Újpesten kezdett futballozni
Egressy Gábor 1974. február 11-én született Budapesten. Mivel általános iskolájában kötelező volt az Újpesti Dózsában sportolni, ő is leigazolt. Először úszott, aztán 1985-től futballozott. 1993. augusztus 14-én debütált az élvonalban, a Sopron 2–0-ra legyőzte az Újpestet. Az első szezonjában 17 meccsen 4 gólt szerzett lila-fehér mezben. A második évadjában 29 mérkőzésen 12 találatig jutott, ezüstéremmel zárt az UTE-Novabau tagjaként. Az 1996–1997-es bajnokságban – Mezey György hívásának eleget téve – a BVSC-ben kezdett (24 meccsen rúgott 5 gólt), majd amikor a MÁV kiszállt a zuglóiak támogatói közül, átment az MTK-ba. Hét találkozón erősítette Garami József mester bajnokcsapatát. 1997–1998-ban még az MTK-ban szerepelt, 26/1-es mutatóval.
Kulcsembere volt a ZTE bajnokcsapatának
Az 1998-as Magyar Kupa-döntőn nem küldte pályára Egervári Sándor (MTK–Újpesti TE 1–0). Miután a vezetőkkel támadt némi afférja, egy évre kölcsönjátékosként Diósgyőrbe ment, miután végül nem realizálódott szerződése az FK Austriához. Bár arra is volt esély, hogy az Austria Wien szerződteti. Ebben az idényében bizonyult a leggólképesebbnek, 17 találatával, Illés Béla és a debreceni Nicolae Ilea mögött, harmadik lett a góllövőlistán. 1999 őszén újból az MTK Hungáriában futballozott. Kupagyőztes lett a kék-fehérekkel. Csereként lépett pályára május 3-án, az MTK–Vasas (3–1) Magyar Kupa-fináléban, a Népstadionban. Mivel a kék-fehérek második helyen zártak a bajnokságban, újabb ezüsttel gazdagodott az éremkollekciója. Szeretett volna külföldre igazolni, júniusban Dél-Koreában, a Hyundai együttesénél próbálkozott, júliusban a Hajduk Split tesztelte, majd augusztusban az Austria edzéseit látogatta. Nem sikerült külföldre eladnia magát, ezért novemberben a Kispest-Honvédhoz ment kölcsönbe és négy bajnokin négy gólt szerzett. Hirtelen lett újabb kérője: a téli átigazolási időszakban szlovén menedzsere segítségével a nagy terveket szövő ZTE-hez került. Balszerencsésen kezdődött karrierje az új állomáshelyen: bárányhimlője miatt kénytelen volt hazautazni a zalaiak ciprusi edzőtáborából. Annál jobban sikerült a folytatás: a Zeténél bajnoki aranyat nyert, rajongtak érte a szurkolók, el is töltött három és fél esztendőt. Különösen a bajnoki címnyerés évében (2001–2002) remekelt, 34 meccsen 16 gólt szerzett. Az őszi idényben érte el találatai háromnegyedét, akkor élete formájában futballozott. Győztes gólt lőtt a Ferencvárosnak az Üllői úton, az ő góljával szerzett pontot a ZTE Debrecenben, majd kettőt rúgott a Lokinak az egerszegi találkozón is. A Zetében csak Kenesei Krisztián (20) szerzett nála több gólt. Egressy az ötödik helyen végzett az NB I góllövőlistáján.
Diósgyőrben jó focistának lenni”
2004 nyarán lejárt a szerződése a zalaiaknál, szabadon igazolhatóvá vált. Úgy tűnt, hogy a Budakalászban folytatja, de az őszi szezon elején a DVTK Balaton FC invitálását fogadta el. A Fehérvár FC ellen csereként állt be, s három perc leforgása alatt vágott két gólt. A 2004–2005-ös idényben, pályafutása utolsó, a magyar élvonalban töltött szezonjában 23 bajnokin 10 találatot jegyzett. „Diósgyőrben jó focistának lenni” – emlékezett később erre az időszakára.
Az Admiránál lett végre légiós
Egressy Gábor 316 NB I-es találkozóján 98 gólt könyvelhetett el. Diósgyőrből 2005 nyarán az Admira Wackerhez távozott. Kettő plusz egy éves kontraktus végére kanyarította oda a nevét, azonban csapatával kiesett az osztrák élvonalból, és a szerződése automatikusan megszűnt. A mödlingi klubban mindössze tizenegy bajnokin játszott (azok közül is tízen csereként…), egyetlen gólt szerzett. Később számos együttesben megfordult: Diagorasz (2006–2007), SC Ritzing (2007), FC Magna és 1. Wiener Neustädter (2007–2008), Viadukt SE Biatorbágy (2009–2010), Lindab-Törökbálinti TC (2010), Radlberg (2010–2011), Unione FC (2011–2016).
Az Azerbajdzsán elleni volt a legjobb meccse
Az addigra már az olimpiai válogatottban törzstagnak számító csatár 1996. április 10-én átesett a tűzkeresztségen az A-válogatottban. Nem túl nagy sikerrel, miután a horvátok 4–1-re megverték a magyarokat. Az eszéki 90 perc volt egyébként Csank János szövetségi kapitányi bemutatkozása is. A nemzeti tizenegyben az Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtezőn teljesített igazán remekül, az Üllői úton belőtte első (egyben a válogatottban szerzett utolsó) gólját, ráadásul adott két gólpasszt. 2001. november 14-ig összesen 21-szer öltötte magára a címeres dresszt. 1996-ban az olimpiai együttes tagjaként két mérkőzésen szerepelt a tornán: Nigéria (0–1) és Japán ellen (2–3).
Kézilabdaklubot vezetett
A Testnevelési Főiskolát végzett egykori válogatott szélső 2010 után a második ligás Szentendrei Kézilabda Klub – majd a költözés után a budakalászi – sportigazgatója volt.