Szalay

Gyöngyi

Testvére Szalay Szilvia sakkozó. Férje: Horváth Ernő labdarúgókapus, edző. 1991-ben házasodtak össze. A Tapolcai Bauxitbányász Sportegyesület (Tapolcai Bauxit SE), illetve a Balaton Vívó Klub vívója; tőr- és párbajtőrvívó (1978–2000). Nevelőedzője: Majer István, edzője: Borosné Eitner Kinga mesteredző.

A tapolcai Batsányi János Gimnáziumban érettségizett (1986), a TFTI-n vívó edzői (1990), a TF-en sportmenedzseri (1995), majd vívó szakedzői (2004) és testnevelő tanári oklevelet szerzett (2005). A Tapolcai Polgármesteri Hivatal sportszervezője (2000–2005) és Tapolca alpolgármestere (2002–2005), a tapolcai Batsányi János Gimnázium testnevelő tanára (2005–2017). 2006-ban önkormányzati képviselő lett. A Balaton Vívó Klub egyik alapítója és edzője. Legnevesebb tanítványa Siklósi Gergely, későbbi olimpiai ezüstérmes és világbajnok.

Szülővárosában, Tapolcán kezdetben a kézilabdakapuban próbált érvényesülni, majd vívni kezdett, tőrrel. 1986-ban az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) egyéniben 2., csapatban 3., majd egy évre rá csapatban 2. helyezett. A Nemzetközi Vívószövetség 1987-ben versailles-i kongresszusán úgy döntött, hogy 1989-től női párbajtőrben mind egyéni, mind csapatversenyeket is rendeznek a világbajnokságokon. Szalay a legjobbkor tért át a párbajtőrre. 1988-ban még „kettős életet élt”, mind tőrben, mind párbajtőrben megnyerte a vidékbajnokságot, tőrben 3. lett az IBV-n. Az első csapatbajnokság győztese az MTK-VM, de a csb szenzációja a tapolcaiak 2. helyezése volt. Vidéki csapat korábban talán sohasem végzett magyar bajnoki dobogón. Szalay első lett Bécs város bajnokságán párbajtőrben. Borosné bejelentette, hogy tanítványa a jövőben a párbajtőrvívással foglalkozik. Így is lett. Szalay Gyöngyi 1989-től 2000-ig, több mint tíz éven át valamennyi világversenyen részt vett.

A történelmi áttörés éve 1989. Januárban - kölcsön fegyverrel - megnyerte a tauberbischofsheimi Világkupa-versenyt, majd 5. lett az országos bajnokságon. Az új szakág 1989-ben Denverben mutatkozott be a világbajnokságon. A sporttörténeti jelentőségű első egyéni versenyen a balkezes Szalaynak nem volt szerencséje, a későbbi győztes svájci Straubtól 8:7-es vereséget szenvedett. A vigaszágon összekerült Szőcs Zsuzsával, és tőle is kikapott 8:3-ra, így kiesett. Csapatban a legjobb négy között Magyarország 8:2-re verte Svédországot (Szalay 3 győzelmével), az elődöntőben pedig az első világbajnok által vezetett Svájc következett (9:2; Szalay ismét három győzelmet jegyzett). Az első női párbajtőrcsapat világbajnoki döntőben aztán Magyarország 9:3-ra győzött Olaszország ellen, s ismét Szalay volt a legeredményesebb, három győzelmével. A szakág első világbajnoka Magyarország (Szalay, Szőcs, Eőri, Horváth M., Várkonyi).

A csapat egy évvel később Lyonban elvesztette a világbajnoki címét, a döntőben az NSZK nyert 9:7-re. 1991-ben a budapesti vb-n az egyéni aranya Horváth Marianné volt, aki címével elhalászta az összetett Világkupa-győzelmet Szalay elől. Az egyéni Szalaynak nem sikerült, óriási meglepetésre még a 64 közé sem került. Az első három csapatmérkőzésen viszont három-három nyert asszót tett be a kalapba: Románia, Finnország és Hollandia ellen. Az igen szoros negyeddöntő (8:6 Olaszország) és a könnyű elődöntő (7:2 Szovjetunió) után a fináléban Franciaország ellen 9:1-es kiütéses magyar siker született (Horváth 3, Szalay, Szőcs, Várkonyi 2-2 győzelem). Magyarország ismét világbajnok. Ha lúd, legyen kövér. Az októberi bécsi Európa-bajnokságon is arany: a bolgárok és a lengyelek ellen 5:0, a döntőben az osztrákok ellen 5:2, Szalay minden asszóját megnyerte. Az Eb egyéni magyar háziversenyt hozott: 1. Horváth, 2. Szőcs, 3. Szalay.

A válogatott először 1992-ben Havannában védte meg világbajnoki címét: az NSZK elleni döntőben 8:7. Az utolsó asszóban Szalaynak csak egyetlen tust kellett adni az újabb világbajnoki aranyhoz. Ittner ellen semmit sem kockáztatott, az asszó legelején egy együttessel hozta azt a tust. 1993-ban Essenben újabb világbajnoki címvédés. Király és Nagy Tímea személyében két új versenyző került a csapatba. Finnország és Fehéroroszország ellen 8:1, az elődöntőben az olaszok ellen 9:2. Szalay sziporkázott, mindháromszor ő volt a legeredményesebb 3-3 győzelmével. Milyen az élet? A németek ellen 9:6-ra nyert döntőben viszont Szalay háromszor vesztett. Ennek ellenére zsinórban három csapat arany! 1994-ben Athénban a 2. helyen végzett a válogatott a spanyolok mögött, a fináléban (4:5). 1995-ben Hágában Szalay az egyéniben életében először lett döntős és ott vesztett a lengyel Jakimiuk ellen (10:15). A csapatban a 16 közé kerülésért az utolsó pár: Tanaka és Szalay, 40:35 a japánoknak. Ők öt találatra a továbbjutástól, a magyarok pedig tízre. Szalay extázisban vívott, 10:0-ra verte ellenfelét, s 45:40-es sikerrel léphetett tovább a csapat. A döntőben a franciákkal csatáztak. Az utolsó párban Szalay és Barbois következtek, 40:40-nél. A mérkőzés előtt Szalay cserét kért, de Kovács Tamás technikai vezető ezt nem engedte. 43:43-nál Szalay talált, s utána már egy együttes is elég volt (45:44) ahhoz, hogy ötödször is világbajnoknak mondhassa magát, társaival egyetemben.

1996-ban az atlantai olimpián hét év után Szalay volt az egyetlen még aktív vívó az 1989. évi sporttörténeti alakulatból. Az első ellenfelét, az orosz Garajevát idegőrlő csatában verte 15:14-re, a nyolcaddöntőben az észt-orosz Jermakován már nagy fölénnyel lépett túl (15:6). Szalay a legjobb nyolc között is megállíthatatlan maradt: a koreai Ko Jung Szun bánta (15:5). Az elődöntőben a francia Flessel 15:10-re legyőzte Szalayt, sőt később ő lett a szakág első olimpiai bajnoka. Szalay azonban nem maradt érem nélkül, 15:12-ra verte az olasz Zalaffit, az olimpiai premieren bronzérmet szerzett! A medált Juan Antonio Samaranchtól, a NOB elnökétől vehette át. Remek eredményeit kivételes ütem- és taktikai érzékével érte el, stílusához páratlan egyéniség társult. Mivel mindhárom magyar (Nagy Tímea, Hormay Adrien, Szalay Gyöngyi) döntőbe jutott - amire egyetlen más nemzet sem volt képes -, jogos volt a csapattal kapcsolatos magas elvárás. A nyolcaddöntőben még fölényes győzelem született az USA ellen 45:25. A negyeddöntőben azonban Olaszország megálljt parancsolt (45:32), sőt Oroszország ellen a 3. hely is elúszott (44:45). A szakág első olimpiai csapatversenyében az abszolút esélyes, ötszörös világbajnok magyar válogatott a dobogóra sem fért fel.

A „Gyöngyös” becenévre hallgatott Szalay 1997-ben Fokvárosban az egyéniben a 8 között Hormayt ütötte el a továbbjutástól (15:6), az elődöntőben viszont 7-re kikapott a későbbi világbajnok kubai Garcia Sototól, így bronzérmes lett. Tagja volt a címét megvédő világbajnok csapatnak, sőt, mint a legmegbízhatóbb ő volt a befejező ember, aki a németek elleni döntőben ismét kivívta (45:40) az aranyat. 1998-ban, Chaux-de Fonds-ban újabb bronzzal gazdagodott, sorrendben negyedik évben is dobogós lett egyéniben! 1999-ben, Szöulban szerezte meg hetedik világbajnoki címét a magyar-kínai döntőben (45:38), ahol Szalay már nem kapott lehetőséget. A sydneyi olimpián a bronzcsatában a kínaiak visszavágtak (39:41), Szalay a csapat negyedik hellyel búcsúzott a versenyzéstől. A rengeteg dicsőséget úgy érte el, hogy Tapolcán a „termükben” még egy szabályos hosszúságú pást felállítására sem volt lehetőség. Rendkívül különös, hogy a női párbajtőr egyéni versenyszámban, illetve a világbajnokságokon Nagy Tímea, Szász Emese, Szalay Gyöngyi, Mincza Ildikó révén magyar aranyak és bronzok születtek, a nyolcszoros világbajnok csapatnak azonban egy olimpiai érem sem sikerült.

2017-ben Szalay Gyöngyi egy tapolcai nyilvános rendezvényen lett rosszul. Mentőhelikopter szállította a veszprémi kórházba, ahol 49 évesen még aznap elhunyt. Tapolcán, az Új Temetőben, a város által adományozott díszsírhelyen nyugszik. Emlékére 2018-tól Tapolcán, a Malom-tó körül évente emlékfutást rendeznek.

Kozak Péter https://www.nevpont.hu/palyakep/szalay-gyongyi-a78de alapján (ott forrásmegjelölésekkel), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Bronzérmes győztesek (2010), eurofencing.info, arcanum.com, olimpia.hu.