Temesvári

Andrea

A Budapesten született Temesvári Andrea ötéves volt, amikor szüleivel 1971-ben öt évre Algériába költöztek, ugyanis édesapja, Temesvári Ottó egykori kosárlabdázó olimpikon az észak-afrikai ország válogatottjánál kapott edzői felkérést. Az édesapa hobbija a tenisz volt, ezért a lányát már kint elkezdte tanítani, aki, miután hazaköltöztek, el is kezdett versenyezni a Budapesti Spartacus színeiben. Rögtön látszott, hogy nagyon tehetséges, de kétszeres serdülő Európa-bajnokként sem volt egyszerű dolga, mert a hetvenes éveben minden versenyre engedélyt kellett kérni a sportminisztertől, és mivel a sportágat nem kedvelte a kommunista hatalom, nem kaptak semmilyen támogatást, a külföldi versenyekre pedig nem utazhatott ki velük az édesanyja, nehogy disszidáljanak. Azonban kitartóan támogatták a lányukat, aki tizennégy éves korától már profi versenyeken indulhatott, sőt 1981-ben, még juniorként indult az első francia nyílt teniszbajnokságán, a Roland Garroson. Rögtön a főtáblára jutott, és bár az első fordulóban nem bírt a harmadik kiemelt, végül az elődöntőig jutó amerikai Andrea Jaegerrel, két év múlva berobbant a sportág elitjébe.

Jöttek a nemzetközi sikerek, 1982-ben a legnagyobb versenyeken, a francia, az angol és amerikai nyílt teniszbajnokságon is a harmadik fordulóig jutott, aminek köszönhetően a WTA Tour és a Tennis Magazine a legtöbbet fejlődött játékosnak választotta. A következő évben a Roland Garroson már egy körrel tovább ment, és még mindig csak tizenhat évesen megnyerte az olasz nyílt bajnokságot. Ekkoriban érte el legjobb helyezését az egyéni világranglistán, 1984 januárjában a hetedik helyen jegyezték, pályafutása öt tornagyőzelméből kettő az indianapolisi salakos torna megnyerése volt. Egyéniben ezután gyengébb időszaka következett, párosban viszont 1985-től kezdett egyre nagyobb sikereket elérni, a legnagyobbat pedig 1986-ban, amikor a cseh-amerikai világelső, Martina Navratilova oldalán a Roland Garros döntőjében két sima szettben legyőzték a Steffi Graf, Gabriela Sabatini kettőst. Pályafutása csúcsán volt, 1983-ban az év női sportolója címet is neki ítélték Magyarországon, ettől az évtől folyamatosan az első húsz között jegyezték a világranglistán, 1987-ben azonban súlyos sérülést szenvedett, egy amerikai versenyen kifordult a bokája, és ugyan végigjátszotta a mérkőzést, később kiderült, hogy eltörött a csontja a boka és a sípcsont között, emiatt 1987 márciusában és szeptemberében kétszer kellett megműteni a bokáját, 1988 áprilisában pedig a jobb vállát.

Csak 1989 elején tudott visszatérni, és nehezen indult újra a pályafutása, mert új nemzedék kezdett feltűnni a női teniszben, miközben a sportág is egyre jobban felgyorsult, de Temesvárit jelölték az év legjobb visszatérője-díjra is. Elszántan dolgozott, és a legjobb huszonötbe még vissza tudta verekedni magát. A válogatottban 1983 és 1992 között 47 mérkőzésen képviselte Magyarországot, de később benne volt az 1996-os atlantai olimpiára utazó csapatban is. Utoljára 1997-ben indult Grand Slam-tornán, párosban a Roland Garroson a dél-afrikai Mariaan de Swardt oldalán, majd ebben az évben ötszörös egyéni, kétszeres páros, valamint négyszeres csapatbajnokként visszavonult a tenisztől. A sportágtól azonban nem távolodott el, 2001 és 2004 között a magyar Fed-kupa-csapat kapitánya volt, majd helyet kapott az Magyar Tenisz Szövetség elnökségében is, és saját teniszakadémiát nyitott. Férje Visontai Csongor ügyvéd, akivel három gyerekük van, érdemeiért pedig 2008-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt Polgári Tagozata kitüntetést.