A híres salgótarjáni trojka” tagja
Básti István 1944. szeptember 19-én született, Salgótarjánban. 1958-ban igazolta le a Salgótarjáni Bányász, 1963-ban szerepelt először a felnőtt csapatban, még az NB I B-ben, míg az élvonalban 1964 és 1980 között 327 alkalommal lépett pályára, és 56 gólt szerzett. Eleinte csatárt, főleg középcsatárt, majd 1968 után középpályást játszott. Az SBTC-vel 1972-ben bajnoki bronzérmet szerzett. 1967-ben tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupa-döntős csapatnak. Egyike a „salgótarjáni trojka”, a korszakban legendás Szalay, Répás, Básti középpályássor tagjainak. Hármójuk feladatmegosztásáról mondta Posch Ede a Félistenek című könyvében „…a csapatunk lelke, motorja a három középpályás, a híres tarjáni trojka, Répás Béla, Szalay Miki és jómagam. Mi hárman ideálisan kiegészítettük egymást. Béla 75 százalékig védekezett, olykor helyettem is elvégezte a kulimunkát, de támadni is tudott. Miki a támadásban volt otthonosabb, de a védekezésből is kivette a részét, míg én egyértelműen a támadójátékot részesítettem előnyben.”
Négy mérkőzés a mexikói olimpián
Az 1968-as olimpián négy mérkőzésen szerepelt, nem túlzás a tornát pályafutása csúcspontjaként emlegetni. Az első mérkőzésen, Guadalajarában, a salvadoriak ellen, a 70. percben állt be, Sárközi István helyére. (A mexikói volt az első nagy torna, ahol lehetett cserélni.) A következő csoportmérkőzésen, a ghánaiak ellen (2:2), ugyancsak a második félidő közepén lépett plyára, akkor Fazekas László helyén. A harmadik guadalajarai mérkőzésen, az izraeliek ellen (2:0) balszélsőként végigjátszotta a mérkőzést, Lakat Károly edző emlékezett arra, hogy hajdanán Básti István ezen a poszton került be először a salgótarjáni csapatba. Maradt a kezdő tizenegyben aztán a guatemalaiak elleni negyeddöntőre is (1:0), ott a 72. percben váltotta őt salgótarjáni klubtársa, Szalay Miklós. Básti István az elődöntőben és a döntőben már nem kapott szerepet. 1972-ben is tagja volt az olimpiai keretnek, de a tornán nem lépett pályára.
Sportvezetői pozíció az SBTC-ben
1996-tól a Salgótarjáni Bányász elnökségi tagjai közé választották. Visszavonulása után 1995-ig fogtechnikusként dolgozott, majd a „tóstrandi" létesítményt vezette Salgótarjánban, egészen nyugdíjazásáig.
Források
A Színes Sport, 2001. február 15.
Posch Ede: Posch Ede: Félistenek
Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel (Básti István)