Marosvásárhelyen lett először sztár
15 évesen mutatkozott be a román élvonalban szereplő Muresulban. Úgy tartották, a Mezőbándon született László Eszter olyan erőset lő, mint egy fiú. Román bajnok és kupagyőztes lett, az 1986-ban vb-ötödik román válogatott meghatározó tagja, később csapatkapitánya.
A magyarországi sztárrá válás
1992. januárjában érkezett Debrecenbe, a beilleszkedése nem ment könnyen, ebben egy térdsérülés is hátráltatta, ami miatt hónapokat kellett kihagynia. Vanyus Attila elnök hívó szavára Győrbe igazolt, 1994-ben a magyar bajnokság gólkirályává vált. 1995-ben kapta meg a magyar állampolgárságot, és a 95-ös vb-n már magyar színekben játszott. Farkas Ágnes számított akkor az első számú átlövőnek, de a Kína elleni nyolcaddöntőben Farkasnak annyira nem ment a játék, Mátéfi viszont hat góllal vette ki a részét a 21-20-as sikerből. Az oroszok elleni negyeddöntőben négyszer eredményes. A norvégok elleni elődöntőben még ezt is tudta fokozni, az öt gólja nagyon kellett a 22-21-es sikerhez. A Korea elleni elveszített fináléban négyszer talált be.
Az olimpiai bronzérmes csapat legeredményesebb játékosa
Az atlantai olimpia öt meccsén 35 gólt szerzett, egyértelmű vezérré vált. A brazilok ellen 11-szer volt eredményes, a norvégok elleni bronzmeccsen három gólt jegyzett, ezzel tevékenyen hozzájárult a 20-17-es végeredményhez, és a győzelemhez. Az olimpiai teljesítménye jelentősen közrejátszott abban, hogy 1996-ban az év játékosának választották. A válogatottban 32 évesen, 1998-ban bizonyíthatott utoljára. Időközben Győrből a Dunaferrhez igazolt, és még tagja az 1999-es BL-trófeát nyerő csapatnak. Javítsuk is ki gyorsan ezt a megállapítást, mi az hogy tagja! Az elődöntőben ő lőtte be az osztrák Hypo ellen azt a büntetőt, amivel sikerült ledolgozni a négygólos hátrányt, és sikerült kiharcolni a hetespárbajt. A döntőben a Krim Ljubljana elleni hazai kétgólos győzelemből öt találattal vette ki a részét, az idegenbeli döntetlenből (26-26) pedig nyolccal. Aztán az újabb térdsérülés már a pályája végét jelentette.
Edzősködés
2000 nyarától kezdte edzői pályáját a Dunaferrnél. 2003-ban az ifjúsági női válogatott, két év múlva a junior válogatott edzője, 2009-ben nevezték ki a felnőtt csapat szakvezetőjének. 2011-ben a németek elleni elveszített vb-selejtező után lemondott a posztjáról. Utána dolgozott Dunaújvárosban, Kisvárdán és Békéscsabán.