Sportlövő évek
1980-as években ismerkedett meg a lövészettel. Először puskás volt, onnan eltanácsolták, és akkor ajánlotta fel neki Fodor László, az edzője, hogy válassza a futócéllövést. Hamar ráérzett a szépségeire, és néhány hónapnyi közös munka után országos juniorbajnok lett, nem sokkal később pedig a fiatalok között kontinenselső. Innentől szinte egyetlen verseny sem akadt, ahol ne állt volna a dobogón. Később helyet követelt magának a felnőtt válogatottban. Négyszer lett Európa-bajnok, de ha a fiatalabb kori sikereit is figyelembe vesszük, tíz kontinenselsőséggel büszkélkedhetett. Kemény, következetes ember volt. Mindig kiállt az igazáért és másokért is, de észérvekkel meg lehetett őt győzni. A lövészet mellett raliversenyzőnek készült, sőt már indult is egy versenyen.
Tragikus halála
1989 és 1994 között nyolcszor szerzett Európa-bajnoki címet, tizennyolcszoros magyar bajnok, a nemzetközi és világversenyeken elért értékes helyezéseinek száma szinte megszámlálhatatlan. Burkus Tamás pomázi lakos volt, kissrác korában azt hallotta, Szentendrén a főiskolán 20 forintért akár százat is lehet lőni géppuskával. Sose lett volna híres sportlövő, ha edzője, Fodor László fel nem fedezi a tehetséget. A pontlövészetben tehetségtelennek ítéltetett. „Elmozdul! Billeg!” - mondták rá. Bezzeg a futóvadlövészetben a "vadaknak” esélyük se maradt az elmozdulásra. Az eredmény már az első versenyen jelentkezett - nyert. Az atlantai olimpiára kijutott, a 14. helyen végzett. A sydneyi olimpián már nem lehetett ott, mert fiatalon, autóbalesetben halt meg, és örökre elnémult a fegyvere. Nem figyelmetlenségből okozta a tragikus autóbalesetét, hanem agyér-rendellenesség lépett fel nála.