Ónodi

Henrietta

Ónodi Henrietta 1974. május 22-én született Békéscsabán, A család Henrietta négyéves koráig Kondoroson élt. Ötévesen a békéscsabai tornaiskolába került. Edzői Unyatinszkiné Karakas Júlia és Unyatinszki Mihály voltak. Békéscsabán a 2. Számú Általános Iskolában, majd a Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában tanult, 1992-ben érettségizett. 1994-től San Antonioban végezte egyetemi tanulmányait, 2001-ben üzleti marketing szakon diplomázott.

A nemzetközi mezőnyben az 1986-os Junior-Európa-bajnokságon mutatkozott be Kalsruhéban, ahol gerendán negyedik, talajon hetedik helyet szerzett. Első dobogóját az 1987-es Junior-Eb-n ünnepelhette (2. hely, felemás korláton). 1989-ben, 15 éves korában Brüsszelben felemás korláton (felnőtt) Európa-bajnoki címet szerzett, amivel az első Európa-bajnok tornásznő lett. Pályafutása során részt vett junior- (1986. Kalsruhe, 1987. Avignon) és felnőtt-Európa-bajnokságokon (1989. Brüsszel, 1990. Athén), Világkupa-döntőn (1990. Brüsszel), világbajnokságokon (1989. Stuttgart, 1991. Indianapolis, 1992. Párizs), Universiadékon (1995. Fukuoka, 1997. Catania) és szerepelt két olimpián (1992. Barcelona, 1996. Atlanta). Tagja volt a világválogatottnak is. 1989 és 1992 között megkapta az év tornásznője elismerést.

1992 tornász pályafutása legsikeresebb éve: a párizsi világbajnokságon lóugrásban világbajnok, talajon ezüstérmes, a barcelonai olimpián lóugrásban olimpiai bajnok, talajon második lett. Barcelonai szereplésével Ónodi Henrietta békéscsabai csapat tagjaként lett olimpiai bajnok. 1992. végén visszavonult, majd 1996-ban az atlantai olimpiáért még egyszer visszatért.

Lehet-e majd a végén is ugrálni? - ez volt a kérdés az ugrás döntője előtt a Sant Jord-i sportcsarnokban. Mert a felvonuló nyolc lány között ott lépdelt az apró Ónodi Henrietta is, akinek a szakemberek aranyéremesélyt adtak ezen a szeren. Csakhogy a többiekre sem lehetett azt mondani: piskóták . . . Jellemző, hogy elsőként mindjárt egy "tornatörténelem", Szvetlana Boginszkaja mutatta be gyakorlatát, de ezúttal kevésbé volt elegáns és pontos, mint máskor. Maradt még hat rivális, feltéve, hogy Henrietta nem hibázza el az ugrást . . . Nem sokkal később már úgy lehetett fogalmazni: maradt még három, mivel a román Gogean, az amerikai Miller és a spanyol Rueda sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A román Milosovici annál inkább: 9,925 pontot kapott, s ez bizony nagyon magas érték . . . Képes lesz-e hasonlóra a mi tinédzserünk? Szorongva vártuk Ónodit, ő azonban csöppet sem volt ideges (a gyakorlatán legalábbis az izgalom legcsekélyebb nyomát sem lehetett felfedezni). A táblán pedig megjelent: 9,925. Ketten az élen! De még hátra volt Liszenko (Független Államok Közössége) és az amerikai Zmeskal. Rettentően feszült percek teltek el, amíg bizonyossággá nem vált: Ónodit - és Milosovici-et - egyikük sem tudta befogni vagy megelőzni. "Osztott" aranyérem, de ez nem oszt, nem szoroz: Ónodi Henrietta olimpiai bajnok! S hogy ez milyen nagy dolog, annak igazolására álljon itt egy tény: magyar hölgytornászt a melbourne-i olimpia, 1956 óta nem koronáztak királynővé az ötkarikás játékokon. Harminchat évvel korábban Keleti Ágnes állhatott fel a dobogó legfelső fokára, most pedig a kis Henrietta. Aki "mellesleg" egy ezüstérmet is szerzett a szerenkénti döntők során. Talajon. Miközben az egekben járt . . . Női torna, ugrás. Olimpiai bajnok: Ónodi Henrietta (Magyarország) és Lavinia Milosovici (Románia), 3. Liszenko (Független Államok Közössége). Lukács L.- Szepesi Gy. A magyar olimpiai aranyérmek története (1896-1992) „Szinte szétfeszít a boldogság! Egyelőre fel sem fogom, hogy olimpiai bajnok vagyok, de annyian mondják ezt körülöttem, hogy úgy gondolom, hamarosan elhiszem.” – lelkendezett Henrietta. Lukács József, a Békéscsabai Torna Szakosztály vezetőedzője, egykori szövetségi kapitány: "Még az olimpia előtt megígértem Heninek, ha bajnok lesz, hazatérésekor a saját életnagyságú fotója fogadja majd a Városháza kapuján. Nyert, nem volt mese, be kellett tartanom az ígéretet. A Knerr Nyomdával csináltattuk meg a képet. A baj csak az volt, hogy Heniék este érkeztek haza Csabára, ezért a találkozást "önmagával" elhalasztottuk másnapra. De az életnagyságú kép ott volt, ahol ígértem”. S ahogy az olimpiai bajnok Ónodi emlékszik vissza a hazatérés pillanataira: „A fogadtatás a repülőtéren egyszerűen fantasztikus volt, elmondhatatlan… Hatalmas tömeg várt minket. Legelőször apuék jöttek oda és sírtak csak sírtak, pedig mondtam nekik, hogy nem érdemes, hiszen nyertem... Békéscsabán motoros rendőrök vezették fel a piros Mercedest, amelyben MI ültünk. Körbekocsikáztuk a várost, még a forgalmat is leállították. Amikor a Városháza elé értünk én vissza akartam fordulni. De nem engedtek. Egy darabig meg sem tudtam szólalni, mert az ötezernyi ember csak ünnepelt, ünnepelt."

Férje James W. Haley, szintén egykori olimpikon öttusázó, kiropraktikus orvos. Három gyermekük született: Annabella, Sebastian és Christian. Henrietta 2015-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Március 28-án egy floridai boltban vásárolt, amikor összeesett, mint később kiderült, infarktust kapott. Azonnal kórházba szállították, útközben többször is leállt a szíve. Stabilizálták az állapotát, de szinte teljes artériás elzáródást diagnosztizáltak nála az orvosok. Megműtötték, így mentették meg az életét. Az oxigénhiányos állapot agykárosodást okozott, emiatt egy rehabilitációs központban tizenhét napot töltött, majd otthonában foglalkozott vele gyógytornász, beszédterapeuta, az ápolásában pedig szakember mellett a családtagok, a barátok segítettek. Közösségi gyűjtést is szerveztek azért, hogy fedezni tudják a költségeket. Október végén már Ónodi Henrietta tudott pár órát kerekes székben tölteni és önállóan étkezni.

Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1992) · Széchenyi-emlékérem (1992) · Köztársasági Elnöki Aranyérem (1994) · Magyar Életmű Fair Play-díj (1995) · Kézlenyomata a Magyar Sportcsillagok Falára került (1998) · Kondoros díszpolgára (2001) · Békéscsaba díszpolgára (2007) · International Gymnastics Hall of Fame (2010) · Magyar Torna Halhatatlanja (2011) · Előre-évszázad tornásza (2012) · Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillaga (2017)