Fekete

Attila

Fekete Attila 1974-ben született Halmiban, a román és a szovjet határ közelében lévő kis magyar faluban. A vívás rejtelmeibe Csiszár Ferenc, a Szatmárnémeti Sportklub edzője vezette be, aki világbajnokok sorát indította útnak. Attila tizenhárom éves korában országos gyermekbajnokságot nyert, két évvel később pedig a 15 évesek között szerezte meg a legjobb tőröző és párbajtőröző címet, aztán mert három a magyar igazság, a párbajtőrcsapattal is az első helyen végzett. És ezzel még nem zárta le az évet, pástra lépett a tizenhét évesek országos bajnokságán, és a nagyobbak közt is győzött Romániában. 1988-ban meghalt az édesapja, 1990-ben a Fekete család a jobb megélhetés reményében elhagyta, és áttelepült Magyarországra. Fekete a nagyon gazdag vívóhagyományokkal rendelkező BVSC-hez igazolt. Hamarosan állampolgárságot kapott, a páston pedig a magyarországi vívók között is bizonyította, hogy egy kitűnő iskola tanítványa. 1991 és 1994 között ötször nyert, immár Magyarország színeiben, ifjúsági Világkupaversenyt, egyszer pedig a Világkupát is elnyerte. Az 1993-as junior-világbajnokságon párbajtőrvívásban ezüstérmet nyert. Felkészítését Nedeczky György vette át, és nemsokára kopogtatott is a válogatott kapuján.

Feketének nem volt könnyű dolga, mert az 1992-ben olimpiai ezüstérmes csapatba kellett beépülnie. Ez mégis jól sikerült, miután 1995-ben Imre Gézával, Kovács Ivánnal és Kulcsár Krisztiánnal a harmadikok lettek a világbajnokságon. Az olimpián ezért is okozott csalódást, hogy az oroszok elleni negyeddöntőt elveszítették. Pár nappal korábban Imre és Kovács a bronzért vívott egymás ellen. Két év múlva a svájci Le Chaud de Fonds-ban a csapat változatlan összetételben világbajnok lett, az oroszok elleni elődöntőben ő volt a nyerő ember, plusz héttel zárt. A fináléban nem ment olyan jól neki, de így is megverték az olaszokat. Fekete Attila legjobb magyarként egyéniben bronzérmes volt. Mindjárt az első fordulóban Kovács Ivánt verte, a másodikban az olaszok klasszisát Cuomót. A kanadai Shong ellen is folytatta sikersorozatát, és akkor is mindössze egy tus döntött a javára. A fehérorosz Zaharovot lemosta a negyeddöntőben, így már biztos volt az érem. A magyar gyökerekkel rendelkező, svéd színekben versenyző Vánky Péter állította meg az elődöntőben. Abban az évben az Európa-bajnokságon is szólt a csapat tiszteletére a Himnusz. Az év csapata választáson az újságírók is díjazták eredményeiket, fölényesen végeztek az élen a szavazáson.

A sydney-i olimpiára a csapat nem jutott ki, Fekete és Kovács egyéniben indulhatott, Fekete egy győzelem után a kínai Csao Ganggal szemben elbukott, így a tizenegyedik helyen zárt. A 2001-es világbajnokságon javított a társulat, és megnyerték a versenyt, ami érezhetően elégtételt jelentett számukra. Svájc ellen a tizenhat között Fekete nagyszerűen vívott, a németekkel szemben is ő volt a befejező ember, és miután beadta az aranytust, cserét kért, mert érezte, totálisan kimerült. A folytatásban így csak a pást mellől szoríthatott a társaiért, akik az elődöntőben nagyon simán verték a spanyolokat, a döntőben pedig hasonlóan az észteket. A legfontosabb találatot viszont ő adta a németekkel szemben, ami elindította a társulatot. A 2004-es olimpia előtt Boczkó Gábor váltotta Feketét a válogatottban, és 2006-ban volt még egy Eb-aranyérme, utána hamarosan kiszorult a csapatból, és visszavonult. Megkapta a BVSC örökös bajnoka címet, a klubtól pedig nem távolodott el, hanem a szakosztályvezetője lett. Andrásfi Tibor olimpiai aranyérmének már ebben a tisztségében örülhetett.

• Magyar Vívó Szövetség • Nemzetközi Vívó Szövetség • Arcanum • BVSC