Eleinte jobban szerette a kézilabdát
Németh Zsolt már kiskorában rendszeresen lejárt az atlétikapályára, ekkor még nem magától, hanem mert korábbi NB I-es kosárlabdázó édesapja, Németh Pál, a későbbi „dobópápa”, vitte magával a szombathelyi Haladáshoz. Ő tanácsolta fiának, aki eredetileg nem is akart dobóatléta lenni, hogy ne kezdjen csapatsportba, mert az eredményessége a társaktól is függ. A tanács egy ideig hatástalan volt, fia focizott, kosárlabdázott és kézilabdázott egyszerre, utóbbiban különösen ügyes volt, a megyeválogatottságig jutott, majd amikor kiválasztotta a Győr, édesapja nem engedte el. Maradt a kalapácsvetés, amelyben tizenhárom évesen indult először korosztályos országos bajnokságon, és rögtön második lett. A fordulat tizenöt éves korában jött, amikor egyéni csúccsal csak kilencedik lett, nem került döntőbe, és megfogadta, hogy jövőre megnyeri az aranyérmet. Addig leginkább a társaság miatt járt edzésre, de onnantól fanatikusan edzett, ha kellett, hajnalban kelt, és egy év múlva valóban megnyerte a korosztályos országos bajnokságot, ráadásul rögtön az első dobással.
Egyszer nyert országos bajnokságot az erős hazai mezőnyben
Bár az atlétika lett a legfontosabb az életében, a kézilabdát nem hagyta abba még az egyetemen sem. Utánpótlásban sokkal több sikerben volt része súlylökésben és diszkoszvetésben, mint kalapácsvetésben, leginkább azért, mert utóbbiban annyira erős volt a hazai mezőny. Aztán felnőttként is rendszeresen indult mindhárom versenyszámban, sőt, általában dobogós helyen is végzett, súlylökésben 18,51 m, diszkoszvetésben pedig 54,33 m volt az egyéni csúcsa. Kalapácsvetésben 1990-ben indult először felnőtt országos bajnokságon, de csak egyszer tudta megnyerni, 1997-ben, leginkább azért, mert pályafutása során nem akármilyen riválisokkal kellett megküzdenie itthon. Olyan ellenfelei voltak, mint Gécsek Tibor, Kiss Balázs, Vörös Sándor, Sinka Albert, Vida József, Szitás Imre, vagy később Annus Adrián. A kilencvenes években új egyesületet szerveztek, mivel a Haladásnál úgy érezték, a klub sem erkölcsi, sem anyagi téren nem becsüli meg őket. Németh Pál vezetésével létrejött a Szombathelyi Atlétikai Club '93, amelyből aztán 1996-ban Dobó SE lett.
Édesapja halála után átvette a Dobó SE irányítását
Németh Zsolt legnagyobb utánpótlás-sikerét 1990-ben érte el, amikor hatodik helyen végzett a plovdivi junior-világbajnokságon, majd öt évvel később ugyancsak hatodik lett a fukuokai Universiadén. Két olimpián képviselte Magyarországot, az 1996-os atlantai, majd a 2000-es sydney-i nyári játékokon. Pályafutása legsikeresebb éve 1999 volt, amikor megnyerte a mallorcai Universiadét, majd Sevillában világbajnoki ezüstérmet szerzett. Ebben az évben egy veszprémi válogatón érte el egyéni csúcsát, 81,56 métert, amiben meghúzódott a combközelítő izma, így sérülten érkezett a világbajnokságra. Pályafutása során ötször dobott nyolcvan méter felett, 2001-ben gerincműtéten esett át, egy évet ki kellett hagynia. 2003-ban egy térdsérülés után már nem tudta magát felépíteni, már csak seniorversenyeken indult, 2007-ben és 2008-ban a világ- és Európa-bajnokságot is megnyerte. Már 2006-ban edzőnek állt Horvátországban, édesapja halála után bátyjával, Lászlóval átvette a Dobó SE irányítását, amely 2013-ban megkapta az akadémiai rangot. Legsikeresebb tanítványai az olimpiai bajnok Pars Krisztián; az olimpiai ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes Halász Bence és az ifjúsági világbajnok, olimpikon Gyurátz Réka.
Volt, hogy »fent« nem értették meg, vagy talán nem is akarták megérteni, hogy a dobóatlétáknak háromszázhatvanöt napot kell edzeniük, emiatt akadtak is félreértések az üzemeltetővel: előfordult, hogy bezárt mindent, nekünk pedig fel kellett törnünk a zárat, hogy edzeni tudjunk.
“„