Benedek Tibor játékosként háromszoros olimpiai bajnok lett. A magyar póló egyetlen csillaga, aki játékosként és szövetségi kapitányként is nyert világbajnoki címet. Kiemelkedő tudású, példamutató játékos és erős felelősségtudattal bíró edző, köztiszteletnek és szeretetnek örvendő személyiség volt. 1991-ben szakedzői (TF), 2006-ban történelem szakos bölcsész diplomát szerzett. Jól beszélt angolul és olaszul, hobbija a vitorlázás és az olvasás volt. 2018-ban támadta meg szervezetét a gyilkos kór; de ő mindvégig harcolt a gyógyulásáért, közben mindvégig kitartóan dolgozott. Halálakor országszerte több uszodánál és Reccóban is gyertyás megemlékezésekkel tisztelegtek előtte, ott sétányt is elneveztek róla; az UVSE pedig címerében és sapkaszámával szimbolikusan klublogójában is megemlékezik róla. Gyógyíthatatlan betegsége nyomán bekövetkező korai halála pótolhatatlan űrt hagyott nemcsak a vízilabda-társadalomban.
Kezdetek
Benedek Tibor vízilabdázó, szövetségi kapitány Budapesten született 1972. július 12-én. Ötévesen gerincproblémák miatt kezdett úszni, de hamarosan vízilabdára váltott, előbb a Császár uszodában Kőnigh György tanította, majd 8 évesen átkerült a KSI-be. Nagyon szorgalmas volt, rendszeresen maradt az uszodában az edzések után is tovább gyakorolni. Hamar az ifjúsági válogatottban játszott, amellyel 1989-ben Európa-bajnok lett. 1990-ben, mindössze 18 évesen debütált a Konrád János vezette felnőtt válogatottban, amellyel egy évre rá bronzérmet szerzett a világbajnokságon. 20 évesen (22 góllal) a barcelonai olimpia gólkirálya lett. Megvédte címét 1996-ban, Atlantában, ahol pedig a magyar csapat nem jutott éremhez.
Légiósként Olaszországban
A játékok után Olaszországba költözött, és öt évet a Rómában, további hármat a Pro Reccóban töltött, és mindkettővel egy-egy bajnoki címet és kupagyőzelmet gyűjtött be. Itt 1999-ben egy doppingvizsgálat kis mennyiségű (tiltott) Clostebolt mutatott ki a szervezetében, ami szerinte gombásodás elleni kenőcsével kerülhetett a szervezetébe. A több nemzetközi fórumot megjáró hosszas vizsgálat végén a sportdöntőbíróság 8 hónapos eltiltással sújtotta.
Válogatott játékosként

A magyar válogatott nagy sikereiből is tevékeny részt vállalt: két Európa-bajnokságot nyert, vb-ezüstöt, majd a 2000-es sydney-i olimpián aranyérmet szerzett, négy gólt lőve az Oroszország elleni döntőben. Vb-t, Világkupát, Világliga-döntőt nyert, majd 2004-ben pedig megvédte olimpiai címét Athénban. Az olimpia után visszaköltözött Magyarországra, és a Kovács István vezette Honvédhoz került. Miután szívritmuszavart diagnosztizáltak nála, átmenetileg abbahagyta a játékot, de 2007-ben visszatért, és rögtön világbajnoki ezüstéremmel gyarapította gyűjteményét. Még ebben az évben ismét Olaszországba költözött, újra a Pro Reccóhoz. Öt éven belül további négy olasz bajnokságot és Euroliga-trófeát szerzett. Harmadszor is olimpiai bajnok lett 2008-ban, Pekingben. Az olimpia után visszavonult a válogatottságtól, és dr. Kemény Dénes felkérésére, az ő segítőjeként kezdett dolgozni a válogatottnál. 2012-ben, csaknem 40 évesen fejezte be játékosi karrierjét, fél év múlva, 2013 januárjában szövetségi kapitánynak nevezték ki.
Sportszakmai munkássága
Edzőként legnagyobb sikere a 2013-as vb megnyerése volt, hiszen ezzel játékosként és edzőként is a világ tetejére ért. Emellett irányításával a válogatott Világliga-, Világkupa és Eb-ezüstérmet is begyűjtött. A riói olimpiai 5. helye után, 2016. októberében elköszönt a szövetségi kapitányi poszttól, és bekerült a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe. 2017 januárjától, kivételes pályafutása utolsó felvonásaként, az UVSE sportigazgatójaként, majd vezetőedzőjeként dolgozott.
Családja
Ismert művészcsaládból származott: édesapja Benedek Miklós Kossuth- és Jászai-díjas színművész. Kétszer házasodott: első felesége a római Federica Salvatori, gyermekük Ginevra (1999). Másodszorra Epres Panni manökent vette feleségül, két gyermekük született: Mór (2007) és Barka (2009). 2014-ben üzleti vállalkozásba fogtak, a budapesti Trattoria Gusto étterem társtulajdonosai lettek. 2018-ban feleségével együtt a Magyar Turisztikai Ügynökség téli belföldi kampányarcai voltak a turizmus népszerűsítése érdekében.
Díjai, elismerései
Kiváló ifjúsági sportoló (1991); Az év magyar vízilabdázója (1992, 1993, 1994, 2002); a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), középkeresztje (2004), középkeresztje a csillaggal (2008); Budapest, Erzsébetváros és Recco díszpolgára; Az év magyar szövetségi kapitánya (2013); az Úszósportok Hírességek Csarnoka tagja (2015); 2000–2020 legjobb vízilabdázója (A total-waterpolo.com szavazása).
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Nemzeti Sport, 1993. december 24.
Nemzeti Sport, 1996. március 19.
Nemzeti Sport, 2008. november 16.