Minden klubjával sikeres volt
Kósz Zoltán Budapesten született, 1967. november 26-án. A Vasasban kezdett vízilabdázni, 1976-ban nevelőedzője Ozorai Kornél, edzője Vad Lajos volt. Első igazi klubsikere 1989-re datálódik: ekkor nyert magyar bajnokságot az angyalföldiekkel, akikkel aztán 1992-ben, 1994-ben és 1996-ban Magyar Kupa-győztes, 1994-ben a bajnoki döntő ezüstérmese, de legjobb kapusa lett. 1995-ben a Kupagyőztesek Európa-kupáját megnyerte, ám az európai Szuperkupa döntőjét elvesztette a piros-kékekkel. Az 1997–1998-as szezonra a horvát HAVK Mladost Zagrebhez szerződött, amellyel 1998-ban a bajnoki ezüst mellett elhódította a Horvát Kupát is. 1998-ban a Ferencvároshoz igazolt, a zöld-fehérekkel ismét a bajnoki dobogó tetejére állhatott. 2001-ben visszatért a Vasashoz, ahol utolsó két klubsikereként 2002-ben újra MK- és KEK-győztes lett.
Harmadik olimpiáján nyert aranyérmet
A válogatottban az 1987-es Eb-n debütált, a kontinensviadalokon később egy bronz (2001, Budapest) és egy ezüst (1995, Bécs) mellett két aranyat (1997 Sevilla, 1999 Firenze) is nyert. A vb-ken egy 4. hely (1994, Róma) és egy ezüstérem (1998, Perth) jutott neki, viszont kétszeres Világkupa-győztes (1995, Atlanta és 1999, Sydney). Három olimpián védett: Szöulban, Atlantában és Sydney-ben. 1988-ban három találkozón (Jugoszlávia, Kína és Ausztrália ellen) szavazott neki bizalmat Kásás Zoltán szövetségi kapitány a végül az 5. helyig érő csapatban. Utána a katonai szolgálata és egy súlyos, de szerencsére hamar múló betegség kissé megtörte pályafutását a válogatottban, így 1992-ben az utolsó keretszűkítéskor kiszorult a Konrád János által vezetett, Barcelonában aztán 6. helyezett együttesből. 1996-ra visszaverekedte magát az ötkarikás keretbe: Atlantában a hollandok elleni csoportmeccs kivételével mind a hét mérkőzésen őt állította a háló elé dr. Horkai György; alaposan kivette a részét a 4. hely megszerzéséből. 2000-ben pedig, az egész nyarat átívelő térdproblémái ellenére, csapatkapitányként nyert olimpiai bajnoki címet. Előtte itthon ő mondhatta a magyar sportolók nevében az olimpiai eskü szövegét. Ausztráliában mind a nyolc magyar meccsen kezdőként állt a kapuba – Szécsi Zoltán háromszor csereként beállt helyette a tornán.
Források
A Színes Sport, 2000. december 29.
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Nemzeti Sport, 2004. május 16.
Már életében kétszer szobrot avattak neki
Az olimpia után térdoperációt végeztek rajta. 2000 végén – újságírói szavazás alapján – beválasztották az évszázad magyar vízilabda-csapatába. Két kapus szerepelt a tizenhármas keretben, Molnár Endre és Kósz Zoltán. Kétszer választotta a szövetség az év magyar vízilabdázójának (1995, 1997). Az MSÚSZ szavazásán az év magyar csapatának tagja volt (1997, 2000); megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2000). 2004-ben hivatalosan visszavonult a válogatottól, bár 2006-ban egy mérkőzésre még visszatért. Levezetésként a PVSK-Füszérthez igazolt, 2008-ban vonult vissza az aktív játéktól. 2004-ben rövid ideig a Vasas utánpótlás-igazgatója és technikai vezetője, majd 2006 és 2008 között Godova Gábor mellett a női vízilabda-válogatott segédedzője is volt. A MOB környezetvédelmi bizottságának tagjának választották. 2007-ben a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének tagja lett. 2005-ben Petőváry Zsolt 220-szoros magyar válogatottal Leányfalun, majd Szentendrén pólósiskolát (Kópé UVSE) nyitott. 2011-ben ebből az egyesületből alakult újra az MTK vízilabda-csapata. 2012 nyarán a Szolnoki VSC kapusedzője lett. 2018-ban az OSC-nél Vad Lajos másodedzőjeként folytatta munkáját. Nemcsak hogy még életében szobrot állítottak neki (2001-ben, a Fradi népligeti olimpiai sétányán), hanem, mivel azt négy év múlva ellopták, duplázott is: 2016-ban a zöld-fehérek orvosolták a gondot, és többi olimpiai bajnokuk mellé neki is új mellszobrot készíttettek.