Bálint

László

Bálint László 1948. február 1-én született Budapesten. Tizenegy éves korában kezdett el futballozni a Ferencvárosban, 1967-ben, 18 évesen mutatkozott be a felnőttcsapatban. 316 mérkőzést és 37 gólt jegyzett a zöld-fehéreknél, ahol kétszer nyert bajnokságot (1968, 1975–1976), négyszer MNK-t (1971–1972, 1973–1974, 1975–1976, 1977–1978), valamint tagja volt 1967–1968-ban a Vásárvárosok Kupája-döntős és 1974–1975-ben a KEK-döntős csapatnak. 1975-ben az év játékosának választották. Akkoriban a Képes Sport hasábjain Zsengellér Zsolt remekül összefoglalta Bálint addigi karrierjét: „Az első év volt csapatának a legsikeresebb: a Ferencváros 1968-ban nyerte ez idáig utolsó bajnokságát, s ebben a sorozatban már az ifjú Bálintnak is jutott némi szerep. Persze akkoriban még Mátrai, Szűcs Lajos, Novák, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. voltak a menők, rajtuk állt egy-egy mérkőzés sorsa, a nagyok játéka döntötte el a bajnoki csatákat. Bálint, amikor bekerült a csapatba, húzta az igát, nem tündökölt, de akaratán, szívén és tüdején nem múlott a siker. Amikor Szűcs Lajos eltávozott az egyesülettől, nagyszerű lehetőség kínálkozott számára. Bálint László kapva-kapott rajta. Akkori edzője, Csanádi Ferenc még idénykezdés előtt azt mondta: Bálint játéka lesz az idény meglepetése. Az lett. Mert Bálint beállásként egy nehéz utat választott. Nemcsak a rábízott embert őrizte, hanem, amikor alkalom kínálkozott, előretört, középpályásként működött közre, sőt távolról hatalmas gólokat is lőtt. Érdekes, hogy Bálint váratlan helyzetben lett beállás, Szűcs Lajos megüresedett helyét foglalta el. Később pedig Páncsics Miklós sérülése miatt kezdett a még ifjúsági korából jól megismert középhátvéd poszton játszani. Azóta ő lett a Ferencvárosban az egyik legfontosabb ember, nemsokára pedig a csapat kapitánya is.”

Ő volt az első, aki a szocializmus éveiben legális külföldi szerződés kötésére engedélyt kapott. Noha először az Ajaxszal állapodott meg, a hollandok végül a munkavállalási engedély hiányára hivatkozva mégsem fogadták. Az egykori Kispest-játékos, az akkor már évtizedek óta Belgiumban élő Béres András, valamint Szepesi György MLSZ-elnök közbenjárásával végül az FC Bruges (Club Brugge) szerződtette. A Népsportot, illetve Nemzeti Sportot is éveken át tudósító Béres András mesélte később a Bálint-ügy körülményeiről. „Hallottam arról, hogy az Ajaxszal folytatott tárgyalások zátonyra futottak. Akkoriban azt írták az újságok, hogy azért, mert Ruud Krol a korábbi tervekkel ellentétben mégis csak maradt, hanem mert tudta az Ajax megszerezni a szükséges dokumentumokat. Amikor Budapestről felkértek, hogy próbáljak segíteni, először az FC Bruges klubelnökének, Michel van Maele úrnak szóltam, akkor az egyesület nemzetközi menedzsere voltam. Ő azt mondta, ha Bálint az Ajaxnak megfelelt, az ő klubjának is szüksége lehet rá. Lacival először Brüsszelbe repültünk a vízum miatt, aztán mentünk tovább autóval Bruges-be. Emlékszem, a francia Lille ellen játszott először, óriási szabadrúgásgóllal nyerte meg a meccset.” Bálint László 1979. augusztus 17-től 1981. június 30-ig 48 bajnoki mérkőzésen futballozott a kék-feketéknél. Az első ottani idényében belga bajnoki címet nyert, és a belga szuperkupa győztese is lett. (Egy ideig akadt, szó szerint, magyar klubtársa: Magyar István.) 1981. július 1-től és 1983. június 30-ig Franciaországban, a Toulouse FC-ben játszott, klubjában megválasztották csapatkapitánynak is. A bemutatkozó idénye végén a lila-fehérekkel feljutott a francia élvonalba. A Division I-ben klubtársa volt Csapó Károly is. 1983. július 1-től 1984. június 30-ig az FC Grenoble együttesét szolgálták. 1983. december 13-án, a Cannes elleni bajnoki találkozón súlyos térdsérülést szenvedett, emiatt búcsúzni kényszerült.

A válogatottban 76 alkalommal lépett pályára és négy gólt szerzett. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett csapatnak, valamint a szerepelt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is.

Még aktív játékosként közgazdasági, később pedig szakedzői diplomát szerzett. Visszavonulását követően a Volán SC pályaedzője, majd vezetőedzője lett. 1988-ban rövid ideig a magyar válogatottat irányította, 1991-től a Volán SC szakmai igazgatója, ezt követően pedig a Kispest-Honvéd ügyvezető igazgatója, majd az NB I-es Liga elnökhelyettese, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja volt egy ideig. Az FTC Baráti Körének elnöke.

Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben Fűrész Attila: Fradi. Bajnokok klubja. Harc az aranyéremért - évtizedeken át Dénes Tamás–Szabó Tamás: Életem mérkőzése