Gombos

Zsolt

Gombos Zsolt a többi gyerekhez hasonlóan élte gyermekkorát. 1979-ben az Ady Endre iskolába járt Zalaegerszegen, amikor 11 éves korában birkózó toborzót tartottak az intézményben. A válogatót követően Faludy József hívta el a ZTE-hez edzésre, aztán ott is ragadt a teremben. Sajnos a szakosztály a megszűnés veszélyével és folyamatos nehézségekkel küzdött, így később a Zalahús vette át Zalaegerszegen a sportág működtetését. Zsolt 1983-ban kezdett el versenyekre járni, majd 1987-ben besorozták katonának, így másfél évig a Budapesti Honvédhez szerződött. A szakosztály megszűnését követően ugyancsak másfél évet töltött Kecskeméten, majd 1991 és 1995 között négy évig birkózott a fővárosban, a BVSC-nél. Pályafutása végeztéig a Csepel BC színeiben versenyzett. Főként 130 kg-ban, szabadfogásban lépett szőnyegre, nyolcszor nyert magyar bajnokságot. Három olimpiai rajtja mellett, közel húsz világ- és Európa-bajnokságon vett részt. Napjainkban Gombosszegen, az őseit követve telepedett le. - Három olimpián vett részt, emlékek az elsőről "A BVSC-nél töltött négy csodálatos év alatt jutottam ki az első olimpiámra, Barcelonába. Szavakkal nehéz kifejezni, hogy mekkora élmény volt ott lenni, az a légkör máig eszembe jut. Képzeld el, hogy leülsz az olimpiai faluban ebédelni és Boris Becker ül le veled egy asztalhoz. Egy hozzám hasonló teniszrajongónak ez hatalmas élmény. Barcelonában nagyon fiatal voltam és szerencsétlen is, mert az elsőtől és a harmadiktól kaptam ki, így a 11. helyen zártam." - A második olimpia tapasztalatai… "1996-ban Atlantában nem éreztem jól magam, pedig igazából ott kellett volna nagyon jól szerepelnem. Gépiesnek éreztem az ottani légkört, nem volt olyan varázsa, mint az első olimpiámnak. A versenyt egy Csendes-óceán szigeti kemény birkózóval kezdtem, majd egy iránit is sikerült megvernem, de az utána következő töröktől kikaptam, aki meg is nyerte az olimpiát. Itt is a 11. helyen végeztem. Előtte öt évig a világ- és Európa-bajnokságokon szabadfogásban mindig az első hatban végeztem, de sajnos a felkészülés nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Itthon a súlycsoportomban nem volt igazi edzőtárs, 90 kilós volt a legerősebb partner, akivel edzeni tudtam. A törökök meghívtak edzőtáborba, ami egy fillérbe nem került volna, de nem engedtek el." - Sydney remények... "Az 1996 és 2000 közötti időszak nekem nagyon sok szenvedéssel járt. Amire felépültem az egyik sérülésből, már jött is a másik. Már 1999-ben abba akartam hagyni, mert csak 9. lettem a VB-n. Úgy gondoltam, hogy befejezem. Aztán rávettek, hogy csináljam végig a kvalifikációt, aminek köszönhetően 2000-ben kijutottam Sydneybe, a harmadik olimpiámra. Ott már azért öregebb voltam, sok sérülésen, operáción voltam túl. Ez a szereplés ajándék volt. Tisztességgel, becsülettel végigcsináltam, aztán abbahagytam az aktív versenyzést. Sok világversenyen vettem részt, de sajnos sehonnan sem hoztam érmet. Egyik edzőm szerint én voltam a legnagyobb éremdobáló, mert amikor már szinte a nyakamban volt, mindig lecsúsztam a dobogóról." /Gombos Zsolt/

"2001 januárjában edzősködni mentem ki Amerikába, de sajnos nem biztosították a megbeszélt feltételeket, így szakmán kívül dolgoztam. Ott éltem három évig, de elfogott a honvágy és 2004-ben hazajöttem. Nem vágyom vissza. A birkózás által nagyon sok barátra tettem szert, egykori csapattársaimmal, válogatottbeli edzőimmel nagyon jó barátságban vagyok, néhányukat Gombosszegen évente két napra, ősszel vendégül látok. Egyszer kint voltunk Kanadában a veterán világbajnokságon, ahol a döntő két résztvevője hatezer ember szeme láttára mérkőzött meg egymással. Olyan vehemenciával mentek egymásnak, hogy egy perc után mindketten térdre rogytak és mozdulatlanul fogták egymás vállát. Mindezen hatezren nevettek egyszerre, így akkor eldöntöttem, hogy nem fogok veteránként versenyezni. Zalából nem szeretnék elmenni, Pesten 13 évet lehúztam, de soha nem szerettem ott lakni." /Gombos Zsolt/

"Hentes és vendéglátó végzettségem van. Tizenegyedik éve dolgozom Ausztriában egy határszéli vágóhídon, ahol hat éve üzemvezetőként számítanak rám. Édesapám gombosszegi volt, így amikor hazajöttem Amerikából, nekiálltam házat keresni. Sokat gyerekeskedtem itt, így könnyen kiválasztottam a házat és idén talán ide is tudok költözni. Nagy szerelmem Erdély, a csíksomlyói búcsún idén nyolcadik alkalommal veszek részt. Szombathelyre minden évben elmegyek a Magyar Nagydíjra. Nagyon sok változáson ment át a sportág, minden sokkal gyorsabb lett." /Gombos Zsolt/