Köves

Csaba

Édesapja, a későbbi mesteredző Köves Mihály (1940-2018) volt Szolnokon a vezetőedző és ő kedveltette meg fiaival a vívást. Köves Csaba bátyja Köves Attila kardvívásban felnőtt 'B' válogatott, míg az öccse, Köves Szabolcs tőrvívásban felnőtt válogatott is volt. Érdemes megállni egy pillanatra, mert az édesapjuk azon kevés szakember közé tartozott, aki párhuzamosan a legmagasabb szinten oktatta a tőr- és a kardvívást. Akkoriban erre egyáltalán nem volt példa, sőt, a szúró- és vágófegyver együttes oktatására az óta sincs nagyon. Köves Csaba is követte a családtagokat a vívásban, de ő előtte még úszott, tornázott, atletizált is versenyszerűen. Apja üdvözölte mindezt, gondolva, hogy ezek a sportok jó fizikai alapokat adnak a vívásedzések előtt.

Köves 1977-ben kezdett vívni a Szolnoki MÁV-MTE sportegyesületben. Mint általában a legtöbb gyerek, ő is tőrrel kezdte, de elég hamar áttért a neki igazán imponáló kardra. Az 1985-ben a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban tett érettségi után a további fejlődése érdekében igazolt az Újpesti Dózsába (1991-től UTE, majd UTE-Dreher). Innen 1997-ben vezetett az útja a Budapest Sportegyesületbe (BSE). Budapestre kerülése a vívás szempontjából nem volt túl előnyös a számára, a vívóteremhez képest meglehetősen sok időt töltött az éjszakában. Így a fiuk karrierjét féltve a szülei is követték őt Budapestre.

1981-ben serdülő bajnok, majd 1984-ben ifjúsági magyar bajnok, 1985-ben pedig csapatbajnoki aranyérmes. 1986-ban junior magyar bajnok, az ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) bronzérmes egyéniben és csapatban is, egyéniben junior Világkupa győztes, majd Göppingenben felnőtt mezőnyben első helyezett. 1987 és 1988-ban csapatbajnoki elsőség és 1988-ban - első alkalommal - a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította az Újpesti Dózsa. A négy között a Dinamo Moszkvát verték 9:5-re, Köves két asszót nyert. A döntőben a Slavia Sofia ellen 8:7 lett az eredmény. Az utolsó asszóban Köves Csomakov ellen 5:3-ra nyert.

1989-ben került be a felnőtt válogatottba és került ki a denveri vb-re. Az újonc bekerült a döntőbe, ahol a negyeddöntőben a bolgár V. Etropolszkin 11:9-el lépett túl. Az elődöntőben a későbbi világbajnok szovjet Kirijenko legyőzte (10:6), miként a harmadik helyért a német Becker is (10:4). A csapat az NSZK ellen 7:3-ra vezetett, majd onnan 8:8 lett az eredmény, s jobb tusarányukkal a nyugatnémetek jutottak a döntőbe. A magyaroknak nem sikerült vigasztalódni a franciák ellen, s így a bronzérem helyett a 4. helyre kerültek. 1990-ben Lyonban viszont döntős volt a válogatott (szovjet-magyar 9:6), Köves így első ezüstérmével térhetett haza. 1991 sikerekkel teli. A BEK-ben ismét első hely, a sheffieldi Universiaden egyéniben 2. hely.

1991-ben a budapesti világbajnokságon csapatban a nyugatnémetekkel vívtak a döntőbejutásért hatezer néző előtt. 8:7-es magyar vezetésnél a Bujdosó helyére csereként beállt Kövesre az a feladat várt, hogy az addig nyeretlen Kempenich ellen három találatot bevigyen. A dráma kibontakozott, mert a német már 4:2-re vezetett. Egyetlen tuson múlott minden. Azaz ha Kempenich talál, ők jutnak a döntőbe, ha Köves, akkor a magyarok. Köves megoldotta és utána már kit érdekelt, hogy a német nyerte a meccset, de a vereség ellenére Magyarország vívhatta a döntőt. Eszméletlen ünneplés követte ezt a megismételhetetlen pillanatot. 8:8 lett a végeredmény és a 65:64 találatarány a magyarokat segítette a döntőbe. Köves agresszív, támadó stílusú vívó volt, sokak szerint roppant gyors és technikás. Szerette a látványos tusokat, a szépséget helyezte előtérbe, a közönségnek vívott. Kedvenc akciója az elővágás és az átvett támadás volt. Beceneve a 'Kő” volt, a kabalája pedig az, hogy a szabályok ellenére is megpróbált bokájáig letűrt hosszúszárú zokniban vívni. Ezt a szovjetek elleni döntőben nem láthatta a nagyérdemű, mert Köves csak a pást mellől szurkolhatott a társainak (dr. Abay, Bujdosó, dr. Nébald Gy., Szabó) a 6:1-es vezetés után a 9:5 arányú győzelem kivívásáért.

1992-ben ismét BEK győztes lett az újpesti legénység, a bohém karakterű Kövessel együtt. A barcelonai olimpián a nyolc közé jutásért esett ki azzal az olasz Marinnal szemben (3:5, 3:5), aki a nap végén a döntőt vívta Szabóval. Az első mérkőzésükön Marin a kardja kosarával fejen találta ellenfelét. Köves elesett, sőt leesett a pástról. Ápolás, tántorgás, de folytatta. Dr. Kamuti Jenő, a szövetség elnöke eredeti hivatását űzve, orvosként segített a talpra állításban. Ő nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „A koccanás következtében valószínűleg felütötte az állát a sisak. Az egyik metszőfoga eltörött. Aztán leesve, beütötte a fejét. Kiütött állapotban volt, mint egy bokszoló.” A csapatküzdelmek során vívott. Kanada ellen (9:5) 3 győzelemmel és 1 vereséggel iratkozott be. A negyeddöntőben Németország ellen nagyon ment a „szekér”, 9:3 lett, Kövesnek két győzelme mellett egy veresége volt. A franciák elleni elődöntőn (9:1) nem érződött, hogy a döntőbejutás a tét. 7:0 után született az egyetlen gall győzelem. Igaz, a tíz csörtéből hat végződött 5:4 arányú magyar sikerrel. Köves Guichot és a kétszeres olimpiai bajnok Lamour ellen is hozta a maga 5:4-eit. Na de a FÁK elleni döntő rémálom volt a számára. Az a 20 éves Sircov, akit az egyéniben kétszer is legyőzött, a csapatdöntőre kicserélődött és 5:4-re visszavágott. Az orosz Kirijenko 5:1-re, Pogoszov 5:4-re pipálta ki Kövest, a magyar csapat ezüstérmes lett.

1993 egy újabb csúcspont. Márciusban az általa vezetett válogatott a németországi Hét nemzet versenyét veretlenül nyerte és 9:6-ra visszavágott a barcelonai döntőbéli vereségért. Kövest szinte nem lehetett megvágni, a 22 asszójából csak hármat vesztett. Kevesebb azoknak a helyeknek a száma, ahonnan nem arannyal távozott. Magyar bajnok és csapatbajnok lett, a BEK-ben ismételten első – sorrendben harmadszor, összesen ötször, OTP Bank Kupa Gödöllő egyéni első, Bonnban a csapattal első, a linzi Eb-n második egyéniben. Az elődöntőben verte a német Wiesingert (15:9), a döntőben viszont veszített a német Becker ellen (15:14). A buffaloi Universiaden második a csapattal és mindezek tetejébe ott volt az esseni világbajnokság, ahol a csapattal ismét világbajnok. A Szabó, Köves, dr. Abay, Navarrete, Boros csapatból az első négy újpesti Zarándi tanítvány, persze, hogy az egekben a csapatszellem. Az elődöntőben a hazai pályán vívó németek ellen 9:6, Köves mind a négy mérkőzését megnyerte! Az utolsón 4:3 Wiesinger javára, s nála volt a kedvezmény. Ha talál, akkor 7:7, ha talál…, Köves egylámpás tust adott, majd jött az ötödik is. Az olaszok elleni döntőben Köves második sikerével már 5:0! Köves egy roham végén lelépett a pástról, és megrándította a bokáját. Fagyasztás után úgy jött vissza, hogy abban az asszóban már csak ő adott tusokat.

1994-ben újabb ezüstérem a csapattal Athénban a vb-n. A románok elleni elődöntőben 5:3, Köves háromból hármat termelt. Szabó Vilmos már 4:1- re vezetett ellene. „Kő" azonban oroszlánként küzdött, és hihetetlen végjátékban 5:4-re „hozta" az asszót, s ezzel a döntőbe „vágta" a magyarokat. Ott az oroszok ellen csak Köves maradt veretlen (Kirijenko és Pozdnyakov ellen 5:4, 5:4) Ez arra volt elég, hogy a csapat „csak” 2:5-re kapott ki. Egy évre rá csapatbronz a hágai vb-n.

Az 1996. évi atlantai olimpián egyéniben elmaradt a nagy ugrás, a 16 közé jutásért a német Wiesinger csapta el (15:10), csapatban viszont második helyezést ért el. A románok ellen 45:40, az elődöntőben a lengyelek ellen 45:33, majd a döntőben súlyos vereség az oroszoktól (25:45). A Köves-Szabó-Navarrete trió kilenc mérkőzéséből csak Köves nyert egyet, igaz ő Kirijenkot kapta el (7:5). A búcsúérem a fokvárosi vb-ről való, egy csapatbronz (1997).

1998-ban egy esés következtében kézfejtörést szenvedett, rá is ment az éve. 1999-ben két év elsőség után a BSE-nek nem sikerült a triplázás a BEK-ben, ötödikek lettek. A zárszó a 2000. évi olimpiára maradt Sydneyben. Egyéniben 13:11-ről 14:15-re vesztett az olasz Terenzivel szemben a 8 közé jutásért. A csapat rögtön az első meccsét vesztette az oroszok ellen (39:45), Köves benn ragadt a rajtnál, háromból három asszót elbukott, -14-el lépett le a színről. A csapat az 5. helyen zárta az olimpiát. Még aktív korában Testnevelési Egyetemet végzett, de soha nem dolgozott sem edzőként, sem sportvezetőként. A vívás befejezése óta kereskedelemmel foglalkozik. 1999-ben megszületett Csaba fia.

Magyar Köztársaság ezüst érdemkereszt (1992)

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, Népsport, arcanum.com.