Az első tempók Dombóváron
A dombóvári Gárdonyi Géza Általános Iskolába járt, a rendszeres úszást 1979-ben kezdte el. Tamás Kornél, Fehérvári Róbert, majd Kecskés Andrea foglalkozott vele 1983-1987 között. Az országos Delfin Seregszemlén ezüstérmes lett 1982-ben, majd 1983-ban az 50 méteres mellúszásban bajnoki címet szerzett az Országos Úttörő Bajnokságon. Országos gyermekcsúcsot állított fel 1986-ban, ezzel keltette fel Széchy Tamás érdeklődését, és 1987 őszén Budapestre került, és csatlakozott a nagy hírű edző csapatához.
Akire hatott a Széchy-mágia
A fővárosba kerülve az első napokban azt sem tudta, a kollégiumból melyik busszal kell elindulnia a Komjádi uszoda felé. Később megtanulta. Meg sok minden mást is. Széchy Tamás benne is meglátta az isteni szikrát, továbbá azt, hogy Norbi is alkalmas „médiumnak”. Azaz olyan ember, akire hatni tud az ő különleges mágiájával. Akinek egy idő után az lesz a legfontosabb az életében, hogy egy-egy edzés végén az okozza számára a lelki megnyugvást, ha az Öreget elégedettnek látja. Ezért csinált meg mindent – akár a lehetetlent is.
A hihetetlen perthi (be)robbanás
Alig fél évvel első országos bajnoki aranyai után, 1991 januárjában világrekorddal nyerte meg a 100 méteres mellúszást a vb-n. 1:01,45-öt úszott január hetedikén, a korábbi rekorder, Adrian Moorhouse érkezett be mögötte a célba. Knézy Jenő ekkor említette róla a közvetítésben: olyan erős, hogy radiátorral harmonikázik. Kétszázon Mike Barrowman mögött a második lett. Az 1991. augusztusi Eb-n az előfutamokban még javított ezen az időn is, hogy aztán újra első legyen. Elvben favorit volt a barcelonai olimpián, ám a különféle okokból, a Güttler Károllyal történő rivalizálásuk kapcsán felkorbácsolt érzelmek elnyelték a pozitív energiákat, így az aranyak ott maradtak, két ezüstérem sikeredett, ami akkor és ott egyértelmű csalódásnak, elszalasztott lehetőségnek számított.
Olimpiai arany, négy év csúszással
Azt négy évvel később sikerült megszerezni – bár az addig vezető út igencsak rögösre sikeredett. A barcelonai csalódást követően Ausztráliáig menekült, és már-már úgy tűnt, elveszik a magyar úszósport számára, ám fél év elég volt a rossz emlékek törléséhez, a szokásos téli edzőtábor után a többiekkel együtt visszatért, és a Széchy-mágia újfent működni kezdett: olyannyira, hogy 1994 nyarán mindkét távon világbajnok lett Rómában. Sőt, a 4x100-as vegyes váltóval még egy bronzérmet is nyakába akasztottak. Ebben az évben az ország legjobb sportolójának választották. A következő évi Eb-n érdekes módon csupán negyedik helyekig jutott, ám Atlantában végre 200 mellen felért a csúcsra, fantasztikus hajrával, Güttler Károlyt épphogy megelőzve érintette elsőként a falat. Rózsa ekkor is csalódásból jött, mert százon nem tudott bejutni a döntőbe, de három nap alatt teremtett új embert és versenyzőt önmagából. 1980 után állt ismét két magyar úszó a dobogó tetején.
Megzavart néhány otthonról érkező hír, amiket most nem akarok részletezni. Ezek kétségtelenül befolyásolták a százas teljesítményemet. De igyekeztem talpra állni, és Tamás bácsi segítségével sikerült is.
„„
Edzőváltás és még egy olimpia
A 97-es Eb-t kihagyta, a 98-as vb-n, a szívének oly kedves ausztráliai Perth-ben hatalmas csatát vívott az aranyéremért, végül harmadik lett. Az első és a második közt két századnyi különbség volt, Rózsa 19 századdal maradt le az aranyérmes amerikai Kurt Grote-tól. A 4x100-as vegyes váltó négy századdal ért be a németek előtt, így ünnepelhették a harmadik helyet. A vb után jelentette be, hogy Nagy Józseffel folytatja, a 99-es Eb-n nem jutott döntőbe, visszatért Széchyhez, kijutott harmadik, egyben utolsó olimpiájára, Sydney-ben kétszázon a 13. helyet szerezte meg, ez után pedig bejelentette visszavonulását.
Amikor hirtelen mellbe vág valami
„Igazából nem is tudom, hogy melyiket könnyebb feldolgozni, a sikereket vagy a kudarcokat – mondta egy interjúban. – Az első sikernél szerintem attól függ, hogy milyen emberek vannak a környezetemben, tehát, hogy hogyan kezelik? Tulajdonképpen a célok megvannak, semmi más nem hajtja az embert, mint a győzelem és a siker. Valahol nagyon távol van, de valahol nagyon is közel az a cél, hogy világbajnok legyen, Európa-bajnok vagy olimpiai bajnok. Amikor meg eléri, az olyan, mint amikor megyek előre, és hirtelen mellbe vág valami. Ez egy olyan érzés, hogy tulajdonképpen én ezt akartam mindig, és most elértem, és most mi van, nyúlok érte, elérem – és? Csomó kérdés felmerül az emberben, és nem is érti igazán. Azt érzi, hogy iszonyatosan nagy szeretet veszi körbe, ami, most már tudom, nem mindenki részéről őszinte. Akkor az ember ilyeneken nem gondolkodik, meg nincs is tapasztalata. Jön hirtelen egy ilyen áradat, amiben, azt hiszed, csupa jó van, és csak próbálja helyre tenni a dolgokat, hogy ez most miért is történik? (...) Most már meg tudom különböztetni, hogy ki az őszinte és ki nem.”
Amíg ezt megtanulta, sok hullámvölgyön ment keresztül; öngyilkossági kísérlete is volt 2007-ben, mindazonáltal bízhatunk abban, hogy a legmélyebb völgyzugokat már maga mögött hagyta.
