Ónodi

Henrietta

Ónodi Henrietta 1974. május 22-én született Békéscsabán, A család Henrietta négyéves koráig Kondoroson élt, ötévesen a békéscsabai tornaiskolába került. Edzői Unyatinszkiné Karakas Júlia és Unyatinszki Mihály voltak. Békéscsabán a 2. Számú Általános Iskolában, majd a Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában tanult, 1992-ben, élete legsikeresebb évében érettségizett. 1994-től San Antonioban végezte egyetemi tanulmányait, 2001-ben üzleti marketing szakon diplomázott.

A nemzetközi mezőnyben az 1986-os Junior-Európa-bajnokságon mutatkozott be Kalsruhéban, ahol gerendán negyedik, talajon hetedik helyet szerzett. Első dobogóját az 1987-es Junior-Eb-n ünnepelhette (2. hely, felemás korláton). 1989-ben, 15 éves korában Brüsszelben felemás korláton felnőtt Európa-bajnoki címet szerzett, amivel az első magyar Európa-bajnok tornásznő lett.
Pályafutása során részt vett junior- (1986. Kalsruhe, 1987. Avignon) és felnőtt-Európa-bajnokságokon (1989. Brüsszel, 1990. Athén), Világkupa-döntőn (1990. Brüsszel), világbajnokságokon (1989. Stuttgart, 1991. Indianapolis, 1992. Párizs), Universiadékon (1995. Fukuoka, 1997. Catania) és szerepelt két olimpián (1992. Barcelona, 1996. Atlanta). Tagja volt a világválogatottnak is. 1989 és 1992 között megkapta az év tornásznője elismerést.

1992 tornász pályafutása legsikeresebb éve: a párizsi világbajnokságon lóugrásban világbajnok, talajon ezüstérmes, a barcelonai olimpián lóugrásban olimpiai bajnok, talajon második lett. Barcelonai szereplésével Ónodi Henrietta békéscsabai csapat tagjaként lett olimpiai bajnok. 1992. végén visszavonult, majd 1996-ban az atlantai olimpiáért még egyszer visszatért.

Lehet-e majd a végén is ugrálni? - ez volt a kérdés az ugrás döntője előtt a Sant Jord-i sportcsarnokban. Mert a felvonuló nyolc lány között ott lépdelt az apró Ónodi Henrietta is, akinek a szakemberek aranyéremesélyt adtak ezen a szeren. Csakhogy a többiek is kiválóságok voltak. Elsőként mindjárt Szvetlana Boginszkaja mutatta be gyakorlatát, de ezúttal kevésbé volt elegáns és pontos, mint máskor. Maradt még hat rivális, feltéve, hogy Henrietta nem hibázza el az ugrást. Nem sokkal később már úgy lehetett fogalmazni: maradt még három, mivel a román Gogean, az amerikai Miller és a spanyol Rueda sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
A román Milosovici annál inkább: 9,925 pontot kapott, és ez bizony nagyon magas érték. Képes lesz-e hasonlóra a mi tinédzserünk? Szorongva vártuk Ónodit, ő azonban csöppet sem volt ideges (a gyakorlatán legalábbis az izgalom legcsekélyebb nyomát sem lehetett felfedezni). A táblán pedig megjelent: 9,925. Ketten az élen! De még hátra volt Liszenko (Független Államok Közössége) és az amerikai Zmeskal. Rettentően feszült percek teltek el, amíg bizonyossággá nem vált: Ónodit - és Milosovici-it - egyikük sem tudta befogni vagy megelőzni. "Osztott" aranyérem, de ez nem oszt, nem szoroz: Ónodi Henrietta olimpiai bajnok!
S hogy ez milyen nagy dolog, annak igazolására álljon itt egy tény: magyar hölgytornászt a melbourne-i olimpia, 1956 óta nem koronáztak királynővé az ötkarikás játékokon. Harminchat évvel korábban Keleti Ágnes állhatott fel a dobogó legfelső fokára, most pedig a kis Henrietta. Aki "mellesleg" egy ezüstérmet is szerzett a szerenkénti döntők során. Talajon. Miközben az egekben járt. (Részlet Lukács László és Szepesi György könyvéből.)
Lukács József, a Békéscsabai Torna Szakosztály vezetőedzője, egykori szövetségi kapitány még az olimpia előtt megígérte Heninek, ha bajnok lesz, hazatérésekor a saját életnagyságú fotója fogadja majd a Városháza kapuján. "Nyert, nem volt mese, be kellett tartanom az ígéretet. Az életnagyságú kép ott volt, ahol ígértem”. Az érintett így emlékezett vissza a győztes hazatérésre.