Tizenhét évesen került az élvonalba
Lisztes Krisztián 1976. július 2-án Budapesten született. Nyolcévesen a Külker SC igazolt játékosa lett – igaz „feketén”, mert még túl fiatalnak számított a klub korosztályos csapataihoz. Egy évvel később, egy teremtornán kiszúrta Kaszás Pál és vitte a Fradiba. Krisztián Békásmegyerről, a város „túlvégéről” járt edzésekre, de ekkor már semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy a Ferencváros futballistája legyen. Tizenhét évesen, 1993-ban megnyerte a Fradival az országos ifjúsági bajnokságot, sőt a szezon utolsó meccsén már a tartalékbajnokságban is pályára lépett. Ha meg már pályára lépett, gólt is lőtt a nyíregyházaiaknak. Ősszel, október 30-án (három hónappal a 17. születésnapja után) Nyilasi Tibor bevetette az NB I-ben is. A Csepel SC ellen, a 76. percben szállt be, majd nem sokkal később – a Debrecen ellen – megszerezte első élvonalbeli gólját is. A szezon végén begyűjtötte első felnőtt trófeáját is: a Ferencváros megnyerte a Magyar Kupát.
A németek ellen debütált
1994. október 12-én, a németek elleni 0-0-val bemutatkozott az A-válogatottban, Klausz Lászlót váltotta a 66. percben. Ralf Rangnick, a VfB Stuttgart akkori edzője már korábban, egy teremtorna után jelezte, hogy figyelemmel kíséri őt – de igazán ritka, ha az ilyen „ígéreteknek” valódi tartalma is van. Rangnick és a sváb klub esetében viszont volt, miközben Lisztes valóban nagy formába lendült.
Az első magyar BL-gólszerző
Az 1993-1994-es és az 1994-1995-ös szezonban is bajnok lett (1995-ben a Magyar Kupát is megnyerte) a Ferencváros. Lisztes mindkét idényben 28 meccset játszott, tehát alapember, a középpálya vezére lett, de az igazi kiugrást a nemzetközi porond hozta meg számára. 1995. szeptember 13-án, Zürichben, a Grasshoppers ellen 3-0-ra megnyert BL-mérkőzésen ő lőtte az első gólt. Ezzel a legrangosabb kupasorozat első magyar gólszerzőjeként, „bevonult” a hazai futballtörténelembe. A következő, az 1995-1996-os szezonban is akadt emlékezetes kupameccse és gólja: ekkor a Newcastle United hálójába ragasztott két szép gólt a Budapesten, 3-2-re megnyert mérkőzésen.
Húszévesen az ország legjobb futballistája lett
Itthon a legfényesebb szezonja az 1995-1996-os lett. A Nemzeti Sport osztályzatai alapján és a HLSZ ankétján is a szezon legjobbja lett. Ekkor tulajdonképpen már a VfB Stuttgart játékosa volt, de kölcsönben maradt a Ferencvárosnál. Vezére volt az atlantai olimpián szereplő magyar válogatottnak, majd az 1996-1997-es szezont is még az Üllői úton kezdte, de ősszel megsérült, ráadásul – Telek Andráshoz hasonlóan – vitába keveredett az edzővel, Varga Zoltánnal. Mindkét Fradi-kedvenc számára a távozás kínált lehetőséget: Telek Szlovákiába, Lisztes pedig Stuttgartba költözött.
Sztárok közé került Stuttgartban
1997. február 22-én, a Karlsruher SC ellen mutatkozott be a Bundesligában – olyan társak közé állt be, mint (például) Thomas Berthold, Kraszimir Balakov, Giovane Elber, és Fredi Bobic… Tavasszal 12 meccsen lépett pályára, a Bundesliga dobogójáról épp, hogy lemaradó csapatban. A DFB-kupát viszont megnyerte a VfB Stuttgart, amely a következő szezonban nem csak indulhatott a Kupagyőztesek Európa-kupájában, de – a később a Nationalelf élére kerülő Joachim Löw irányításával – egészen a döntőig menetelt. A Chelsea elleni, göteborgi fináléban Lisztes nem játszott – talán éppen ezért is nyertek 2-0-ra a londoni Kékek. 1997 és 2001 nyara között 109 mérkőzést játszott a VfB Stuttgartban, ezeken 12 gólt szerzett, illetve 8 gólpasszt adott. Az ötödik szezon végére azonban úgy érezte, kicsit elfogyott körülötte a levegő, váltania kell: elfogadta a Werder Bremen ajánlatát. Ismét zöld-fehérbe öltözve, a 2001-2002-es szezon addigi pályafutása talán legjobb éve lett! Bekerült a Bundesliga szezonvégi álomcsapatába, 29 meccsen játszott, ezeken öt gólt szerzett – mindkettő a legjobb eredménye a németországi évek alatt. Itthon övé lett a 2002-es Magyar Aranylabda.
Csodaév és dráma Brémában
A 2002–2003-as szezonban 31, a következőben 30 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Utóbbi a címnyerés idénye volt, a Bundesliga salátástálját elhódító Werderben kulcsembernek számított a brazil Ailton, a francia Johan Micoud és Valérien Ismaël, a szerb Mladen Krisztajics, valamint a németek, Fabian Ernst, Frank Baumann és Andreas Reinke mellett. A török vb-bronzérmes Ümit Davala, a 2004-ben Eb-hős görög Angelosz Hariszteasz, vagy a paraguayi Nélson Valdéz nem fért be az alaptizenegybe! 2004. március 31-én a walesiek ellen játszotta 49. mérkőzését a válogatottban, ember nem akadt, aki gondolta akkor, hogy az élete legjobb formájában futballozó Lisztes Krisztián nem jut el félszázig.
Április 25-én a VfL Bochum elleni találkozó 75. percében keresztszalag-szakadást szenvedett. Nem tudott játszani a társai által az Alemannia Aachen ellen Berlinben 3-2-re megnyert DFB-kupa-döntőben sem.
Próbált újra és újra játszani
Soha nem heverte ki igazán a súlyos sérülést. A 2004–2005-ös bajnokságban, közel egyéves kihagyás után, csak két mérkőzésen játszott. A következő nyáron egy másik zöld-fehér klubhoz, a Borussia Mönchengladbachhoz igazolt, amelyben csak ötször lépett pályára. Folytatódott a kálváriája, megpróbálkozott az edzésekkel a horvát Hajduk Splitnél, de nem tudta rendszeresen terhelni a lábát. Két hónap után hazatért. 2008 februárjában visszaigazolt az Üllői útra, hogy segítse az éppen NB II-es Fradit, de fél év múlva a REAC-hoz került. 2009 januárjában ingyen a Hansa Rostockhoz szerződött. Tizenhárom mérkőzésen 1 gólt szerzett a Bundesliga 2-ben. Hiába próbált meg mindent, nem lett az igazi a térde. Júniusban Paksra költözött 2010-ben Ligakupa-döntőt vívott Kecskeméten, amelyen a DVSC 2-1-re győzött ellenük. 2011-ben februártól júniusig a Vasast, aztán júniustól egy éven át újra a Ferencvárost erősítette. 2012 nyarán nem tartottak rá igényt anyaegyesületében, ezért júliustól decemberig a Szeged 2011-et, majd 2013. januártól 2015. márciusig a Soroksárt szolgálta.
A fia már három bajnoki címet nyert a Fradival
Visszavonulása óta az üzleti életben tevékenykedik, illetve időszakonként európai kupamérkőzések szakkommentátoraként hallható. Fia, ifjabb Lisztes Krisztián 2024 nyaráig három bajnoki címet nyert a Ferencvárossal. Utána az Eintracht Frankfurthoz igazolt, de ott csak a területi bajnokságban szereplő máűsodik csapatban, ott is mindössze három mérkőzésen szerepelt. Izomproblémái miatt a teljes 2025-ös tavaszt kihagyta.