Kovács

Iván

Állítása szerint bűn rossz gyerek volt, akinek többször is összevarrták a bőrt a fején a csínytevései nyomán. Mindig is érdekelte a vívás, a televízióban nézte a kosztümös filmeket, Sándor Mátyást és hasonlókat és a vívóversenyek közvetítéseit is. Szerencséjére az iskolájukban tartott toborzást későbbi edzője, Udvarhelyi Gábor, így tulajdonképpen házhoz jött érte a sportág. Kilenc évesen vett először a kezébe fegyvert, azzal a szilárd elhatározással, hogy egyszer majd ő is világbajnok lesz. Tőrrel kezdte. Öt évig élt ezzel a fegyvernemmel, de akkor ultimátumot adott mesterének: „vagy párbajtőrrel folytathatja vagy befejezi.” Támogatásra lelt.

1985-ben már ott volt a neve az MTK párbajtőrvívó serdülő bajnokcsapatában, egy évre rá megnyerte a korosztályos egyéni bajnokságot is. 1987-ben bekerült az ifjúsági és junior bajnokcsapatba, egyéniben pedig ifjúsági magyar bajnok. 1988-ban már a juniorok közt is ott állhatott a dobogó tetején. A felnőttek közt egy szép eredménnyel tette le a névjegyét: 1989-ben második lett a Tokaj Expressz Világkupa versenyen, a Héraklész kupát pedig megnyerte. 1990-ben már a felnőtt válogatott tagja, de a világbajnoki bemutatkozás nem járt sikerrel. 1990-ben a junior vb-n Mödlingben bronzérmes.

Az 1991-es év pazar sikereket hozott, az „Ivó” és „Ivi” becenévre is hallgató Kovácsnak. A bécsi Európa-bajnokságon újoncként egyéniben aranyérmes, a budapesti világbajnokságon pedig egyéniben bronzérmes. Kilenc év szünet után állhatott ismét magyar párbajtőröző vb dobogón. Kovács egyedüli magyarként verekedte végig magát a legjobb négyig. Az útja során vesztettnek látszott mérkőzéseket fordított meg: 32-es tábla: Rotlander (osztrák) 4:6, 5:3, 5:1, egyenes ágon a döntőbe jutásért: Mazzoni (olasz) 1:5, 6:4, 5:1, negyeddöntő: Srecki (francia) 2:3, 5:3, 6:4. A francia ellen a második „partiban” a nagy vagány Kovács 0:3 után zsinórban ötször gyújtott egy lámpát. A harmadik asszójukban pedig 1:3-ról kerekedett felül. Kovács támadó típusú, gyors és technikás vívó volt. Kvart kupé (dobott szúrás) csuklóra és a cselszúrások voltak az erősségei. Az elődöntőben egyetlen találaton múlt minden, de azt a lengyel-német Felisiak vitte be (5:6). Kovács kétévente megismételte a vb bronzot, 1993-ban Essen-ben (a negyeddöntőben a francia Srecki ellen 5:0, 6:5), az elődöntőben a német Schmitt ellen vesztett (5:3, 3:5, 6:4), majd 1995-ben Hágában is, ott már a csapattal.

Az 1992. évi barcelonai olimpiáról ezüstéremmel tért haza (Hegedűs, Kolczonay, Kovács I., Kulcsár, Totola). Mind az öt mérkőzésen pástra lépett. A sors úgy hozta, hogy a legelső és a legutolsó összecsapást is Németország ellen vívta a csapat. Először 9:5 ide, majd a döntőben már 8:4 oda. Kovácsnak a fináléban jött el a mélypont (3 vereség 1 győzelem). Addig viszont kétszer is ő volt a csapat legstabilabb tagja. A románok ellen (9:5) és a franciák elleni elődöntőben is (9:3) három-három győzelmet jegyzett. Az egyéni negyeddöntőben Srecki visszavágott Budapestért (3:5, 6:4, 1:5) és kiejtette Kovácsot. 1995-ben a keszthelyi Európa-bajnokság közönsége Kovács egyéni ezüstérmének tapsolhatott. Idézet a Nemzeti Sportból: „…a döntőbe jutásért vívott asszója hallatlanul izgalmasan alakult. A svéd Vanky 7:2-re vezetett ellene, de Iván egyenlített, majd 11:8-ra megint az ellenfél került előnybe. Az egyenlítésnél (13:13) végre felhangzott Iván jellegzetes csatakiáltása, az elnyújtott „Iiigen!" - majd két újabb találat után már a sisakja is repülhetett.” Kovács a fináléban a kétszeres olimpiai bajnok német Schmitt ellen vívott, akit még soha nem vert meg. Akkor sem sikerült a bravúr (10:15).

1996-ban az atlantai olimpián a döntőbe jutásért leesett az emelt pástról az orosz világbajnok Beketov elleni meccsen és elszakadt a bokaszalagja. Két magyar találkozott a bronzért, a sérült Kovács Imre Gézával viaskodott, már amennyire tudott, de a jelzett körülmények közt 15:9-re alul maradt. A sérülése ellenére betették a csapatba is, ahol az oroszok ellen vívott és csak mínusz egyes index-et ért el. A csapat végül a hatodik helyen fejezte be az olimpiát.

1998-ig kellett várni az újabb csúcsévre. Akkor a csapat Plovdivban Európa-bajnok, a svájci La Chaux-de-Fondsban világbajnok lett. Plovdivban vért kellett izzadni a 16 között az észtek ellen (45:44). A tudósítás: „Kovács mindent eldöntő utolsó csörtéjében Kaaberma 43:38-ra elhúzott. Kovács sokadszor is bebizonyította rendkívüli versenyzői adottságait, zsinórban hét tust adott.” „A döntőben az utolsó csörtére 36:35-ös francia előnynél állt fel Kovács és Obry. 41:41-ig fej-fej mellett haladtak, aztán Kovács kegyelmet nem ismerően 45:41-re nyert.” Az Év magyar csapata lettek (1998). 2000-ben az olimpián viszont a közelébe se sikerült kerülni ezeknek az eredményeknek. Egyéniben a 16 közé jutásért esett ki. A csapattal a selejtezőben Észtország ellen 45:42. Az utolsó asszó ismét Kovácsra várt, mindössze kéttalálatnyi előnynél. Már hozzászokott a kiélezett helyzetekhez, hisz egy évtizeden át ő volt a befejező ember. Az utolsó esély az előny bebiztosítására vagy a meccs megfordítására. Ezt a felelősségteljes feladatot adta át egy idő után Boczkónak. De Sydneyben nem volt ott Boczkó. Viszont ott volt Kaaberma, akit 7:6-ra le is győzött. A franciák elleni negyeddöntőben Kovács ledolgozta a hátrányt, 41:41-nél egyenlített, majd a vezetést is átvette. Mindössze egy másodperc volt hátra, amikor Srecki eltalálta őt. A legutolsó meccsen tehát mindkét csapat esélyt kapott, 42:42 lett az állás. A döntő tust Srecki vitte be, a magyarok végül a 7. helyre kerültek.

2001-ben Nimesben a csapat újra felkerült a trónra és Fekete, Imre, Kovács, Kulcsár világbajnok. A döntőben az észteket győzték le (45:25). Kovács és Loit végig álldogálta úgy a négy percet, hogy egyetlen találat sem esett. A közönség pfujolt, tüntetett, de Kovács végül +3-al hozta a találkozót. Moszkvát és Zalaegerszeget a bronzérem köti össze Kovács életében, 2002-ben és 2005-ben is harmadik lett az Eb-n (Boczkó, Fekete, Imre, Kovács), Moszkvában pedig egyéniben (2002). 2006-ban Izmirben duplázott: az egyéniben és a csapattal (Boczkó, Fekete, Imre, Kovács) is Európa-bajnok lett. Az egyéni elődöntőben az olasz Rota (15:9), a döntőben a francia Sicot (15:8) hajtott fejet előtte. Állítása szerint szakmai szempontból ezen az Eb-n produkálta pályafutása legjobbját. Egy évre rá Gentben megismételte a válogatott az elsőséget (Boczkó, Imre, Kovács, Kulcsár), a szentpétervári vb-n pedig bronzot gyűjtöttek, változatlan összeállításban. Az utolsó érme 2008-ból való, a kijevi Európa-bajnokságon a csapat (Imre, Boczkó, Kulcsár, Kovács) a 38 éves örökifjú vívóval a 2. helyen zárt (Franciaország-Magyarország 45:32). A végső búcsú Pekingre maradt, ahonnan a csapat egy ötödik hellyel távozott. Kovács az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon összesen 17 érmet gyűjtött. Életében összesen 14 világbajnokságon vívott.

Egyetlen edzője Udvarhelyi Gábor volt (1979-2008). Kovács így jellemezte: „…mesterem és második apám, mentorom, főnököm és kollégám.” Kovács 1979 és 2000 között az MTK (MTK VM, MTK-Pilu) versenyzője, majd 2000-től BVSC vívója.

Még aktív versenyzőként elvégezte a TF szakedzői szakát (1995). Arra büszke, hogy a vívással kapcsolatos minden területen alkotott már maradandót. Van egyéni felnőtt világbajnoki ezüstérmese, az akkor éppen Magyarországon edző kanadai Sherraine Schalm. Ő az első kanadai vívónő volt, aki vb-n érmet szerzett, bronzot (2005), 2006-ban pedig elnyerte a Világkupát. Szövetségi kapitánysága (2012-2021) alatt olimpiai bajnok Szász Emese, öttusában edzőként (2009-2014) dolgozott az olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok Marosi Ádámmal, kerekesszékes vívásban edzőként paralimpiai bajnoka Veres Amarilla (2017 óta), a női párbajtőr válogatott szakágvezetője volt (2017-2021).

„Sógun” (mert ilyen beceneve is volt, amikor hosszú hajat viselt) hobbija a zenélés, zenehallgatás, gyermekkorában furulyázott és énekkaros is volt. 1989 óta basszusgitározott, majd a szólógitárra váltott. A vívó társaival a trash metalt játszott Hecatomb együttessel rendszeresen felléptek. Két sport került még közel hozzá, az egyik az ökölvívás, amit edzői irányítás mellett neki is állt gyakorolni a tatai edzőtáborban, illetve az olimpiai bajnok Szabó Bence nógatására a síelésbe is belevágott, rajong a lesiklásért.

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) (2004).

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, arcanum.com.