Kásás Tamás 1976. július 20-án született Budapesten. Háromszoros olimpiai bajnok (2000 Sydney, 2004 Athén, 2008 Peking), világbajnok (2003 Barcelona), kétszeres Európa-bajnok (1997 Sevilla, 1999 Firenze). Meg kell említeni még, hogy a korosztálya összes utánpótlás világeseményén aranyat nyert (Ifjúsági Eb 1993, Junior Eb 1994, Junior Vb 1995). A nemzetközi kupákban is az összes trófeát (BEK/BL, KEK, LEN Kupa) begyűjtötte, amit meg lehetett nyerni. Emellett hatszoros olasz bajnoknak is mondhatja magát. Idehaza viszont nem sikerült bajnoki címet szereznie. A 2003/2004-es bajnokságban a Vasas játékosaként erre megvolt az esélye, de végül a bajnoki döntőben alulmaradtak a Honvéddal szemben. 2012-ben, a londoni olimpiai 5. hely után bejelentette visszavonulását. A Komjádi uszodánál olasz éttermet nyitott.
Az egyetlen, aki az összes nemzetközi trófeát be tudta gyűjteni
Kásás Tamás 5 olimpián 3 aranyérmet szerzett – ezzel, így együtt mindössze négyen büszkélkedhetnek a világon (hárman magyarok); de önmagában az 5 olimpiai részvétellel is csak 14-en, 3 (vagy több) arannyal pedig kerek 10-en (8-an honfitársaink) – tehát az elitklubok legelitebbjének tagja. Az egyetlen, aki minden egyes nemzetközi címet begyűjtött minden szinten, azaz a felnőttek között volt olimpiai, világ- és Európa-bajnok, Világkupa- és Világliga-győztes, klubjaival nyert BL-t, KEK-et és LEN-kupát, míg pályafutása hajnalán ifi és junior Eb-t, junior vb-t is. Budapesten született, 1976. július 20-án. 200 centi magas, beceneve Kása. Édesapja, Kásás Zoltán olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, edző, korábbi szövetségi kapitány.
A kezdetektől Sydney-ig

Hatéves korában kezdett vízilabdázni, a KSI-ben. Tehetsége hamar a válogatottba vezette: 1993-ban ifjúsági Európa-bajnokságot nyert (Veenendaal), és már ugyanebben az évben meghívták a felnőttkeretbe is. Egy év múlva junior Eb-elsőséget szerzett (Pozsony) és a Ferencvároshoz igazolt. 1995-ben junior-világbajnokságot (Dunkerque) és Világkupát (Atlanta) nyert, a hazai szezont pedig Újpesten kezdte meg, amellyel 1996-ban BEK-döntőt játszott, 1997-ben első lett a LEN-kupában. A sevillai Európa-bajnokság fináléjában az ő három góljával győztük le Jugoszláviát 3–2-re.
Az 1997–1998-as évadot az olasz Posillipo Napoli színeiben kezdte meg, amellyel rögtön megnyerte a Bajnokok Ligáját, közben a Perth-i vb-n az ezüstig jutott a válogatottal. Az 1999-es Eb-n (Firenze) és az azt követő Világkupán (Sydney) aranyérmes lett, októberben a világválogatottban is szerepelt. Az olimpiai aranynak is köszönhetően a vízilabda-válogatott nyerte Az év csapata szavazást, őt pedig beszavazták az évszázad magyar válogatottjába.
Világbajnoki siker, nemzetközi trófeák

A 2002-es Világkupán a válogatott 2. volt, Kásás a legértékesebb játékos (MVP) címét érdemelte ki. 2003-ban KEK-győztes lett a Vasas ellenében – a szezon végén aztán éppen az angyalföldiekhez igazolt. A vb-ről (Barcelona) és a Világliga-döntőről (New York) aranyéremmel tért haza. Az évad végén a Savonához igazolt, amellyel LEN-kupát nyert, Euroliga-döntőt játszott; a válogatottal pedig közben újabb Világliga-győzelmet aratott (2004, Long Beach).
A 2006-os, ezüsttel záruló belgrádi Eb legjobb játékosnak választották. A következő évtől a Pro Reccóban folytatta pályafutását, az Olasz Kupát, a bajnokságot, majd az európai Szuperkupát és kétszer az Euroligát is megnyerve.
A 2008–2009-es olasz bajnokság elején az ottani idegenlégiós-szabályok miatt nem szerepelt, és közben két esztendőt kihagyott a válogatottban is. 2010-ben újra Euroligát és európai Szuperkupát nyert a Reccóval. A szövetségi kapitány 2011 decemberében ismét számításba vehette az Európa-bajnokságra készülő válogatott keretben, amely aztán 2012-ben bronzérmet szerzett Eindhovenben. A Reccóval újra Bajnokok Ligáját nyert.
Az öt olimpiai szereplése számokban

És akkor nézzük az 5 olimpiát! Nyitányként, 20 esztendősen, Atlantában, dr. Horkai György szövetségi kapitánnyal a 4. helyet szerezte meg, mind a 8 magyar meccsen játszva, összesen 13 gólt szerezve.
Zárásként, 36 évesen, Londonban is tagja volt az 5. helyezett válogatottnak; a 8 meccsből hétszer még mindig kezdőként, és 9 gólig jutva – és még ott bejelentve, hogy befejezi játékos-pályafutását.
Közben pedig dr. Kemény Dénes gárdájában a 3 arany (!) 2000-ben, Sydney-ben 12 találattal, ebből kétszer is (a hollandok elleni csoportmeccsen és az olaszok elleni elődöntőben) a csapat legjobb gólvágójaként mesternégyesekkel.
2004-ben, Athénban háromszor is triplázva, Kiss Gergellyel holtversenyben összesen elért 14 találatával pedig legjobb magyar góllövőként vette ki a részét az aranykovácsolásból. Az utolsó hét percben minden idők legnagyobb egyéni teljesítményével, amelyet egyetlen negyed alatt magyar játékos nyújtott: lőtt két gólt, az aranyat jelentő Kiss-bomba előtt ő adta a fantasztikus gólpasszt, valamint, és ez az igazán felülmúlhatatlan, háromszor blokkolt emberhátrányban.
2008-ban, Pekingben, a 7 meccsen még mindig 8 góllal, kétszer is duplázva közben, a 3. aranyért küzdött – újra sikerrel.
Játékos pályafutása utáni élete, kitüntetései
2012-től rövid ideig fiatal pólósokat oktatott az amerikai UCLA egyetemen, majd Dél-Afrikában. Ugyanebben az évben M. Kiss Csabával közösen írt sikerkönyvben mutatkozott be részletesebben is a világnak (Kása – Egy magyar pólós világsztár életének első 36 éve). Később a Komjádi uszodánál pizzériát nyitott.
Díjai, elismerései: Kiváló ifjúsági sportoló (1996); Az év magyar vízilabdázója (1999, 2006); a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), középkeresztje (2004) és középkeresztje a csillaggal (2008); A 20. század magyar vízilabda-válogatottjának tagja (2000); A világ legjobb játékosa (LEN, 2000, 2001); Budapest díszpolgára (2008); Az Évtized Vízilabdázója (2010); a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja (2015); Prima díj (2015); az Úszósportok Hírességek Csarnoka tagja (2015); Recco díszpolgára.