A Magyar Kupa megnyerése jelentette az első nagy sikert
Dombi Tibor 1973. november 11-én született Püspökladányban. A családja Sárrétudvariban élt, ő is ott nőtt fel, és a helyi Bocskaiban kezdett futballozni 1985-ben. Talán meglepő, hogy akkortájban (az atlétika mellett) birkózott is, tízéves volt, amikor végleg letette a garast a labdarúgás mellett. 1987 és 1991 között erősítette a DSI-t, akkor a DVSC átigazolta. 1991 és 1993 között a másodosztályban sínylődött a Loki, aztán 1993-ban Garamvölgyi Lajos irányításával megnyerte a második ligát, és feljutott az elitbe. Dombi Tibor 1993. augusztus 14-én mutatkozott be az élvonalban, a DVSC 2–1-re megverte a Videotont. A Lokival az 1999-es Magyar Kupa megnyerése jelentette az első nagy sikert.
Légiósállomásai: Frankfurt, Utrecht
1999 nyarán Németországba került. Tizenöt mérkőzésen jutott szóhoz a Bundesligában, az Eintracht Frankfurtban. Visszatért a DVSC-hez, de csak rövid időre. „Szerződteti az FC Utrecht, 3 plusz 2 éves kontraktust ír alá” – közölte a Hajdú-bihari Napló 2000. május 10-én. Augusztus 20-án lépett pályára a hollandoknál először, rögtön tizenegyest harcolt ki, az emberét kiállították, s 2–0-ra győztek az SC Heerenveen ellen. Huszonhat mérkőzésen két gólt szerzett alakulatában. A második idénye sokkal kevesebb játéklehetőséget hozott. Mindössze három bajnokin lépett pályára, mindegyiken csereként. Haza is tért az idény végén Debrecenbe.
Hétszeres bajnok a DVSC-vel
Kiváló formában: 2003-ban megkapta a legjobb debreceni futballistának járó Zilahi-díjat. A következő években hétszeres bajnok (2004–2005, 2005–2006, 2006–2007, 2008–2009, 2009–2010, 2011–2012, 2013–2014), egyszeres ezüstérmes (2007–2008), háromszoros bronzérmes (1994–1995, 2002–2003, 2003–2004) lett. Nyert három újabb Magyar Kupát (2008, 2010, 2012), jutott neki ezüst (2003) is. Meg még négy Szuperkupa-aranyérem (2005, 2006, 2007, 2009), Ligakupa-arany (2010) és ezüstérem (2008). Pályafutása utolsó szakaszában nem derogált neki az NB III-as csapatban sem játszani, igaz, ha a szükség megkívánta, bármikor Kondás Elemér edző rendelkezésére állt az élvonalban is. Mindösszesen 437 NB I-es mérkőzést vívott az élvonalban, 31 góllal. Ő a klub szereplési rekordere, megelőzve egykori társait, a három Csabát, Sándort, Bernáthot és Szatmárit.
Három mérkőzésen játszott az atlantai olimpián
1994. szeptember 1-jén debütált a nagyválogatottban, 2001. június 6-ig összesen 35-ször szerepelt a nemzeti tizenegyben. Egyetlen gólját Szlovénia ellen lőtte 1998. augusztus 19-én, Zalaegerszegen (2–1). Részt vett az atlantai olimpián, mind a három mérkőzést végigjátszotta.
Megbízott vezetőedzőként ült a kispadon
Visszavonulása óta edzőként dolgozott a DVSC stábjában, erőnlétét egyebek mellett futással tartja karban, többször is lefutotta a maratoni távot. 2014–2015-ben a DVSC második csapatával dolgozott, 2015-től a Debreceni Labdarúgó Akadémián tevékenykedik, emellett a DVSC első csapatának pályaedzője. 2022 szeptemberében, megbízott vezetőedzőként, két mérkőzésen az OTP Bank Ligában is vezette a DVSC-t.