Rokkantnak nyilvánították, de újrakezdte a futballt
Fábián Tibor 1946. július 26-án született Budapesten. A Ferencvárosi Torna Clubban kezdett futballozni, a korosztályos csapatokban rövid ideig Varga Zoltán és Bicskei Bertalan is társa volt. Az első csapatban mindössze egy mérkőzést játszott, 1965. július 7-én, a Zalaegerszegi Építők ellen, a Magyar Népköztársasági Kupában, a torinói VVK-győzelem után a New York-i tornán részt vevő nagymenőket helyettesítve, a tulajdonképpeni „fakóban”. (Frivalszky – Kuchta, Gündert, Kecskó – Maróti, Lukács – Fenyvesi III, Fábián, Galambos, Fenyvesi II, Pálmai, csere Bernáth.) Néhány héttel később bevonult katonának, súlyos porcsérülést szenvedett, 26 százalékos rokkantnak nyilvánították, visszavonult. Ám nagyon hiányzott neki a játék, a Budai Spartacusban újrakezdte a futballt. Amikor új klubja beolvadt a Bp. Spartacusba, ő is a „nagy Szpari” tagja lett, Hidegkuti Nándor keze alatt rengeteget fejlődött. Bekerült az utánpótlás-válogatottba.
A Vasasban futott be
1970-ben került a Vasashoz, rögtön nagy sikerben volt része, a piros-kékekkel megnyerte a pozsonyi Inter ellen a Közép-európai Kupát. Főleg jobbhátvédet, esetenként középhátvédet játszott a következő években. Emlékezetes mérkőzések részese volt, olyanoké, mint az 1973-as, hosszabbításban 4–3-ra megnyert Magyar Népköztársasági Kupa-döntő, az 1974 májusi, Vasas-győzelmet hozó, Üllői úti stadionavató, s a Johan Cruyff köré épített Barcelona elleni nemzetközi kupameccsek. Epizodistaként bár, de még részese volt az 1976–1977-es bajnoki címnek is.
1972 volt a legjobb éve
Az A-válogatottban a Hoffer József szövetségi kapitány lemondását kiváltó, szófiai 0–3-on mutatkozott be, a második meccsén, a riói Maracanában Vaguinhót őrizte. Jól játszott, a védelem nem kapott gólt a világbajnok braziloktól. 1972-ben a románok elleni mindhárom Eb-negyeddöntőben, majd a belgiumi négyes döntő során a szovjetek és a belgák ellen is játszott. Talán akkor volt pályafutása csúcsán. Tizenhatodik, egyben utolsó válogatottsága Albert Flórián búcsúmérkőzésére, a jugoszlávok elleni¸ székesfehérvári 3–2-re esett. Illovszky Rudolf később a megbízhatóságát emelte ki játékával kapcsolatban.
Hatvanadik születésnapja előtt legyőzte a rák
Miután távozott a Vasastól, levezetett még egy évet a Budapesti Spartacusban, de aztán elfordult a futballtól, divatáruval, divatkereskedéssel foglalkozott. 2005-ben gyomorrákot diagnosztizáltak nála, a következő év június 6-án elhunyt.