Kétszeres magyar kupagyőztes
Kű Lajos 1948. július 5-én született Székesfehérváron. Első egyesülete a Székesfehérvári VT Vasas volt, ahol 1962-ben kezdett futballozni. Az akkor már Videotonnak nevezett klub első élvonalbeli idényében 18 találkozón játszott, majd nyáron a Ferencvárosi Torna Clubba igazolt. Nem volt éppenséggel sima az ügy, mert a fehérvári klub nem adta ki. A következő évben az NB II-es (akkor harmadik ligás) Honvéd Bocskai SE állományába tartozott, Debrecenben katonáskodott, ám lábtörése miatt egyetlen percet sem töltött a pályán az alakulat piros-fehér szerelésében. 1970. március elsején, a Salgótarjáni BTC ellen góllal mutatkozott be az FTC NB I-es csapatában, már az első féléve végén bajnoki ezüstérmet nyert. 1974-ig öt idényzárásban volt része zöld-fehérben, ezek közül négyben második lett a csapattal. Ferencvárosi pályafutása csúcspontja az 1971–1972-es, elődöntőbe jutással zárt UEFA-kupa-menetelés volt, amelyen öt gólt is szerzett. 1972-ben és 1974-ben a Magyar Népköztársasági Kupa győztese is lett. Érdekes, hogy utolsó meccse az FTC-ben a Vasas elleni pályaavató volt. Az 1974–1975-ös szezonban a Vasasban, majd utána a Volán SC-ben játszott.
Nagy éve volt az 1972-es
A magyar válogatottban 1972. május 14. és szeptember 10. között nyolc találkozón szerepelt. Csak tétmérkőzéseken (Eb-negyeddöntő és négyes döntő, vb-selejtező és olimpiai torna) viselte a válogatott mezét, mindannyiszor külföldön. A románok elleni bukaresti Eb-negyeddöntőben mutatkozott be, a lengyelek elleni, elveszített müncheni olimpiai döntő jelentette a búcsút. Közben gólt szerzett (válogatottbeli pályafutása egyetlen gólját) a belgák elleni, Eb-bronzmérkőzésen.
BEK-döntő a Club Brugge csapatával
1977-ben illegálisan elhagyta az országot, az akkori szóhasználat szerint disszidált. Egy ideig a genfi Servette-ben, Pázmándy Péter csapatában edzett, majd a Club Brüggéhez került. Miután lejárt az MLSZ által kezdeményezett FIFA-eltiltás, játszott is a belga együttesben, sőt második mérkőzése (s egyben egyetlen nemzetközi kupatalálkozója) a Liverpool ellen elveszített BEK-döntő volt. 1979-ben hagyta el a Bruges-t, az Egyesült Államokba igazolt, ahol a Buffalo Stallions teremcsapatában futballozott, egyebek mellett a volt újpesti Horváth József és az egykori portugál világsztár, Eusébio társaságában. 1980-ban visszatért Európába, a burgenlandi Eisenstadt játékosa volt, két korábbi magyar válogatott, Karsay László és Pusztai László társaságában. Az 1983–1984-es szezont az FC Mönchhofban töltötte. 1984-ben már edzősködni tért vissza Belgiumba, ahol a KV Roeselare nevű harmadosztályú csapatot trenírozta másfél évig. Ezután négy esztendőn át fiatalokkal foglalkozott. Flandria nyugati részében 6-14 éves gyermekek focisuliját (Westhoek Voetbalschool) vezette. 1990–1991-ben vállalt mind ez ideig utoljára edzősködést: a KSK Turhout Club együttesének szakmai munkáját vezette, ahová ő szerződtette a békéscsabai válogatott Pásztor Józsefet és a szegedi gólgyáros Kun Lajost.
Az Aranycsapat Alapítvány elnöke
1997-ben költözött haza, az utóbbi években közéleti szerepet vállalva sokat tett a határon túli magyar fiatalok sportolásáért is. A magyarok Világszövetségének munkatársa, a Kárpát-medencei összmagyar diákbajnokság fő szervezője, az Aranycsapat Alapítvány elnöke.