Angol típusú buldogvédőnek nevezte Verebes
Csuhay József 1957. július 12-én született Egerben. Pályafutása a helyi sportiskolában kezdődött. Rövidesen felfigyeltek a tehetségére a másodosztályú Egri Dózsa vezetői, és átigazolták. Amikor eljött az ideje, sorkötelesként bevonult a seregbe, Cegléden, a Honvéd Bem József SE kötelékében futballozott. Két bajnokság egy-egy félszezonját töltötte ott, 1979 januárjától 1980 januárjáig. Leszerelése után még lehúzott egy fél szezont az Eger SE-ben, majd 1980 nyarán elfogadta a Videoton SC hívását. Hamar stabilizálta helyét új csapata védelmében. Verebes József edző így jellemezte a Labdarúgás 1981. júniusi számában: „Angol típusú »buldogvédő«, a győzni akarás prototípusa.”
Az a lövés Szarajevóban…
Hat idény alatt, pontosan 1980. augusztus 13. és 1986. április 26. között 171 bajnoki mérkőzésen hat gólt szerzett a Videotonban. Kétszer volt bronzérmes (1983–1984, 1984–1985) a Vidivel az NB I-ben, volt Magyar Népköztársasági Kupa-döntős (1982), részese volt két nyáron is az Intertotó-kupában aratott csoportgyőzelemnek (1983, 1984). A legnagyobb sikere kétségtelenül az UEFA-kupa-döntőig tartó nemzetközi menetelés volt, amelyhez Szarajevóban élete legfontosabb góljával járult hozzá. 1985. április 24-én, a 73. percben már minden veszni látszott, akkor szerezte ugyanis a Željo a második gólját. Ha 2–0 marad az eredmény, a kék-fehérek jutnak a döntőbe – az idegenben szerzett találatukkal. (Székesfehérváron 3–1-re nyert a Vidi.) A 88. percben Csuhay megindult a középpályáról a bosnyákok kapuja felé, a prímán érkező kényszerítő passz már tempóelőnyben találta az ellenfél 16-osán belül. Ha a kivetődő kapusba, a kapufára, fölé- vagy a kapu mellé vágja a labdát, kiesik a Videoton, nincs döntő. Ám a kritikus pillanatban nem remegett meg a lába.
Tényleg jól futballoztak, de nem elég határozottan. Egy kevésbé játszó, profibb csapat talán kivégzett volna minket. Úgy festett, kiesünk. Emlékszem, Végh Tibi is mondta hátul, ha tehetem, menjek fel, mert már nincs mit veszíteni. Ha kapunk még egy gólt, akkor sem esünk ki kétszer. Aztán megindultam egy passz után, s az elém visszaemelt labdát sikerült berúgnom a hálóba. Hihetetlen érzés volt, de akkoriban annyira gyorsan követték egymást az események, hogy szinte alig volt időnk megemészteni. Utólag, amikor már minden leülepedett, még klasszabb érzést keltett. A kortársaink közül minden futballrajongó emlékezik rá, elmondják, milyen nagy örömöt okozott, s hogy hogyan ünnepeltek utána.
“
„
Részese volt a brazilok legyőzésének
Miután nem játszó kerettag volt 1982-ben Mészöly Kálmán csapatában, Mezey György kivitte az 1986-os világbajnokságra. Ám ott csupán a mexikói csapatok (Tepatitlan, FC León) elleni edzőmeccseken vetette be. Mindazonáltal Csuhay József arra (is) büszke lehet, hogy csereként harcba szállva a korszak két bravúrgyőzelméhez (Ausztria–Magyarország 1–3, Magyarország–Brazília 3–0) hozzátette a magáét. A válogatottban 1983. október 26. és 1988. december 11. között 11 mérkőzésen szerepelt.
Két bajnoki cím a Honvéddal
1986 júniusának végén távozott Székesfehérvárról, a Honvédnál megkezdte második sikerkorszakát, bajnoki címekkel (1987–1988, 1988–1989) és Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemmel (1988–1989) gazdagítva dicsőséglistáját. A kispesti klubban 86 bajnoki találkozón három gólt ért el. A külföld – egy rövid finnországi kalandot leszámítva – kimaradt a karrierjéből, de nem bánkódik miatta:
Amikor hívtak Hollandiába, még csak úgy mehettem volna, ha disszidálok, amit nem akartam. Később volt néhány érdeklődő Ausztriából, Izraelből, de nem mentem. Azt hiszem, így is teljes a pályafutásom. Ha visszagondolok arra, hogy tíz éven keresztül 257 mérkőzésen játszottam az NB I-ben, hogy nyertem a Honvéddal két bajnoki címet, hogy a Videotonnal UEFA-kupa-döntőt játszottam, hogy a sorozat végén 1-0-ra megvertük a Real Madridot a Bernabéuban, hogy két világbajnokságon, az 1982-es spanyolországin, illetve az 1986-os mexikóin is ott lehettem a keretben, hogy a válogatottal, például, 1-0-ra megvertük Cádizban a spanyolokat, vagy a Népstadionban 3-0-ra a brazilokat, azt mondhatom, kevés futballista mondhatja ezt el magáról.
“
„
Legszívesebben fiatal futballistákkal foglalkozik
Mint oly sok pályatársa, ő is trénernek állt, amint az aktív labdarúgással felhagyott. Az évek folyamán edzősködött az MLSZ alkalmazásában, aztán Kuvaitban, majd Felcsúton, illetve Egerben. Volt a régi Bozsik-program instruktora, majd megyei szakmai igazgató Hevesben. Öt évig Erdélyben, Marosvásárhelyen is tevékenykedett, az FK Csíkszereda alkalmazottjaként a marosi régió vezetése és felügyelete tartozott hozzá, beleértve Szovátát, Szászrégent és Nyárádszeredát. Foglalkozott ott a korosztályos válogatottakkal is. Mindmáig, a nyugdíjaskort is elérve, dolgozik az egri futballban, utánpótlásnevelőként.
