Mesterhármassal mutatkozott be az NB I-ben
Vidáts Csaba 1947. november 22-én Szőnyben született, 1960-tól a helyi Olajbányász futballistája volt. 1962-től két éven át a Tatabányai Bányász, majd 1964-től a Szolnoki MTE mezét viselte.
1965-ben került a Vasashoz, a nagyszerű hírű szakosztályvezető, Rózner Győző fedezte fel a szolnoki csapatban. Az ő hívására öltözött piros-kékbe. Az akkori Vasas félelmetes játékerejét jelzi (a Varga – Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Pál II, majd Korsós alaptizenegy 1965-ben és 1966-ban is bajnok lett, a második évben ráadásul veretlenül), hogy a vitathatatlanul tehetséges fiatalok közül csak Lázár Barna fért be néhány mérkőzésre. Vidáts Csaba 1967. május 17-én, a Salgótarjáni BTC elleni mérkőzésen esett át végre a tűzkeresztségen – szenzációsan debütálva. A Vasas Kenderesi – Bakos, Lázár, Berendy, Ihász – Mathesz, Pál II – Molnár, Puskás, Farkas, Vidáts összetételű tizenegye 4:2-re nyert. Az újonc a második félidőben mesterhármast szerzett! Az 1967-es bajnokságban nyolc, az 1968-asban már 17 mérkőzésen játszott. 1969-től vált alapemberré, akkor 28 mérkőzésen szerepelt. A Vasasban, amellyel 1970-ben KK-győztes, 1973-ban MNK-győztes volt, még 1975-ig futballozott. November 29-én a Tatabányai Bányász elleni találkozón búcsúzott. Már senki nem játszott azok közül, akik a kezdet kezdetén játszótársak voltak. A bajnoki búcsún a Mészáros – Török (Fábián), Lakinger, Vidáts, Kántor – Komjáti, Zombori – Müller, Gass, Izsó (Kovács I.), Várady összeállításban szerepeltek a piros-kékek.
Bűnbak lett, pedig gólt is szerzett
1965-ben bekerült az ifjúsági válogatottba, méghozzá középcsatárként. Oberhausenben az NSZK ellen győztes csapatban debütált, majd tagja volt az ugyancsak a szövetségi köztársaságban rendezett UEFA-tornán előbb csoportgyőztes, majd végül a hatodik helyen végző együttesnek. A záró találkozón négy későbbi A-válogatott kiválóság alkotta a pécsi Gáspár oldalán a csatársort: Szőke István (FTC), Kocsis Lajos (Salgótarjáni BTC), Vidáts Csaba (Vasas) és Karsai László (MTK). De az esztendő folyamán szerepelt – egyébként az osztrákok ellen – olyan ifiválogatott mérkőzésen, amelyen vasasos klubtársai közül a később külföldön is karriert befutó Lázár-Liebháber Barna, valamint Ihász II Gábor, a későbbi népszerű gitáros-énekes előadóművész is játszott.
Az esztendő végén már az A-válogatott keretébe is bekerült, igaz, az utolsó pillanatban lemaradt a marseile-i túráról. A következő válogatott mérkőzésen, Belgrádban, a jugoszlávok ellen egyike volt Hoffer József, a szintén debütáló szövetségi kapitány hét újoncának. (Akkor mutatkozott be a nemzeti tizenegyben Vellai István, Fejes Gábor, Somogyi József, Karsai László, Pusztai László és Máté János is.) A következő meccsén, az osztrákok ellen már gólt is szerzett az 1:1-re végződött találkozón. 1970-ben négy, 1971-ben nyolc, 1972-ben négy, 1973-ban három, majd 1974-ben újra három találkozón játszott a legjobbak között.
Vidáts Csaba játszott 1971 nyarán a Maracanában, a nyolc világbajnokkal felálló brazilok elleni 0-0-s mérkőzésen, gólt szerzett a bolgárok ellen 2-0-ra megnyert Eb-selejtezőn, s a svédek elleni, 1973-as híres Eb-selejtezőn. Akkoriban sokan neki rótták fel Ralf Edström sorsdöntő fejes gólját – de Vidáts Csaba egy későbbi interjúban így beszélt az említett esetről Burkovits Ferencnek: „Azóta már igen sokszor megnéztem azt a momentumot, a helyezkedésemet. És meg kell, hogy mondjam, ha ma valahogy visszajátszhatnánk azt a pillanatot, a mérkőzést, ugyanúgy helyezkednék, mint akkor. Talán nem mellékes, hogy ahonnan Edström befejelte a labdát a kapunkba, az nem szokványos helyzet volt.” Egyébként arról kevesebb szó esik a mérkőzés kapcsán, hogy a magyar csapat második gólját éppen a védelemből előretörő beállós, Vidáts Csaba lőtte.
1972-ben olimpiai ezüstérmes lett Münchenben. Az 1974. május 29-i, jugoszlávok elleni mérkőzés elsősorban Albert Flórián búcsújáról emlékezetes a magyar futballtörténelemben. Amikor a Császár a könnyeit morzsolgatva elköszönt, még senki sem gondolt arra, hogy az akkor még csak a 27. évében járó, olimpiai ezüstérmes Vidáts Csaba sem játszik többet a nemzeti tizenegyben.
Ózdon zárta le pályafutását
Vidáts Csaba 1976 tavaszán nem játszott bajnoki mérkőzés, majd két szezont eltöltött még a második vonalban, az Ózdi Kohász színeiben. Már élvonalbeli pályafutása alatt elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, közgazdászként dolgozott, egyebek mellett a Magyar Távirati Irodánál, az Országos Testnevelési és Sporthivatalban. Két lánya közül Réka kiváló teniszező, 1993-ban a 14 évesek között Európa második legjobb játékosa volt, 16 évesen korosztályos Európa-bajnoki címet is nyert.