Első, az 1-es pályáról
Ott, a falnál még mindig nem hitte el. A szájáról le lehetett olvasni, amint mondogatja: „Ez nem igaz. Ez nem igaz.” De igaz volt. És amikor rájött, hogy az 1-es szám nem azért szerepel a neve előtt, mert az 1-es pályán úszott, hanem mert ő lett az első ott, az atlantai olimpián, a 200 vegyes döntőjében – nos, akkor olyan ünneplésbe kezdett, melyhez foghatót keveset láthattunk az úszósport egyetemes történetében.
Darnyit legyőzte, már csak önmagát kellett
Attila nem halmozta az aranyakat. Amikor a pályája csúcsán járt, a kilencvenes évek derekán, akkor ugyan nyert 12 bajnoki címet egyetlen országos bajnokságon (1995), ám a nemzetközi vizeken ugyanúgy ezüstérem jutott neki, mint két évvel korábban. Nagyon fiatalon Darnyi Tamással nem kelhetett versenyre – már persze az 1992-es országos bajnokság kivételével, amikor elsőként és a sportág egyetemes történetében egyetlenként legyőzte a legnagyobbat egy vegyesúszó fináléban (200-on), a barcelonai játékokon pedig még vezetett az utolsó forduló előtt, végül aztán bronzérmes lett.
Később pedig, amikor érett úszóvá vált, a finn Jani Sievinen uralta kedvenc távját. A finn majdnem legyőzte Darnyit 400-on, 1993-ban, Sheffieldben, Czenét pedig simán megelőzte 200-on ekkor is, és két évvel később is, Bécsben. Ő volt a topfavorit az atlantai játékokon, Csibiben ugyan bíztunk, de... De nem abban, hogy nyerni fog. Ebben mellesleg ő sem bízott. Csak Széchy Tamás.
Végül elhitte, megcsinálta, és tudta: ennyi volt
Az Öreg azonban azt tapasztalta, hogy képtelen hatni rá. Ahogy közeledett az olimpia rajtja, úgy üvöltött egyre jobban az ifjú tanítványról: nem hisz magában. Széchyben azonban épp az volt a zseniális, hogy az érzékei sohasem hagyták cserben. Sejtette, hogy első világklasszisát, a sportágtól akkoriban kicsit eltávolodó Hargitay Andrást ki kell vigye magával az akklimatizációs edzőtáborba, Phoenix-be. A többiről már meséljen maga a főhős.
„Hares hatott rám úgy, hogy egyik napról a másikra megváltoztam, elkezdtem magamban hinni. Mert félő volt, hogy egy önbeteljesítő jóslattá válik a nem fog sikerülni hangulat. Azt mondta: engedd el a félelmet, dobd el magadtól. Mindent megtettél, mindent elvégeztél, kész vagy a legnagyobb sikerre is. Szerinted Sievinen apja többet tud az úszásról, mint az Öreg? Ezzel igencsak elgondolkodtatott. Bennem elindult a folyamat: ha ennyi idő után is hisz az Öregben, akkor miért nem teszem ezt én is? Azt nagyjából már sejtettem, hogy vele azért nem nyert olimpiát ’76-ban, mert az Öreg akkor még nem volt szakmailag teljesen kész, bár már azt hitte. De mivel utána javította a hibákat, az a gondolat lett úrrá rajtam, hogy magamnak mégsem okozhatok rosszat, ha valóban alkalmas vagyok, nehogy már rajtam múljon a győzelem. Széchy hitelesebb lett előttem a hátralévő napokban, a döntő előtt is nagyon pozitívan beszélt az egyes pályáról, milyen jó ott úszni. Nincs hullámzás, kiesek a látószögből.”
És nyert. Akkor, aznap, ha csak azon az egyetlen nemzetközi viadalon is, de ő lett a legjobb. Hogy miért nem követte több arany? „Csak édesapám és én tudtam, hogy akkor nekem ez elég is volt. Ezért is voltam annyira felszabadultan boldog. Amikor felhívtam, ő látott belém, és mondta: gratulál, nagyon szép volt, de ennyi volt. Így éreztem én is. Mások már látták maguk előtt, hogy vb-t meg Eb-t nyerek, de ők nem tudják, mekkora munka volt ebben az aranyban. Azt csak apám tudta, hogy a csillogás mögött mi van pontosan, és azt, hogy bennem ennyi volt és nem több.”
Azért persze folytatta, belefért még egy váltóban szerzett bronz az 1998-as vb-n, majd Sydneyben, a 2000-es olimpián a kettővegyesen egy negyedik hellyel zárta le pályafutását.
Attila közben Amerikában végzett egyetemet, és később sem szakadt el a sporttól: volt sportért felelős államtitkár, a Nemzeti Sportközpontok vezetője, most pedig a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke.