Huszonkét évesen került Tatabányára
Csapó Károly 1952. február 23-án született Agyagosszergényben. Kilencéves koráig élt a faluban, ott is kezdett futballozni, majd a család 1961-ben Sopronba költözött. Attól kezdve a Textiles-pálya közelében laktak, nem csoda, ha ott is lett igazolt játékos. Tizenhat és fél évesen már be-beállították a felnőttek közé, az első csapatba, sőt bekerült a megyei ifjúsági válogatottba is. Gyors előrehaladása ellenére nehezen tudta rávenni magát arra, hogy egy akkori élvonalbeli, erős klubhoz kerüljön. A Rába ETO-hoz aláírt, de meggondolta magát, végül 1974-ben átigazolt a Tatabányai Bányászhoz, ahol aztán teljes további hazai élvonalbeli pályafutását töltötte.
Győztes gólt lőtt a Real Madrid ellen
A kék-fehérekkel nyolc idényt töltött. A nyolcvanas évek elején volt egyszer bajnoki ezüstérmes (1980–1981), egyszer pedig bajnoki bronzérmes (1981–1982). Aktív szereplője volt a klubtörténet egyik leghíresebb győzelmének, a Real Madrid elleni 2–1-nek (1981. szeptember 16.), sőt azon kevés futballista egyike, aki magyar klub tagjaként győztes gólt szerzett a „királyi klub” ellen.
Négy év Franciaországban
Harmincévesen megkapta az engedélyt az akkori sportfőhatóságtól a külföldre szerződésre, egy idényt játszott a francia élvonalban a Toulouse FC-ben, egyébként Bálint László társaságában, majd hármat a másodikban, a Grenoble FC játékosaként. Hazatérése után elképesztő formában tért vissza a magyar futballba, az 1986–1987-es idény végén a Népsport osztályozókönyvében a neve mellett szerepelt a legmagasabb átlag (6,433). Még további három esztendőt töltött a Tatabányában, majd levezetett három éven át, előbb Ausztriában (SV Forchenstein), aztán a vértesszölősi klubban.
Óra a vb-gólért
1974 augusztusában, a Videoton ellen mutatkozott be az NB I-ben, nem egészen négy hónappal később, december 4-én már a válogatottban is átesett a tűzkeresztségen, a svájciak elleni 1–0-val debütált. Emlékezetes gólt rúgott az 1978-as világbajnokság nyitómeccsén az argentinoknak, mint a torna egyik leggyorsabb góljának szerzője, kapott is érte egy értékes Seiko órát. Nem játszó tartalék volt az 1982-es spanyolországi Mundialon. A válogatottban, 1974 és 1986 között 19 mérkőzésen játszott, a Buenos Aires-i maradt az egyetlen gólja.
Hű maradt Tatabányához
Visszavonulása után – civil munkái mellett – edzőként is dolgozott, előbb a tatabányai klub utánpótlásánál, majd az első csapatnál is. 1992 júniusában három mérkőzésen dirigálta a nagyon nehéz helyzetben lévő első csapatot is. Akkoriban 1993-ig dolgozott a klubnál, majd 1993–94-ben Vértesszőlősön volt edző (is). 1994 és 1997 között a Tatabánya utánpótláscsapatainál tevékenykedett. A kétezres években a Tatabányai Alapítványi Sportkör korosztályos csapatait edzette, s az egyesület vezetője is lett.