Húszévesen a csúcson
Győrött, az ETO színeiben kezdett kajakozni, és 18 éves koráig a Mosoni-Duna volt a második otthona, nevelőedzője Pártos István. Korán letette névjegyét, az 1989-es ifjúsági világbajnokságon a négyes tagjaként élhette át először a győzelem érzését. Fejlődése érdekében a fővárosba, az UTE-ba igazolt, a barcelonai olimpia előtt Fábiánné Rozsnyói Katalin vezette csoportban edzett.
Élete legnagyobb sportsikerét húszévesen az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon aratta, a négyes tagjaként olimpiai aranyérmet nyert. Ezt követően egy évig egyesületen kívüliként versenyzett, majd a Bp. Honvédban folytatta pályafutását.
Korai visszavonulás
Világbajnokságon először 1993-ban indult, K–2 500 méteren ezüstérmet, a négyesben bronzérmet nyert. Egy évvel később előrébb lépett, Mexikóvárosban ugyanebben a két számban már ezüstérmeket szerzett. Utolsó világbajnoki érmét az 1995-ös duisburgi világbajnokságon nyerte, ahol K–4 500 méteren lett harmadik. A női négyes tagjaként még egy kilencedik hely jutott neki az atlantai olimpiáról, és rajthoz állt az 1997-es dartmouthi vb-n is, amelyen azonban már nem termett neki babér.
Tizenegyszer nyert országos bajnokságot párosban és négyesben. Nagyon fiatalon, 26 évesen vonult vissza egy makacs gerincsérülés miatt. Nem sokkal később Kanadában telepedett el, ahol két gyermek édesanyjaként éli az életét. Fiai jégkorongoznak, ő pedig idősek ellátásában segít, valamint gyermekeknek oktat jógát.
„A sikereket úgy éltem meg, hogy elhitettem magammal, ettől milyen nagyszerű ember vagyok, és talán ezt is sugároztam a környezetem felé. Pedig belül óriási hiányérzetem volt. Örültem a népszerűségnek, az anyagi függetlenségnek, bár mindkettő véges és labilis. Vagy legalábbis azt hisszük, hogy az”
“„