Korosztályos bajnoki címek úszásban
Gyermekként még a Tatabányai BSC úszószakosztályát erősítette. Nyolcévesen, 1976-ban 100 és 1500 gyorson, valamint 100 méter pillangón országos bajnoki címet szerzett a békakorosztályban, 1978-ban 500 és 100 gyorson, valamint 50 pillangón nyert a delfinkorosztályban. 1980-ban pártolt át a vízilabdához, 1985 tavaszán, Kásás Zoltán edzősége alatt mutatkozott be a felnőtt ob I-ben, 1988-ban szerződött a bányászvárosból az Újpesthez.
A híres májszakító mozdulat
A nyolcadik-tizedik helyek után megnyílt az út a győzelmi dobogóhoz, első idényében második lett a lilákkal, és 34 gólig jutott. Egy feledhető ötödik hely után 1991-ben bajnoki címet ünnepelhetett, majd egy bronz nyomában sorozatban három bajnoki arany következett. Ez volt az UTE, egyúttal Dala leggazdagabb három éve: 1993 (vk-2., Eb-2., LEN-kupa-győztes, bajnok, MK-győztes), 1994 (BEK-győztes, európai Szuperkupa-győztes, bajnok) és 1995 (világkupagyőztes, Eb-2., BEK-döntős, bajnok). Ekkor villant meg leggyakrabban a híres bal kéz, Malonyai Péter így jellemezte egy 2011-es interjúban a jellegzetes dobómozdulatot: „Ahogy kicsavarta a felsőtestét, és ballal, csuklóból elengedte a labdát, az ellentmondott a fizika törvényeinek.” Dala korábbi csapattársa megjegyzésével reagált: „Tatabányán Persely Józsi azonnal megjegyezte, hogy egyszer ki fog szakadni a májam.”
A feladat: Benedek Tibort kiszolgálni
Először 1989-ben kapott meghívót a válogatottba, de nem vetette meg a lábát – az 1992 decemberében szövetségi kapitánynak megválasztott Horkai Györgytől kapott hosszú távon bizalmat. Első két világversenyén, az 1993. májusi világkupán és az augusztus eleji Európa-bajnokságon is döntőbe jutott a válogatott, és mindkétszer az olaszok ellen veszített. A két nemzetközi viadal között, júniusban a bajnoki döntő (10–9 és 11–3 a BVSC ellen) legeredményesebb játékosa lett hét góllal. Az Eb előtt így nyilatkozott erről: „A válogatottban és az UTE-ban a legfontosabb feladatom: jobb szélről kiszolgálni a világklasszis Benedek Tibort. Amikor viszont Tibit szorosan fogják, megnyílik előttem a lehetőség a góllövésre.”
Szórta a gólokat a győztes BEK-döntőben
Az 1993-ban a Magyar Kupát és a LEN-kupát egyaránt elhódító UTE 1994-ben a BEK-ben is hasított. Az elődöntő döntetlennel záruló első, nápolyi meccse után a visszavágón Dala három góljának is köszönhetően 13–9-re győzött az olasz Posillipo ellen, és bejutott a fináléba. A spanyol Catalunya elleni aranypárharc első felvonásán – a Komjádi uszodában – 10–6-ra jobbnak bizonyuló lilák góljainak felét vállalta Dala, nem vitás, pályafutása egyik csúcsmeccsét játszotta. Az első három hazai találat az ő nevéhez fűződött, később ő vállalta a hetediket és egy óriási bomba alakjában a tizediket. S ha egy üzlet beindul, a 11–11-es döntetlent hozó visszavágón is ő lőtte a legtöbb gólt, hármat, ráadásul ő egyenlített 12 másodperccel a vége előtt. Kilenc év után nyerte meg újra magyar együttes a legnívósabb klubsorozatot.
Kemény Dénes másik bal kézre lelt
Az 1995-ös esztendőben folytatódott a magyar–olasz rivalizálás, azzal a különbséggel, hogy a világkupát mi nyertük meg, az Eb-elsőség azonban megint elúszott. Dalának jutott még BEK-döntő (a Catalunya sajnos visszavágott), bajnoki cím, s a három nagyszerű év után az 1996-os atlantai olimpián tehette volna fel a koronát pályafutására – ám a magyar válogatott hiába végzett pontveszteség nélkül csoportja élén, az elődöntőben (6–7, Spanyolország) és a fináléban (hosszabbításban 18–20, Olaszország) is veszített, így érem nélkül maradt. Dala az olimpiai negyedik hely okozta csalódottságában külföldre szerződött, a görög Olympiakosz soraiban célozta a kaput az új idényben, Görög Kupa-sikert és bajnoki bronzérmet érően. A válogatottban elvesztette a helyét, az övé helyett a nála kilenc évvel fiatalabb Kiss Gergely bal kezének szavazott bizalmat a kispadon Horkait követő Kemény Dénes. S miután a sevillai Eb megnyerésével igazolódtak Kemény elképzelései (egyúttal újabb aranykorszak vette kezdetét a magyar pólóban), Dala kénytelen volt elfogadni a helyzetet.
A BVSC-vel ért fel ötödször a csúcsra
Pályafutása utolsó éveiben egy-egy alkalommal megfordult az olasz bajnokságban, de az Anzio (1998) és a Pescara (2001) is kiesett. Ellenben a két próbálkozás között a BVSC-vel megnyerte ötödik bajnoki aranyát. Élvonalbeli pályáját az UTE-ban zárta le 2002-ben, de hogy keretet is adjon neki, levezetett az ob I/B-S Tatabányai VSE-ben. Hosszú évek után – immár játékos-edzőként – újra visszatért a gyökerekhez, 2009-től négy idényben a TVSE ob II-es együttesét erősítette a negyvenes éveit taposva. 2002 óta a Nemzeti Úszó és Vízilabda Olimpiai Központ vezetőjeként, vagyis a kiemelt sportuszodák (például Duna Aréna, Császár-Komjádi uszoda, Hajós uszoda, Kőér utcai uszoda) üzemeltetési igazgatójaként dolgozik.
Forrás
• Arcanum Újságok
• Wikipedia