Magyar és belga bajnok
Bálint László 1948. február 1-én született Budapesten. Tizenegy éves korában kezdett el futballozni a Ferencvárosban, 1967-ben, 18 évesen mutatkozott be a felnőttcsapatban. 316 mérkőzést és 37 gólt jegyzett a zöld-fehéreknél, ahol kétszer nyert bajnokságot (1968, 1975–1976), négyszer MNK-t (1971–1972, 1973–1974, 1975–1976, 1977–1978), valamint tagja volt 1967–1968-ban a Vásárvárosok Kupája-döntős és 1974–1975-ben a KEK-döntős csapatnak. 1975-ben az év játékosának választották. 1979-ben ő lett az első magyar válogatott játékos 1947 után, aki hivatalosan külföldre szerződött, a belga Club Brugge csapatához. 1980-ban belga bajnoki címet szerzett, majd a francia Toulouse csapatához szerződött, amellyel megnyerte a francia másodosztályt. Pályafutását a Grenoble-ban fejezte be.
Olimpiai ezüstérem és két vb-szereplés
A válogatottban 76 alkalommal lépett pályára és négy gólt szerzett. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett csapatnak, valamint a szerepelt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is.
Rövid ideig a magyar válogatottat is irányította
Még aktív játékosként közgazdasági, később pedig szakedzői diplomát szerzett.
Visszavonulását követően a Volán SC pályaedzője, majd vezetőedzője lett. 1988-ban rövid ideig a magyar válogatottat irányította, 1991-től a Volán SC szakmai igazgatója, ezt követően pedig a Kispest-Honvéd ügyvezető igazgatója, majd az NB I-es Liga elnökhelyettese, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja volt egy ideig. Az FTC Baráti Körének elnöke.