Nagykanizsától Dunaújvárosig
A kiváló irányító Nagykanizsán kezdett kézilabdázni, 19 esztendős korában szerződtette a Dunaferr, amellyel első jelentős sikerét 1995-ben aratta, a klub első európai kupaszezonjában ugyanis rögtön elhódította a KEK serleget. Az újvárosiakkal később teljessé tette kollekcióját, hiszen a magyar bajnoki és kupaaranyak mellett 1998-ban EHF kupát, 1999-ben Bajnokok Ligáját és európai Szuperkupát nyert. 2000-ben a világ akkori legjobb bajnokságába, Dániába igazolt, ahol az Ikasttal újabb EHF Kupát nyert, 2002-ben pedig Fejér megyébe tért vissza, ezúttal Székesfehérvárra, a Cornexi csapatához, ahol kiemelkedő játékának is köszönhetően csapatával ismét csúcsra ért az EHF Kupában. Egyedülálló módon hat európai kupadöntőben szerepelt, és mindannyiszor győztes csapat tagja volt!
Válogatott sikertörténet
A nemzeti válogatottban 1994-2004 között 135 alkalommal lépett pályára. Tagja volt az 1995-ben világbajnoki ezüstérmes, 1998-ban Eb-bronzérmes együttesnek, majd 2000-re a nemzeti együttes első számú irányítójává vált, 2000-ben olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok lett a csapattal. Utóbbi tornán az Európa-bajnokság legjobb játékosának választották, a mai napig az egyetlen magyar kézilabdázó, akit felnőtt világversenyen MVP-nek, a legértékesebb játékosnak választottak.
Irány a kispad!
2006-os visszavonulását követően edzői pályára lépett, előbb Székesfehérvárott dolgozott másodedzőként, majd a női válogatottat segítette 2011-13, illetve 2016-2019 között, Karl Erik Böhn, Hajdu János, az Elek Gábor-Ambros Martín kettős, később Kim Rasmussen másodedzőjeként. Ezzel párhuzamosan a Nemzeti Kézilabda Akadémián kezdett el dolgozni vezetőedzőként és másodedzőként több csapatnál is, jelenleg is a balatonboglári képzési központ egyik trénere.