A győri kezdetek
Fajkusz Csaba 1967-ben született Győrben. A Rába ETO-ban kezdett tornázni, a nagy hírű Röck Samu tanár úr vezetésével, majd Sági Lászlóval lett igazán nemzetközi klasszis.
Hajszállal maradt le az olimpiai döntőről
1986-ban költözött Budapestre edzőjével, és az Újpesti Dózsába igazolt. Hosszú, eredményes pályafutása alatt több világbajnokságon (1985 Montreal, 1989 Stuttgart, 1991 Indianapolis, 1993 Birmingham, 1997 Lausanne) szerepelt. Két olimpián volt a magyar férfi csapat tagja. Az 1988-as olimpián öt század hiányzott neki, hogy kedvenc szerén, nyújtón a döntőbe jusson. Egyéni összetettben az elismerésre méltó 14. helyet érdemelte ki. Az 1992-es olimpián a kilencedik helyet kiharcoló csapat tagja volt.
Világbajnoki döntők
Az 1989-es stuttgarti világbajnokság szerenkénti döntőiben a legtöbb eséllyel Fajkusz Csaba indult. Az egyéni összetettben egyébként a 14. helyet szerezte meg. Nyújtón egy korszerű, és rendkívül nehéz gyakorlatot mutatott be - két repülőelemet kötött össze, valamint csinált egy Gienger szaltót egy karról visszafogással egy karra - amit akkor rajta kívül senki sem tudott az egész világon - a selejtezőkben. A biztos éremesélyesnek tartott versenyzőnk azonban a fináléban - miután már sikeresen megcsinálta a szaltó kombinációt -, az egyszerű billenést elrontotta, így nem sikerült a várt bravúr, és végül a nyolcadik helyen végzett. Lólengésben is ezt a helyezést érte el. 1993-hoz köthető a legjobb egyéni összetettbeli szereplése, akkor a 11. helyen zárt.
Búcsú az élsporttól
A lausanne-i vb-n búcsúzott a válogatottságtól Fajkusz Csaba. Sági László tanítványa reménykeltő tehetsége volt a magyar tornának. Gyakran állt a siker kapujában, de valami miatt mégis elmaradt az igazi nagy győzelemtől. Az UTE mindenki által kedvelt versenyzője visszatért szülővárosába, Győrbe, ahol a tanítás mellett edzőséget is vállalt.