Hormay

Adrienn

Először az atlétikába kóstolt bele Hormay Adrien, ám egy napon orvos édesapját felkereste a híres vívóedző, Zarándi Csaba, aki beszélgetés közben felvetette, ha van kedve, szívesen látná a lányát az Újpest vívói között. Skóró Istvánt ajánlotta trénernek, ám ő már az MTK-hoz távozott, mire Adrien rászánta magát, és elment az újpesti edzőterembe. Skórót követve így került a Csömöri útra 1982-ben. Először – ahogy lenni szokott – tőrrel próbálkozott, de évekkel később kedvét szegte, hogy a versenyeken a találatokról a zsűri döntött. Próba szerencse alapon rajthoz állt egy párbajtőrviadalon, ami fordulatot hozott a pályafutásában. Skóró István így emlékezett a váltásra 1989-ben: „A főversenyeken azt vívta, amit tanult, a nemes értelemben vett vívást, így előfordult, hogy a klasszikus tőrvívás szabályait figyelmen kívül hagyó vívók a gyenge bíráskodás segítségével nyertek asszókat. A párbajtőrben azonban könnyebb a tusok megítélése, a jó vívóknak könnyebb győzniük.”

A párbajtőr juttatta sikerélményhez Hormay Adrient, aki 1988-ban jegyezte el magát végleg ezzel a fegyvernemmel, és 17 évesen már felnőtt-csapatbajnoki sikert ünnepelhetett az MTK-val, olyan társakkal, mint Mincza Ildikó, Szőcs Zsuzsa, Várkonyi Marina. Ugyanekkor, azaz 1989-ben a 7. helyen végzett az egyéni bajnokságban, 18 évesen pedig második lett a patinás nemzetközi viadalon, a Martini-kupán. Első alkalommal 1990-ben – bronzéremmel a nyakában – állhatott a dobogón a felnőtt ob-n, 1991-ben pedig, nem egészen 20 évesen, a világranglista 7. helyezettjeként indulhatott a budapesti világbajnokság egyéni versenyében – még könnyűnek találtatott, ugyanis a 64-es táblára sem jutott fel, miután kikapott egy belga versenyzőtől. Ugyanebben az évben junior ob-t nyert, valamint a 3. helyen végzett a junior-világbajnokságon.

Hormay Adrien mérföldkőhöz érkezett 1994-ben, hiszen megszerezte első egyéni bajnoki aranyát, valamint a csapattal ezüstérmes lett az athéni világbajnokságon – igaz, nem boldogította a szép eredmény, mert csak a pást mellől szurkolt a többieknek, miután egyéniben nem ment neki a vívás, csak 34. lett. Fantasztikus évet produkált 1995-ben, kilenc (!) világkupaversenyen jutott be a nyolcas döntőbe a hágai vb előtt, azaz okkal reménykedett a kiemelkedő szereplésben. Kiderült, a vk-remeklés nem garancia a világbajnokságon: noha alapvetően a nyugalmáról volt híres, akárcsak egy évvel korábban, ezúttal is csak egy asszó jutott neki, ugyanakkor a csapattal csúcsra jutott, így vb-arannyal térhetett haza. Az atlantai olimpián sem lehetett kétséges a szereplése, és végre egyéniben is bizonyított. Bejutott a nyolc közé, a negyeddöntőben a nála egy hónappal fiatalabb francia Laura Flessel állta útját, aki Hágában szerezte meg első vb-érmeit (egyéni bronz, csapatban ezüst). Ebből is kiderül, Hormay kikapott (0:5-tel kezdett), és a 6. helyen végzett. Ahhoz képest, hogy három magyar jutott a döntőbe (3. Szalay Gyöngyi, 5. Nagy Tímea), a csapat elszalasztotta az érmet, aranytussal kapott ki az oroszoktól a harmadik helyért.

Világbajnokságon 1997-ben a dél-afrikai Fokvárosban harcolta ki először a nyolcas döntőbe jutást, a negyeddöntőben éppen honfitársát, az olimpiai bronzérmes Szalay Gyöngyit kapta vetélytársul. Ő húzta a rövidebbet (6:15), így az 5. helyen végzett, és ezt az eredményt egyéniben egyszer sem tudta már túlszárnyalni a vb-ken. A csapattal vigasztalódott, ráadásul a németek elleni finálét ő terelte jó mederbe: 25:27-nél Duplitzerrel találkozott, és 10:5-ös győzelmének köszönhetően 35:32-re fordítottak, a vége 45:40 lett. 1998-ban La Chaux-de-Fonds-ban a kvázi ismeretlen ausztrál Jo Hallstól szenvedett vereséget mindjárt a 64 között, és a csapat is lemaradt a dobogóról, mint ahogy ő is az 1999-es vb-ről, egyúttal a 2000-es olimpiáról. Időközben elvégezte a Kertészeti Egyetemet, kertészmérnöki diplomát szerzett (termesztő), 2001-től pedig Udvarhelyi Gábor irányításával edzett. Ebben az évben csapatban a vb-n (bronz) és az Eb-n (arany) is éremmel gazdagodott Hormay Adrien, ám egyéniben továbbra sem sikerült a kiugrás (8. hely az Eb-n, 19. hely a vb-n).

Harminc felett is tartotta a frontot, csapatban a harmadik világbajnoki aranyérmét szerezte meg 2002-ben (Mincza Ildikó vitte a prímet), valamint társaival megvédték Európa-bajnoki címüket. A világkupa-sorozatban 2003-ban is remekelt, és a ranglista legjobb magyarjaként várta a havannai világbajnokságot. Ahogy illik, meg sem állt a nyolcig: a 32. születésnapján verte meg 6:5-re a kínai Szen Vej-vejt, de a negyeddöntőben kikapott 15:12-re az olasz Casciolitól – megint egyéni érem nélkül maradt, a csapat harmadikként zárt. Hiába vívott fantasztikusan egész évben, a 2004-es olimpián már az első asszóját elvesztette, nem bírt a románok 2002-es vb-bronzérmesével, Ana Branzával; valamint hiába lett olimpiai bajnok Nagy Tímea, hiába lett negyedik Mincza-Nébald Ildikó, nem brillírozott a csapat: csak az 5. helyen végzett, miután a negyeddöntőben 38:37-re kikaptak Kanadától.

A 2005-ös lipcsei vb-n Hormay Adrien ismét kínai ellenfelet legyőzve jutott a nyolc közé, és megint nem tudott dobogóra állni, miután a hozzá hasonlóan örökifjú (mellékesen olimpiai és világbajnok) francia Flessel 15:10-re megverte, akárcsak az 1996-os olimpia negyeddöntőjében (12:15). Így is ő volt a legjobb magyar egyéniben, a csapat ezüstérmes lett. Ezt követően fáradni látszott a nagy négyes (Hormay Adrien, Mincza-Nébald Ildikó, Nagy Tímea, Szász Emese), erről árulkodik, hogy a következő három vb-n két ötödik és egy nyolcadik hely szegélyezte útját, két Eb-ezüst mellett. Tudni kell, Hormay a 2000-es évek eleje óta „civilben" is igyekezett helytállni, vagyis az élsport mellett dolgozott. „Most a diplomámnak megfelelő helyen, kertészeti cégnél dolgozom […] Ágazatvezetők munkájában segítek, például megtervezzük az irodaházak növényzetét, és hasonló feladatokat végzünk. Az előző munkahelyemen egyébként banki informatikával foglalkoztam” – nyilatkozta 2002-ben.

Nyilvánvalóan utolsó évei következtek a páston, amit igyekezett emlékezetessé tenni. Tizenegy év után, túl 35. életévén nyert újra országos bajnokságot 2006-ban, a torinói világbajnokságon csak a nyolcas döntő küszöbén botlott meg, és a 10. helyen végzett. A szentpétervári vb-n már a 64 között kiesett, és 2008-ban a csapat is lebőgött az áprilisi vb-n. Azért a furcsa időpont, mert csak az ötkarikás programban nem szereplő férfi tőr és női párbajtőr csapatban rendeztek világbajnokságot Pekingben, amely egyúttal a nyári olimpia tesztviadala is volt. Az aranyért utazó magyar kvartett küldetése kudarccal végződött: a negyeddöntőben a németektől aranytussal elszenvedett vereség után az 5–8. helyért a románok és az oroszok is legyőzték. Ez volt a hattyúdal… Az olimpiára Mincza és Szász kapta meg a két egyéni kvótát, míg előtte egy hónappal Hormay – amolyan vigaszul – a júliusi Európa-bajnokság egyéni versenyében indult.

A kijevi kontinenstornán nagy bravúrt hajtott végre, három hónappal 37. születésnapja előtt pályafutása egyetlen egyéni győzelmét aratta a világversenyeket (2 olimpia, 12 vb, 10 Eb) figyelembe véve, sőt ez az egyetlen egyéni érme a három legnagyobb viadalról! „Nagyon nehéz ágon és versenyen van túl Adrien, hiszen szinte mindenkit le kellett győznie, aki él és mozog a legjobb párbajtőrözők közül. Megint bebizonyosodott, hogy milyen igazságtalan az olimpiai kvalifikációs rendszer, hiszen Adriennek ott lenne a helye Pekingben. Nagyon értékes és szerény sportember, kijárt már neki ez az arany, jobb helyre nem is kerülhetett volna” – nyilatkozta együttérzően Kulcsár Győző szövetségi kapitány, míg Hormay így értékelt: „Elnézve a mezőnyt, nagyon büszke és boldog vagyok, bár akkor lenne teljes az örömöm, ha ott lehetnék Pekingben. Ez azonban nem adatik meg, ezért ezt a győzelmet úgy fogom fel, hogy ez volt az én olimpiám.”

Ezzel a csattanóval zárult sportpályafutása, 2009-től a munkájára koncentrált. 2008 tavaszán állást keresett, és egy bútorokat, textileket, tapétákat forgalmazó lakberendezési szalon üzletvezetőjeként dolgozott. Összegezve: Hormay Adrien negyed évszázadig hű maradt az MTK-hoz; 20 felnőtt ob-n indulva 15-ször végzett az első hat között (11-szer állt a dobogón, 3-szor a felső fokán); mintegy húsz évet húzott le a válogatott tagjaként; 2 olimpián, 12 vb-n és 10 Eb-n szerepelt, csapatban 3 vb-n és 2 Eb-n szerzett aranyérmet. Fájó pont, hogy olimpián és a vb-k egyéni versenye után nem csillogott érem a nyakában, így nem lett teljes a kollekciója.

• Arcanum Újságok • olympedia.org • Magyar Ifjúság 1989. március 10. (30. oldal) • Magyar Nemzet 1995. április 21. (13. oldal) • Nemzeti Sport 2002. február 12. (20. oldal) • Nemzeti Sport 2008. július 7. (8. oldal) • Nemzeti Sport 2008. július 8. (13. oldal) • A Nemzeti Sport tudósításai a világ- és Európa-bajnokságokról