Gátfutónak szánták, kézilabdázó lett belőle
Erdős Éva gyermekkorában több sportot is kipróbált a Spartacus növendékeként, eleinte úszni járt, de az állandóan begyulladó füle miatt váltott az atlétikára, ami mellett asztaliteniszezett, majd kézilabdázott is. Bár edzői gátfutónak szánták, mégis a kézilabda maradt élete része. A Spartacus két kulcsjátékosának sérülése miatt már nagyon korán bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, eleinte balszélen számított rá Szabó „Patyi” István, a fiatal tehetség pedig hamarosan stabil kezdő lett. A Spartacusszal mindössze 17 évesen Magyar Kupa-győztesnek mondhatta magát, 1983-ban pedig már magyar bajnoki címmel is rendelkezett. A nemzetközi kupaporondon is remekelt együttesével, 1983-ban a BEK-elődöntőben, majd 1989-ben és az azt követő évben az IHF-kupa elődöntőiben is pályára lépett.
Két BEK-döntőt játszott a Vasassal
Az 1980-as években a Spartacus egyik legnagyobb riválisa az akkoriban sikert sikerre halmozó Vasas volt, ahova 1989-ben Erdős Éva is átigazolt. A váltás jó döntésnek bizonyult, hiszen 1993-ban és 1994-ben egyaránt döntőt játszott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), mindkétszer az osztrák Hypóval szemben maradtak alul. 1995-ben bejutottak a City Kupa döntőjébe, a következő két évben pedig a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK), illetve az EHF-kupa elődöntőjében szerepeltek. 1992-ben és 1993-ban a Vasassal is magyar bajnok lett, 1992-ben, 1993-ban, 1995-ben, valamint 1997-ben ezüstéremmel zárta a Magyar Kupa küzdelmeit, előbb az Építőkkel, majd háromszor is az FTC csapatával szemben maradt alul a döntőben.
Olimpiai bronz és világbajnoki ezüstérem
A válogatottba már 1985-ben meghívót kapott, amelynek egészen 1997-ig tagja volt, 270 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, amely a második legmagasabb válogatottsági szám a nők között kézilabdában. Az 1986-os vb-n már pályára lépett, majd tagja volt az 1991-ben C-csoportos, 1992-ben B-csoportos világbajnokságot megnyerő csapatnak. 1993-ban vb-7., egy évvel később Európa-bajnoki 4., az 1995-ös, részben hazai rendezésű világbajnokságon a második, majd az 1997-es tornán a kilencedik helyen zárt a nemzeti együttessel. Az 1996-os kontinensviadalon csupán a tizedik helyig jutott Laurencz László csapatával, azonban ugyanebben az évben, az atlantai olimpián a dobogó harmadik fokáig meneteltek.
Nagy élmény volt minden hazai cím elnyerése, ahogy a Hypoval lejátszott három BEK-döntő is, ahová nagy menetelésekkel jutottunk el. Fáj, hogy mindannyiszor alulmaradtunk, de az osztrákok akkoriban a pályán és a pályán kívüli sportdiplomáciában is nagyon komoly erőt képviseltek.
„„
Barátai bíztatására állt edzőnek
Pályafutása végén egy évet légióskodott Franciaországban, ahol jégkorongozó férjének, Pindák Tamásnak ajánlottak szerződést, azonban egymástól távol teltek a mindennapjaik, így a hazaköltözés mellett döntöttek. Erdős Éva még egy évet játszott a Vasaban, de aztán férjével a családalapítás mellett döntöttek, 2001-ben születtek meg ikreik, ám ezt követően, civil munkája mellett is folytatta a kézilabdázást a hazai másodosztályban. Ennek a visszavonulás utáni „kalandnak” egy szalagszakadás vetett véget, holott játékosként sosem hátráltatták sérülések, amit ő maga a gyerekkori atletizálás számlájára ír. 2013 óta barátai és volt csapattársai bátorítására kézilabdaedzőként tevékenykedik.
Díjai, eredményei
• olimpiai bronzérmes (1996)
• világbajnoki ezüstérmes (1995)
• világbajnoki 7. (1993)
• világbajnoki 8. (1986)
• világbajnoki 9. (1997)
• Európa-bajnoki 10. (Dánia 1996)
• Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-2. (1993, 1994)
• City kupa-2. (1995)
• IBV-2. (1982)
• 3x magyar bajnok (1983, 1991, 1993)
• Magyar Kupa (MNK)-győztes (1988)
• NB I-es gólkirály (1990)
• az év magyar kézilabdázója (1993)
