Bodrogi

László

Cselgáncsozóként kezdte, majd 1988-ban kipróbálta magát egy soltvadkerti amatőr kerékpárversenyen, ahol harmadik lett. Ez volt a jel, hogy átváltson a kerékpározásra. A Ferencváros versenyzője lett. Edzői Mahó László és Takács Gyula voltak. 1990 nyarán kikerült Franciaországba, az ott dolgozó édesapja révén. Franche-Comtéban tizenkét regionális versenyen indult, mindegyiket megnyerte. Eközben az ACB Besançon versenyzője lett. 1992-ben a BVSC, 1993-ban a KSI, 1994-1995-ben a Ferencváros színeiben indult. 1995-ben az U23-as Európa-bajnokságon a mezőnyversenyben 87. helyen ért célba. A felnőtt időfutamban a világbajnoki 38. hely lett az övé. 1996-tól ismét az ACB versenyzőjeként szerepelt Franciaországban. 1996-ban nyerte első felnőtt magyar bajnoki címét. Az atlantai olimpián a mezőnyversenyben negyedórás hátrányba került az élcsoporthoz képest, így a szabályok szerint kiintették a versenyből. Az U23-as időfutam világbajnokságon 11. volt.

1997 júliusában megállapodott a Festina kerékpáros csapattal, hogy szeptembertől az év végéig stagiaire (ideiglenes) státusszal csatlakozik hozzájuk. Szeptemberben az U23-as Európa-bajnokság időfutamában negyedik volt. Októberben az U23-as világbajnokságon az időfutamban második, a mezőnyversenyben 37. volt. A vb után szerződést kötött a Festinával, ami szerint a következő évet a Festina utánpótlás csapatánál tölti, és a szezon közepén tárgyalnak az esetleges 1999-es szerződéséről. 1998 augusztusában harmadik lett az U23-as Eb-n. Az U23-as vb időfutamában ötödik, a mezőnyversenyben 61. helyezést ért el. A világbajnokság után a Festina közölte, nem szerződteti, így az amatőr CC Étupes versenyzője lett. 1999-ben nem vett részt a magyar bajnokságon. Szeptemberben stagiaire szerződést kapott a VC Saint-Quentintől, amelynek színeiben a Tour de l’Aveniren indult. A verseny után kétéves szerződést kötött világranglista-vezető Mapei-Quick Step csapatával.

2001-ben folytatta remeklését, nyolc első és további három dobogós helyet ért el. Pályafutásól egyértelműen kimagaslott a 2002-es év. Szakaszt nyert a Párizs-Nizzán, a Dán Körversenyen, megnyerte a nemzeti bajnokság időfutamát és Fabian Cancellara oldalán győzött az Eddy Merckx Grand Prix-n is, mely eredményt mind a mai napig nagyon szívesen megemlíti. Nem mellékesen, ebben az évben bemutatkozott a Tour de France-on is, amelyet végül az összetett 62. helyén zárt. A Mapeinél töltött évek után két idényt töltött a csapat jogutódjánál, a Quick Step-Davitamonnál. 2003-ban a francia körversenyt ismét végigtekerte, a 108. helyen zárt. 2004-ben a De Panne háromnaposának kronóját megnyerte, és bár a Tour ezúttal kimaradt, rajthoz állt a Vuelta a Espanán.

Ezt követően négy esztendő következett a francia Crédit Agricole színeiben. A váltás látszólag jól sikerült, hisz tavasszal ott volt a Milánó-San Remo, a Flandria Körverseny, a Gent-Wevelgem illetőleg a Paris-Roubaix rajtjánál is. Második lett a Vendée körversenyen, megnyerte a Luxemburgi Kört, a Tour de France-on végül a 115. helyen zárt, de mindkét egyenkéntin a Top 10-ben végzett. 2006-ban ismét a tavaszi klasszikusokon indult, majd a magyar bajnokság letarolása után az Ausztriába kiránduló hazai szurkolók legnagyobb örömére Podersdorfban is győzött az Osztrák Körverseny időfutamán. A Vueltán számítottak rá, a 76. helyen zárt. 2007-ben brutális mennyiségű versenynapot töltött a nyeregben, aminek meg is lett az eredménye, a stuttgarti vb-n a magyar kerékpársport egyik legjobb eredményével kirukkolva ezüstérmet szerzett.

2009 januárjában felvette a francia állampolgárságot, ami megosztotta a hazai közvéleményt. Az orosz Katyusához szerződött, a váltás nem hozta a várt eredményeket, saját elmondása szerint is legrosszabb éveit töltötte itt. 2011-ben a másodosztályú Team Type 1-hoz igazolt, ahol a feltételek ugyan adottak voltak – össze is jött egy Párizs-Tour ötödik hely –, azonban a csapat filozófiaváltása kapcsán 2013-ra már nem kapott szerződést, noha az itt töltött két évben az egyik legtapasztaltabb, legjobb segítő volt. Még lett volna benne még egy-két jó év. „Amikor visszavonultam, szerettem volna közel maradni a sportághoz, de nem sikerült, ma pedig már nehéz lenne visszakerülni. Mondhatjuk, hogy kicsit kiábrándultam" - nyilatkozott. Az utolsó profi évében megszerezte az edzői papírokat, és 2013-ban gyerekekkel foglalkozott, de nem ment. A kicsikkel nem lehetett stratégiáról beszélni, csak az számított, hogy ki a legerősebb. Akkor határozta el, hogy idősebb fiatalokkal jobban boldogulna, és ettől a gondolattól jutott el az oktatásig.

Pedál, 1995. november 1. Nemzeti Sport, 2000. december 10. Nemzeti Sport, 2007. szeptember 28. Magyar sportévkönyv 2008