbszélső hosszú lábadozását, és lábának nem teljes javulását követően valóban bejelentette pályafutása végét a rehabilitációs időszak lejártát követően. Visszavonulását követően hazaköltözött, ettől kezdve pedig edzői karrierjére koncentrált. 2010-ben alapította meg saját kézilabda-egyesületét, melyet saját neve fémjelez: Kántor Anikó Sport Egyesület. A címerest mezt 121 alkalommal magára öltő jobbszélső mindennapjait tehát az utánpótláskorú sportolók képzése és versenyeztetése tölti ki.