A legbüszkébb pillanat a sportpályafutása alatt
1985-ben Hompóth Ferenccel Ifjúsági Barátság Versenyt nyert Lengyelországban. Akkor még az IBV-n is lejátszották a Himnuszt, csodálatos érzés kerítette a hatalmába. A legjobb eredményem 1994-es, az indianapolisi vb-n negyedik helyezett kétpárevezősben Dani Zsolttal. Szoros befutó volt, az első öt hajó szinte teljesen egyszerre ért a célba. Nem is lehetett tudni egy ideig, hányadikok. Centiken múlt egy érmes helyezés.
Így emlékezett vissza olimpiai élményeire
"Amikor már ott vagyunk, semmiben nem különbözik a nemzetközi versenyektől. A ceremónia más, nagyobb felhajtás veszi körül, de a rajtnál, amikor odaállunk az ellenfél mellé, ugyanaz az érzés, mint egy vb-n. Az olimpiát csúcsnak éreztem, amikor először kijutottam. Másodszor és harmadszor már természetes volt. 1988-ban Szöulban még fiatalok voltunk. A nyolcadik-tizedik helyre vártak bennünket kormányos nélküli négypárban. Az elvárásoknak megfeleltünk, a tizedik helyen végeztünk. 1992-ben Barcelonában tizenötödik lettem egypárevezősben. Engem úgy vittek ki, hogy Magyarországon a legjobb voltam egypárevezősben minden távon, ötszáz métertől a hosszútávig. Nyolcévi veretlenség után párommal, Hompóth Ferivel sikerült kikapnunk az olimpiai válogatón a Lévai Zsolt-Dani Zsolt kétpárevezős párostól. Őket nem akarták megbontani. A kiutazás feltétele az volt, ha a kétpárevezősben megsérül valaki, akkor beülhetek. Az olimpia előtt három héttel kaptam egy vadonatúj egypárevezős hajót, amiben még sohasem ültem. Ráadásul az első nemzetközi egypárevezős versenyem az olimpia volt. Annyira izgultam a verseny előtt, hogy szinte aludni sem tudtam. 1996-ban kétpárban lehettem ott."
Amit versenyzőként tanult, edzőként továbbadta
Pályafutása befejezése után edző lett Győrben.