Élete, ahogy Attila látja
"Szerencsésnek mondhatom magamat a Jó Istenke Áldásával, mert eddig az életben majdnem minden úgy sikerült ahogyan azt elterveztem. Már 11 évesen álmodtam, hogy repülőgépet fogok vezetni. Itthon reménytelen volt még annak idején, ám Guatemalában valóra válthattam az álmomat, igaz hatalmas áldozatokkal. A guatemalai légitársaság kapitánya lettem, majd 2 év oktatás Egyiptomban és 2010-től az Etihad Airways kapitánya vagyok a mai napig. A munkámmal tehát nem is lehetnék elégedettebb. A másik vágyam akkor fogalmazódott meg, amikor elkezdtem a sportlövészetet. Úgy gondoltam, addig nem nyugszom, amíg világbajnoki aranyérem nem kerül a nyakamba. Ezt is viszonylag fiatalon kipipálhattam. Amikor megnősültem Guatemalában, egy tündéri kislány volt az óhajom. Bevallom, önző érdekek vezéreltek mert a lányok mindig apásabbak. Azóta a Jó Istenke három kislánnyal ajándékozott meg, Nicole, Kristel és Anika. Áldott emberek, a legnagyobb ajándék az életemben." - így jellemezte önmagát Solti Attila sportlövő.
Ötszörös olimpiai résztvevő
Először 1988-ban kvalifikálta magát olimpiára, Szöulban az 50 méteres 30+30 futócéllövő számban az előkelő hatodik helyet szerezte meg, az ezüstérmessel egyező eredménnyel, amikor még mások voltak a szabályok a helyezésekre.
A következő olimpia Barcelonában volt 1992-ben, ahol a 13. lett. Itt már a 10 méteres 30+30 futócéllövéses számot lőtte.
1994-től a guatemalai család miatt a közép-amerikai országot képviselte. Nagyon nehéz döntés volt. Szinte minden eredményét Magyarországnak dedikálta, hiszen soha nem felejtette el szülőhazáját.
Az atlantai olimpián 8. helyezést ért el. Ezután a következő 2 olimpiára is sikerrel szerzett kvótát, Sydneyben és Athénben is a 10. helyet kaparintotta meg.
Az olimpiai érem hiánya az életében és szívében mindig nagy nyomot hagyott.
Sok gyönyörű élményt és megbecsülést kaptam Guatemalától ami kicsit más volt mint itthon. Felkértek és vihettem a nemzeti lobogót két olimpián, egyik szemem sírt a másik mosolygott.
“„
A guatemalai irány
Amikor úgy döntött elvállal egy munkát egy sikeres ausztráliai edző munka után Guatemalában, sokan értetlenkedve csóválták a fejüket. Elvégre Solti Attila itthon eredményes többszörös Világ és Európa-bajnoki címekkel büszkélkedő, befutott sportolónak számított. Elfogadta a kihívást, és nemcsak saját magának, hanem a kétkedőknek is bebizonyította, újra sikeres döntést hozott. 1995-ben felkérte a guatemalai szövetség, hogy induljon a Pánamerikai játékokon, mivel már a család miatt újabb gyökerek is nőttek azon a földön az életében, igent mondott. Aranyérmet nyert az országnak 24 év várakozás után. Nem csoda, hogy igazi népünnepély kerekedett, amúgy latin módra, karneváli hangulattal. 4 év múlva 1999-ben megismételte bajnoki címét.
A mai napokban
A mai napjait az Emirátusokban éli nagyon fárasztó munkájával és 14 éves korától szinte megállás nélküli utazással, de a kitartás egy jó cél érdekében mindig is jó tulajdonságai egyike volt.
Gyermekei felnőttek és ha lehet álmodni még, akkor szeretne unokákat, elmondani és átadni nekik azt a sok élményt amit szerzett és talán egy napon a magyar sportnak visszaadni azt a tudást és tapasztalatot amit az élet első félidejében Magyarországnak köszönhet.
Alázattal, szeretettel és köszönettel gondol eddigi életművére amiben a sikerek és kudarcok egyaránt segítették előre az élet útján.